Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-56
56. országos ülés 1897. február 23-án, kedden. 179 felment 68 shillingig, de ugyanazon évben le is szállott 32 shillingre; tehát 50°/o-os áremelkedés és esés ugyanazon évben. Miként állanak a kiviteli jutalom azon előfeltételei, melyekre tisztelt képviselőtársam javaslatát alapította, arra nézve az adatokat kell megvizsgálnunk. Elfogadom a gr. Tisza István t. képviselőtársam könyvében foglalt adatokat, melyek a lisztkivitelnek búzára való átszámításán alapúinak, bár tudomásom szerint az általa választott átszámítási arányszámot túlmagasnak kell tartanom. Ez adatokat kiegészítem az 1896. évi adatokkal, mert hisz ezek az ő könyvében nem foglaltatnak. Ezekből látjuk, hogy az utolsó 10 évben a közös vámterület nettó búzafelesleo-e — a lisztet átszámítva búzára — következőleg alakúi: 1887-töl 1891-ig az összes kivitel volt 18,926.000 métermázsa, az évi átlag tehát 3,785.000 métermázsa, 1892-től 1896-ig összesen 3.390.000 métermázsa, az évi átlag tehát 678,000 métermázsa. Ezek az adatok tényleg azt mutatják, a mit gr. Tisza István képviselő úr konstatált, hogy a közös vámterület közel áll ahhoz, hogy megszűnjék búzakivivő terület lenni; talán már meg is szűnt, mert ha a búzakiviteli adatokat kombináljuk a rozskiviteli adatokkal, — a mi felfogásom szerint mellőzhetetlen, — akkor azt találjuk, hogy a közös vámterületnek a szabad forgalomban már alig van búza- és rozskivitele, vagy legalább is tendkivül csekély. A búza és rozs forgalmát kombinálva az őrlési forgalommal, az utolsó öt év átlag 680.000 métermázsára menő feleslege 540.000 métermázsára redukálódik. Ez valóban csekély mennyiség, úgy, hogy ezzel szemben Rosenberg Gyula képviselő úr nem indokolatlanul vetette fel azt a kérdést, vájjon nem lehetne-e a búzakiviteli jutalom útján a közös vámterületnek búzaáralakulását azzal befolyásolni, hogy a közös vámterület piaczát megszabadítjuk ezen felesleg árnyomasztó hatásától. Meg fog engedni gróf Károlyi Sándor igen tisztelt képviselő úr, ha az ő érvét, melyet a javaslat ellen tréfás gyanúsítás alakjában hozott fel, el nem fogadom. Gróf Károlyi Sándor képviselő úrnak tréfás gyanúsítás alakjában előadott érve az volt, hogy azt a képviselőt, a ki ezt a javaslatot tette, Eosenbergnek hívják, a kit ő már ezért is merkantilistának tart, a mely kifejezés az ő szájában, a ki pénteken is úgy beszélt magáról: »mi igazi agráriusok«, a legnagyobb vád, mert a képviselő úr azt hiszi, hogy ő és azok, a kik vele egy hajóban eveznek, a magyar gazdák védelmére monopóliummal birnak. Annál kevésbbé fogadhatom el gróf Károlyi Sándor t. képviselőtársam érvét, mert, ha nem csalódom, talán 8—10 évvel ezelőtt gróf Károlyi Sándor t. képviselő úr maga vetett föl a házban egy indítványt, illetőleg javaslatot, mely ha nem is a készpénzbeli búzakiviteli jutalmat czélozta, de végeredményében ugyancsak búzakiviteli jutalom lett volna abban az alakban is, a mint ő azt fölvetette, a melyben azt kívánta, hogy a magyar államvasutak gabnafuvardijai ne stabilisán, hanem labilisán állapíttassanak meg. (Felkiáltások halfelől: Es egészen más!) Ez tökéletesen egy és ugyanaz. (Zaj.) A kérdés felvetése nem jogosulatlan, mert egész kétségtelen, hogy a búzakiviteli jutalomnak van áremelő hatása, csak az a kérdés, hogy ez a hatás állandó-e vagy nrálékony természetű. Ez az oka annak, hogy én úgy formuláztam a kérdést, hogy lehet-e a prémiumtól állandó hatást várni? Mielőtt erre vonatkozó, teljesen objektív érveimet előadnám, meg kell jegyeznem, hogy t. képviselőtársam még saját szempontjából sem helyesen és teljesen állította föl a kérdést, mert búzakiviteli jutalomról magáról nem lehet szó, csakis gabonakiviteli jutalomról, sőt valószínűleg még burgonyakiviteli jutalomról is. Nem azért, mintha nem osztoznám azokban, a miket gróf Tisza István t. képviselőtársam ezekre nézve előadott, nem azért, hogy minél több érdekkört elégítsünk ki, minél többeket érdekeljünk a búzakiviteli jutalommal, hanem azért, mert a gabonanemííek, a búza, az árpa, a rozs és tengeri egymással a fogyasztásban fölcserélhetők, és ezen fölcserélés igen tág határok között történhetik meg, úgy, hogy ha csupán búzára adunk kiviteli jutalmat, akkor azáltal mesterségesen emeljük a közös vámterület búza-fölöslegét és így koczkára teszszük a prémiumoknak egész hatását. (Úgy van! jobbfelől.) De ha nem fektetnek is arra súlyt, hogy a gabonanemtíek a fogyasztásban fölcserélhetők, egész kétségtelen, hogy a gabonaneműek termelése igen nagy mértékben fölcserélhető. Ha csak búzára adatik kiviteli jutalom, árpára, rozsra, tengerire, zabra nem, akkor olyan földeken is, a melyeken egyéb viszonyok közt árpát, rozsot vagy tengerit termelnének, igen nagy valószínűség szól a mellett, sőt a történelem egyenesen bizonyítja is, hogy búzát termelnének, a mennyiben lehetséges, és ezért ott, a hol volt gabonakiviteli jutalom, ez soha sem terjedt ki egyedül csak a búzára, hanem mindig felölelte az összes gabonaneműeket. A másik hiba, melyet t. képviselőtársam elkövetett, az volt, hogy javaslata könnyebb elfogadása érdekében kontingentálni kívánja a búzakiviteli jutalmat három millió forintban. Ez sem lehetséges, mert a kontingentálás azt idézheti elő, hogy az egyforintos, általa proponált 23*
