Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-55

* g f 55. országos ülés 1895. február 22-én, hétfőn. hogy elveiket, meggyőződésüket mindenkivel, tehát Krétával és Pireuszszal szemben is érvényesítsék : akkor el fogják érni azt, hogy ezen oldalról a tárgyakra és felvetett elvekre vonatkozólag komoly méltatással fogjunk a vitatkozáshoz, addig azonban, a mig csak ily politikai kaleidoszkóppal v;m dolgunk, a míg ilyen ábrakadábra-féle egyveleggel állunk szemben, a melynek Ariadné fonalát megtalálni lehetetlenség: akkor ne vegyék rossz néven, ha mi a történteket politikai szempontból sem örvendetesnek, sem komolynak nem tekinthetjük. (Úgy van! balfelöl.) Prémiumot adnék én annak, még pedig behozatalit és kivitelit, a ki megmondaná nekem ma, hogy a t. szabadelvű pártnak a földművelésügyi táreza keretében felvett nagy kérdések körűi mi a programmja és mi a meggyőződése? (Helyeslés a szélső baloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) Eltekintve tehát attól, hogy a szétágazó véleményeknek oly nagy klaviatúrájával találkozunk, melylyel még parlamentben talán sehol sem találkoztak a világon: csodálatos a dologban az, hogy akárhány szónok szólalt is fel, akármilyen ellentétes álláspontot foglaltak is el, ugyanaz a kórus tüntetőleg helyeselt, (Derültség a szélső baloldalon.), úgy, hogy még a hangulat után sem tudnám megítélni, melyik áramlat az tulajdonképen, a mely legközelebb áll az örökösödés jogához, és mely a többséget tulajdonkép magával ragadta, meggyőződésének hevével őt meggyőzte. Ilyen helyzetben, t. képviselőház, én magam sem tehetek egyebet, mint megpróbálkozom azzal, hogy kikeressem ezen áramlatok közül azt, a melyet megbecsülendőnek tartok, a melylyel teljes mértékben szimpatizálok és kikeressem azokat, a melyeket nagy mértékben közveszélyeseknek tartok. T. képviselőház! Ezen sorrendben elérkezem elsősorban azokhoz, a melyeket közveszélyeseknek tartok. Én nagyon sajnálom, hogy minden egyéni rokonszenvem, tiszteletem, sőt több : nagyrabecsülésem daczára is első helyre Rosenberg Gyula t. barátomat kell tennem az ő kiviteli prémiumával. Á másik dolgot, a melyről beszélni akarok, Tisza István (Közbeszólások a szélső baloldalon: Grőf!) — most már, pardon, gróf — képviselő úrnak a börze tekintetében mondott véleményét, sokkal veszélyesebbnek tartom, mint az övét. De mégis genetikus és hisztorikus szempontból is kell, hogy az övével foglalkozzam először. T. képviselőház! Annak a kiviteli prémiumnak előszele is volt már. E kiviteli prémiumnak kérdését a miniszter úr rövidesen lenyaktilózta ugyan, de e kérdés körűi már egész síró iskola keletkezett, a nélkül, hogy bizonyításba mentek volna, Mert lehetetlen észre uem venni azt, hogy akkor, mikor a miniszter úr még nem nyilatkozott, erősebb áramlat volt ezen kiviteli prémium mellett, mint midőn ő már nyilatkozott; mert akkor találkoztunk még a következő nyilatkozatokkal. Tisza István gróf képviselő úr felhozta, — nem egészen barátságos indulattal a miniszter úr iránt, legalább ezt nem lehet belőle kimagyarázni, — hogy nagyon kár volt a kiviteli prémium kérdését ilyen egyszerűen, minden vitatkozás nélkül a lomtárba tenni. A második képviselő, Serényi gróf úr hasonlóképen nyilatkozott; a harmadik, gondolom Solymossy képviselő úr. (Felkiáltások: Báró!) — pardon: báró, hisz az ember már nem is tudja, hogy ki a báró s ki nem, (Derültség balfelől.) — azt mondta, hogy a gazdaközönségre nézve elvileg nem tartja ugyan valami szerencsés dolognak ezt a prémiumot, de ő ebben nem akar állást foglalni, míg közelebbi tanulmányokat e téren nem tesz. Ez legalább őszinte vallomás, ez is ér valamit. Mindezek egy kötelezettséget hárítanak a miniszter úrra és én elvárom, hogy ezen kötelezettségét itt a házban ünnepélyesen bevál sa. Mert a t. miniszter úr, midőn beszédét elmondotta, csak egy argumentumot hozott fel ezen kiviteli prémium ellen, odakonkludálva, hogy ilyen kétes orvo3szerekkeI nem akarja a gazdaközönség bajait orvosolni, és midőn Heltai Ferencz képviselő úr közbeszólt, hogy ez nem is kétséges, akkor a t. miniszter úr azzal védekezett, hogy ezen dolgot ő csak enyhébb alakjában akarta kifejezésre hozni. Ennélfogva, ha szabad a t. miniszter úr megjegyzésére appellálni, úgy veszem észre: a miniszter úrnak is az a véleménye, hogy ez a prémiumkérdés nem is kétséges dolog, vagyis egy lehetetlenség, Elvárhatnék talán, hogy a miniszteri székből kissé bővebb argumentumokkal is kell ezt támogatni akkor, midőn azon párt részéről, melynek támogatásából a t. miniszter úr ott ül, ily súlyos aggodalmak merülnek fel. De, t, ház, én magam ebban a kérdésben, — ha így van a dolog, s miután felteszem, hogy a t. miniszter úrnak is ez az álláspontja, — felcsapok tizenhárom próbás mameluknak s a t. miniszter úrnak védelmére kelek. (Derültség.) Furcsa szokás, de megteszem, a nélkül, hogy báróságra aspirálnék. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) T. ház ! Érdekes ennek a kiviteli prémiumnak Rosenberg Gyula t. képviselő ár által történt bevezetése. Midőn azt mondja, hogy rátérek az én fontos kérdésemre, a kiviteli prémiumra, azzal kezdi, hogy van neki egy nagy mestere és felhívja az ország figyelmét, hogy az ő nagy mesterének, Tisza Istvánnak — akkor még nem