Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-55
|64 65 « országos ülés 1897. február 22-én, hétfőn. pénzuralom inváziójával látjuk a Laza őslakosságának kivándorlását. Megdöbbentő jelenségek merülnek fel. melyekre az előttem szólott t. képviselő úr is utalt. Hallottuk azt, a mire eddig nem volt példa, hogy magyar ember megtagadta a hazát, a családot, a vallást. Egyetértek azokkal, a kik a túloldalról hangoztatták, hogy büntetőtörvényszék elé kellene állítani azokat, a kik a haza és hazafiság ellen izgatnak. Ezt feltétlenül helyeseljük. De akkor helyezzük vád alá azokat is, a kik okai annak, hogy ebben az országban nincs többé tekintély, hanem csak hatalom, mert a tekintély leromboltatik, és hatalom is csak kettő van már: a pénz és a zsandár szuronya. (Igaz! Úgy van! a hálóldal hátsó padjain.) Kivánom, hogy akkor helyezzük vád alá azokat is, a kik a nép szivéből a haza fogalmát, melyet minden magyar ember megértett, kiszorították egy professzori abstrakczióval, az állam fogalmával, melynek ha értelmét keresi az az egyszerű ember, csak azt látja és hallja, hogy vannak urak, a kik azt mondják: az állam mi vagyunk, az állam érdeke a mi pártérdekünk, az állam érdeke a mi személyes érdekünk, a kik okai annak, hogy mihelyt az egyszerű ember az állam nevével találkozik, azonnal azt látja, hogy az tőle mindig csak követel, de érte soha semmit sem tesz. Ha akadnak, a kik nyilvános tanácskozásban megtagadják a családot, ezért vádolnom keli azokat, a kik a magyar nép előtt szentnek és eszményinek tartott alap helyébe a család fogalmát más alapra helyezték, mely szerint a családi kötelék pusztán csak jogügylet. Ha vannak, a kik megtagadják a vallást: ezért vádolnunk kell azokat, a kik éveken át egyenesen és lelketlenül izgatták a vallásos érzület és minden ellen, a mi azzal kapcsolatos. T, ház! Tovább menve a nemzet történelmi rétegei állapotának vizsgálatában, itt van a közép-birtokos osztály. Annak nagy részét az uralkodó közgazdasági irányok és intézmények már is harczképtelenné tették és napról-napra terjed ezen nemzeti és történelmi réteg harczképtelensége. Pedig a nemzetnek ezen rétege volt az, a mely Mohácstól 1848-ig és azon túl a java részét vitte a nemzeti küzdelem terheinek. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain) és ha el kell ismernünk — és szívesen és örömest ismerjük el, és igazságtalanság volna eltagadni — hogy a városokban, a városi polgárságban akkor is megvolt a hazafias szellem, konstatálnom kell azt is, hogy azon városi polgárság nagy része német volt, ég hogy Magyarországon nem úgy áll a dolog, hogy a nemzeti kultúra és a nemzeti irodalom a városokban fejlődött, az hosszú időkön át a falusi kastélyokban ápoltatott ... Thaly Kálmán: Debreczen mindig magyar város volt! Asbóth János: ... és ha örömmel látjuk, hogy a városi polgárság magyarosodik, azért mégis áll az, t. ház, hogy annak hatása és befolyása mégis csak a város területére hat, és ezért katasztrófaszerü az Magyarországra nézve, hogy azon történelmi rétege a nemzetnek, a középbirtokos-osztály mindinkább hanyatlik és pusztul. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) De végre, t. ház, ha oda fogunk jutni, hogy a demokráczia, a haladás és a felvilágosodás azt követeli, hogy Magyarország történelmi nemességét dobjuk az ősi kriptába és falazzuk be, jó, nem bánom, de várjuk meg legalább, míg újabb rétegek keletkeztek, a melyek annak misszióját átvehetik és a melyekre misszióját rá lehet bizni. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) T. ház! A nagybirtok talán még az egyetlen a nemzet történelmi rétegei közül, a mely intakt áll, de látjuk, hogy azt is megtámadják ugyanazon tendencziák, hogy annak befolyását is megdöntsék, hogy azntán a tabula rasa alapján lehessen etablírozni a nemzetközi pénzuralmat azon ismeretes reczipe szerint, a mely!yel a választásoknál is találkozunk, hogy azután, ha minden erkölcsi ellenállás megszűnik, a nemzet közvéleményét meg lehet vásárolni, meg lehet vásárolni a közvélemény orgánumait, meg lehet vásárolni a szavazatokat, a melyeket pedig nem lehet megvásárolni, azokat fegyveres erővel le lehet verni. (Igaz! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Ugyanazon orgánumaiban a sajtónak, a melyek propagálják a pénzuralom érdekeit, találkozunk folytonosan a földosztást hirdető czikkekkel. Nem a szoczialisták hirdetik ezt, hanem azon irány csatlósai. S ezért a legnagyobb becset tulajdonítom annak, hogy t. képviselőtársunk gróf Tisza István legutóbbi beszédében határozottan szembeszállott azon földosztó propagandával. Akár azt mondjuk, hogy Semsey Andor képviselőtársunknak nagy földjei vannak, az Andrássyaknak, vagy az Esterházyaknak, vagy a Tiszáknak sok földje van, és vannak emberek, a kiknek semmi földjük sincsen, tehát oszszuk fel azokét ezek között, akár azt mondjuk, hogy vannak Wertheim-kasszák, a melyekben milliók vannak, és vannak milliók, a kiknek egy krajezárjuk sincsen, tehát menjünk neki a Wertheim-kasszáknak, és oszszuk el, a mi bennük van: ez egészen ugyanazon szoczializmus és kommunizmus. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Ez egészen ugyanegy és e tekintetben igenis áll az, hogy az ingó tőke és a föld között nincs
