Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-55

150 55. országos ülés 1897. február 22-én, hétfőn. a tőzsde reformjának nagy kérdéséről. (Halljuk! Halljuk!) A vita ez előrehaladott stádiumában nem lehet feladatom, hogy ezt a vitát visszavezes­sem az eredeti medrébe, melyben az a legjogo­súltabb lett volna, de mégis kötelességemnek fogom ismerni meggyőződésem szerint a jelent­kező tévtanokkal szemben ez irányban is állás­pontomat jelezni, és a Rosenberg-féle iskolát alapított kiviteli prémiumok kérdésével is fog­lalkozni. A szoczialisztikus kérdést szintén föl akarom ölelni és így méltóztatik látni a t. ház­nak, hogy elég bő anyagot és nagyierjedelmíí tárgyat választottam magamnak mai felszólalá­som alapjául, s ezért már bevezetésül is szives türelmükért esedezem. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt magára a tárgyra rátérnék, egy akut kérdésben szándékozom a t. földmívelés­ügyi miniszter urat nyilatkozatra fölkérni. Az állatkivitel egy földmívelő államban, s különö­sen Magyarországon, jelentékeny tényező. Tud­juk, hogy a legutóbbi időben, különösen Ausz­tria részérő], mesterséges, a jelentkező bajok arányával semmiképen nem menthető módon állatkivitelünkkel szemben Bécsben és a bécsi piaczon rendkívül mostoha bánásmód kapott lábra. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Súlyos, nagy anyagi csapásoknak lett ez többé helyre nem hozható szülőoka. Az, hogy a bécsi vásár mindennap hol ez okból, hol azon okból elzára­tik, az már nem is újság. Az, hogy valaki föl­visz Bécsbe állategészségügyi bizonyítványokkal hitelt érdemlőleg igazolt egészséges marhát, és az mint fertőzött marha az úgynevezett »Sünder­markN-on lesz eladva, napirenden lévő dolog. (Igaz! Úgy van! a ssélsö baloldalon.) Az az állat, mely 80—90 frt tehén-árban megy fel, Bécsben elkel 16—20—24 forinton, az a szállítmány, mely 200 - 260 forintos ökrökkel megy föl, elkel 80—90—100 forinton, mert, a mint a vasúton megérkezik, rögtön találnak rajta vagy a provenienczia, vagy az állategészségügy szem­pontjából kifogásolható dolgot, a mivel az árt a bécsi piacz jelentékeny előnyére leszorítják. És egyik indoka annak, hogy én a t. miniszter úr egyénisége iránt, de nem mint politikus iránt nem bizalommal, hanem tisztelettel viseltetem, az, hogy tudomásom van róla, hogy ő is érzi s érzi az egész kormány ezen a magyar nem­zetre és kivált a gazda-osztályra súlyosan nehe­zedő bajt. Többet mondok, Tudom azt is, hogy a t. miniszter úr igyekezett hathatósan közre­működni az iránt, bogy az e téren felmerülő visszaélések kellőképen korlátoztassanak. De mind a mellett két konkrét eset áll rendelkezé­semre, melyeket a t. miniszter úrnak köteles­ségem figyelmébe ajánlani. Arról a vidékről szólok, a melynek képviselője vagyok, de azt hiszem mégsem lokális érdekből beszélek, — bár ez is föltétlenül jogosult volna, — mert fel kell tennem, hogy a mi megtörténik Debreczen­ben, megtörténhetik Egerben, Sopronban, Kapos­várott is. Debreczenben száj- és körömfájás miatt még a múlt november hó előtt zárlat lett elrendelve, a mely — mint nekem szavahihető kereskedők mondták, a kiket hajlandó vagyok a t. minisz­ter úr előtt meg is nevezni — már novem­berben fel lett oldva. Ennek természetes folyo­mánya az lenne, hogy arról a területről a nemzetközi forgalomban, s különösen a közös vámterülettel szemben az árút minden gond és aggodalom nélkül lehessen elszállítani. Mind a mellett még február első felében, tehát több mint három hónap múlva Debreczenből Bécsbe marhát szállítani nem lehetett. Egyszerűen nem nyitották meg a bécsi vásárt a debreczeni marha előtt, s így a zárlatfeloldás Debreczenben semmit sem használt az állatkivitelnek. Nem hiszem, hogy ezen kérdésben az állam közegeit lehetne vádolni. Mert nem szabad feltételeznem, hogy e közegek % x ]<i hónapon át ne intézkedtek volna az iránt, hogy a, zárlat feloldása tudomására jusson a bécsi kormánynak, az állategészség­ügyi hatóságoknak és az államvasuti közegek­nek. Csak azt szabad feltételeznem, hogy az akadály Bécsben merült fel, s nagyon szeret­ném, ha a t. miniszter úr megmondaná, mi az oka annak, hogy egy oly terület előtt, a melyre nézve a zárlat még novemberben feloldatik, a bécsi piacz még február első felében is zárva van ? Van egy másik esetem is. A debreczeni piacz sertésvész okából el volt zárva a bécsi piacz elől. Az állategészségügyi konvenczió ér­telmében ez teljesen jogosult volt. De már a múlt hét derekán közölték a lapok, s minden bécsi bizományos is megküldte kommittenseinek azt az értesítést, hogy a bécsi vásár február 26-tól fogva több város és törvényhatóság terü­letére nézve, köztük Debreczenre is, a sertés­kivitel szempontjából megnyittatott. Tehát február 20-tól fogva az illető területekről Bécsbe aka­dálytalanul lehetett sertést szállítani. Február 19-én délután ott voltam a vasúti állomáson. Ott volt két kereskedő, a kik fel akartak adni sertést hogy 20-án megjelenhessenek Bécsben. Február 19-én azonban, annak daczára, a mint a zárlat feloldására nézve előadtam, a vasúti állomásfőnök kereken megtagadta a szállítmány felvételét, azzal védekezvén, hogy sem neki, sem az állami állatorvosnak nincs semmiféle tudo­mása a zárlat feloldásáról. Ha ez így van, ha alapos az értesülésem arról, a mit két kereskedő a vasúti főnök jelenlétében mondott, akkor itt már nem a bécsieket kell

Next

/
Thumbnails
Contents