Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-56

56. országos ülés 1897. február 23-án, kedden. 187 előmozdíthatnók, a ménszaporítás. A mint látom, a költségvetésben van is arról gondoskodva, sőt a kormány részéről annyira mentek e tekintetben, hogy egyes nagyobb tenyésztőkkel, jó vagy pedig a használatnak megfelelő mén k iránt előleges szerződések is köttettek. Ezek bizonyos korban át lesznek véve. Ez nagyon helyes intézkedés, mert a mennyire terjeszkedik lótenyésztésünk, ménekre szükség van és azáltal, hogy a magyar kormány a gazdaközönséghez fordul és ott is szerzi be az anyagot, még a gazdaközönségnek is, nemcsak hogy előnyöket nyújt, hanem mind nemesebb ée jobb tenyésztésre buzdítja is azt. Vannak a lótenyésztési jutalmakra külön tételek felvéve, nagyon helyes. Lóversenyekre és parasztversenyekre is külön díjakat adnak ki; ezt is nagyon helyeslem, mert ezáltal épen a versenyképesség iránti vágy, a vágy, hogy mindig jobbat produkáljanak, felébresztetik. E részben azonban meg kell itt jegyeznem, hogy a parasztversenyeknek bizonyos hátrányuk van; a legújabb tapasztalat szerint egyik-másik nyerő fél, a ki egyszer-másszor már a turfou diadalt aratott, annyira elbizakodottá válik, hogy eltér az ő régi módszerétől, felébred benne az ősi virtus és nem az '6 használati lovát, a melyre neki szüksége van tulajdonképen, neveli tovább, hanem neki megy, és ő is kezdi a futólovakat tenyészteni, hozzáfog angol lovak, illetőleg magasabb véríí lovak neveléséhez, a mi a virtus kedvéért a csont rovására megy és a gazda azt a lovat, a mire neki tulajdonképen szüksége van a munkára, sohasem fogja úgy használhatni, úgy értékesíthetni, mint az azelőtti anyagát. A csikólegelők szintén nagyon szükségesek, különösen most, a mikor a kapzsiság a legnagyobb részben annyira vitte a népet, hogy a közös legelők felosztattak, most látjuk be és látják be ők is, mennyire megdrágítja ez a ló nevelést is, a midőn nem kinn, a szabad levegőn nevelhet, hanem istállóznia kell. Egy olyan felvetett eszme van azonban, a melylyel épen ezen czélból, hogy az államnak gyámkodólag, segítőleg kell itt közbelépnie, — és a mint látom intenczióját a költségvetésnek, ez benn is foglaltatik, — nem egyeztethetem össze azt, hogy az állami ménesekből kikerült azon egyedek, a melyek tenyésztésre nem alkalmasak, egy bizonyos átlagárért a katonaság részére legyenek mint tiszti lovak átadandók. Tiszti lóra soha sincs olyan nagy szükség, illetőleg mindig mérsékeltebb számmal veszik minden évben a tiszti lovakat, a tenyésztőktől, mondjuk, — nem tudom a számát, 100—150 lovat, ez mindegy, — de a mit aztán tiszti lovakként megvesznek az egyes tenyésztőktől, azokat a bizottság annyira megrostálja, hogy annak azt az árat nagyon meg kell érnie s kiváló tenyésztőnek kell lennie, a ki tiszti lovakat képes eladni. Ebben kétféle hátrányt látok a tenyésztőkre nézve; mert hogyha az állam e lovakat, a melyek tulaj donképen az őszi vásáron értékesíthetők nagy áron, szabad versenynek kitenné, mert épen ezek külföldre kivihetők volnának minden megszorítás nélkül, csak versenyt csinálna akkor a priváttenyésztőknek, mert már legnagyobbrészt onnan egy átlagos árért szereznék be a szükséglet legnagyobb részét. De még attól is félek, ha az állami ménesekben terjesztett ilyen anyagokat ilyen alacsonyabb árért adnak el, ez a többi lovak, a közönséges remonda-lovak árára is lenyomólag fog hatni. Egészben véve mondom, üdvözlöm a költségvetésnek ezen intenczióját és legyen szabad még csak egy kifogást tennem, hogy tudniillik azon urak, a kik azt tartják és nyíltan mondják, hogy nincs elég alkalom, hogy a kormányt, annak minden egyes ténykedését eléggé kifogásolják, mint legutóbb is például az a lap, a mely tisztán a népnek van szánva, a »Népszövetség*, mint egy hibát említi fel azon körülményt, hogy mi Arábiába kiküldtünk most egy expedicziót, új friss mének behozatalára, a lótenyésztés nemesítésére, felfrissítésére, azt mintegy rosszalólag 8 a kormányt támadva terjeszti s azon egyének, a kiknek fel kellene világosítaniuk a népet, a mely közt élnek, hogy micsoda a helyes gazdasági politika ez irányban: mindig az államhatalmat kifogásolják s azt teszik mindenért felelőssé. Hát ez egy hasonlatot juttat eszembe: az egyszeri homeopata orvost, a kitől betege azt kérdezte, hogy az annyira diluált szer tulajdouképea használhat-e még? Az orvos azt válaszolta, hogy nem az a kérdés, használhat és használ-e, hanem az a baj, hogy nem tudjuk még kellőleg diluálui ezen szert. Valaki erre megjegyezte, hogy nagyon könnyű- a bajon segíteni ; öntsön Pozsonynál egy pár cseppet a Dunába és merítsen Orsovánál belőle, akkor eléggé diluálva lesz. Azt hiszem, hogy ha Orsovánál merítenénk a vízből, többet találnánk benne ott abból a diluálandó anyagból, mint azon illető uraknak, a kik a nép iránti kötelességüket igy teljesítik, hazafiságából és a nép iránti jóindulatából. A tételt elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újra megnyitom. Lakatos Miklós jegyző: Rakovszky István! Rakovszky István: T. ház! A lóteayész1 tés tételéhez kívánok szólni és itt Örömmel 84*