Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-49

Í9, országos ülés 1897. február 15-én, hétfőn. 11 is szólva az igazán ázsiai állapotban levő állategészségügyről — bár később majd erre is rátérek — nem akarok hasonlítani íihhoz az emberhez, a ki minden képviselőtestületi gyűlésen felszólalt, mindenre rámondta, hogy az nem jó, s mikor kérdezték tőle, hát hogy lesz jó, miként lehetne a dolgon segíteni, azt felelte, hogy nem ez a kérdés, hanem hogy az tény, a hogy van, nem jól van. Mondom, ezen emberhez hasonlítani nem akarván, bátor leszek a mentő eszközöket, az orvosszereket szerény véleményem és tehetségem szerint felsorolni. (Sálijuk! Halljuk!) Hogy a gabonaárak csökkenésének mi az oka, arra azt mondják sokan, röpiratokban is fejtegetik, hogy ennek az oka: a túltermelés és az óriási verseny. Kétségtelen, hogy ez is egyik oka. De ennek ellenében lehetne ám védekezni. Mert minden más részén a világnak meg van a túltermelésnek hutása, de más államok legalább megpróbálják okos védvámokkal védekezni ez ellen; hanem itt nálunk Magyarországon a védelem szempontjából még eddig egyáltalában a túltermeléssel szemben semmiféle intézkedést nem tettünk. Beeresztjük az idegen búzát olcsó vám mellett és a mienk kivitelre nem talál. Továbbá ezenkívül az árhanyatlásnak szerintem a legfőbb oka a börzemanipnláczió, a melyen már az üzletemberek maguk is megbotránkoznak; több vidéki városbeli üzletember tanúbizonyságot tehet arról, hogy mennyire megy itt benn a központban a börzén ebben a tekintetben a lelkiismeretlen üzérkedés. Továbbá oka az árhanyatlásnak a malmok magatartása, a melyek vezetőségei a börziánerekkel egyetértve, mintegy szövetségbe lépve, a maguk javára erőszakosan akkor nyomják le az árakat, mikor nekik tetszik, akkor emelik fel a liszt árát, mikor nekik tetszik. (Igás! Úgy van! a ssélsö baloldalon.) Hogy a kormány ebben a tekintetben meddig áll még tétlenül, és mikor fogja ezeknek az iizelmeknek végét szakítani, azt, úgy hiszem, ha szívesen megkérem az igen tisztelt földmívelésügyi miniszter urat, lesz kegyes nekem és mindnyájunknak megmondani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mi pártunk álláspontja szerint az első orvosszer már évek óta hangoztatott orvosszer semmi egjéb, hanem az önálló vámterületnek s az önálló magyar jegybanknak a megszerzése, felállítása s ezzel a mezőgazdasági véd vámoknak megfelelő tarifa szerint a magyar mezőgazdaság javára leendő fordítása. (Helyeslés a szélső baloldalon ) T. ház! A magyar mezőgazdaságra eli sorban az volna a legnagyobb áldás, hogyb mostani nehéz kölesöneit kicserélhetné s a mány igyekeznék erős akarattal oly bankot létesíteni, a mely a mostani nehéz, nagykamatú kölcsönöket olcsóbbakkal kicserélné. Ezzel az intézkedéssel fele részben meggyógyítaná a magyar mezőgazdaság halálos betegségét, és ha megszerezné az önálló vámterületet s annak hasznát a magyar mezőgazdaság javára fordítaná, meggyógyítaná a másik felét, a mezőgazdaság virulásnak indulna s vele együtt virágoznék ezen társadalom minden életfoglalkozása, minden ágazata. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) A mi pártunk részéről tehát első sorban orvosszerektíl ezek ajánltatnak. Továbbá a magyar mezőgazda helyzetét javítaná a munkaerő gyarapítása. A kormány, hogy ezek a szoczialisták ne fenyegetőzzenek velünk, gazdákkal szemben, először az állam érdekében, másodszor a gazdaság érdekében is megtehetné azt, hogy addig is, a míg az általunk hangoztatott és folyton követelt katonai békeáüomány lejebb szállítása eszközölhető lenne, a mezőgazdasággal foglalkozó katonák a munkaidőre, a nyári hónapokra hazabocsáttatnának s azok otthon először az ő szülőiknek, családjaiknak, másodsorban pedig önmaguk javára használnák fel a drága időt, az ifjúság drága erejét. Hiszen ha az a katona hat hét vagy két hónap alatt meg bírja tanulni a katonai szolgálathoz megkívántató nagy tudományt még német nyelven is, hát hogy ne birná akkor megtanulni mindezeket. És ha ott marad három esztendőn keresztül évenként nyolez hónapon át, négy hónapra nem lehetne-e őket minden évben hazabocsátani? Azt hiszem, több haszna lenne ebből az álladalomnak is, a monarchiának is, mintha a helyett, hogy a töltényeket a levegőbe puffogtatják, a ruházatot nyüvik, az állam kosztját eszik, maguknak és családjuknak dolgoznának. És akkor mindjárt alábbhagynának a szoczialista urak is az ő munkabeszüntető ferde fogalmaikkal és fenjegetődzéseikkel. Orvosszer gyanánt említem fel továbbá az adózási rendszer megváltoztatását; de nem oly mértékben, a mint itt az általános költségvetési vita alkalmával egy kifejezésében a pénzügyminiszter tette, hogy példának okáért kontemplálódik az általános jövedelmi pótadónak az eltörlése, úgy, hogy helyette a személyi adó hozatik be, mert ez nem javítása a helyzetnek. Hiszen az általános jövedelmi pótadót a betáblázott kölcsönök következtében le kell írni és ebből a leírásból annak, a kinek törlesztéses kölcsöne van. tehát a nagyobb terhet viselő gazdának voltaképen semmi haszna nem lesz. Hanem fineszszel él a pénzügyminiszter úr, mert álja, hogy az általános jövedelmi pótadó legb részét le kellett iratui, látja, hogy kincstárnak semmi haszna nincs, tehát a*