Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-55
148 55. országos ülés 1897. február 22-én, hétfőn. való kiszolgáltatása. Különös intézkedésekre a munkaadó gazda és munkások közt egyelőre szükség nincs. Mindig a gazda ki a munkásokkal szemben hátrányban van, mert ha vannak a munkaadó gazdának sürgős végzendői, azokra nézve előbb-utóbb bizonyos munkáscsoporttal meg kell, hogy egyezzék; a megegye zés mértéke természetesen mindig a konkurrencziától függ; minél kevesebb a munka, és minél több a kinálkozó munkás, annál olcsóbb a munkabér; minél több a munka s minél kevesebb a kínálkozó munkás, annál drágább a munkabér. S e tekintetben inkább a gazdák okoznak egyes vidékeken egymásnak konkurrencziát, és emelik önkénytelenül a munkabért a munkás javára. A munkás a gazdáuak kiszolgáltatva egyáltalában nincs. Fordulhatnak elő egyes ellentétek a munkás és munkaadó között, a melyekre nézve azonban annak a munkásnak jelenleg is van jogfóruma panaszai előhozatalára és orvoslására, és tapasztalásból állíthatom, hogy azon panaszok mindig a legigazságosabban, sőt talán inkább a munkások javára döntettek el. Azonkivűl az 1876: XIII. törvényczikkben, a mely a cselédek és gazdasági munkásoknak a gazdával való viszonyát tárgyalja, megvannak mindazon rendelkezések, a melyeket orvoslatul felhasználhatnak. Ámbár nem tagadom azt, hogy mint minden húsz éves törvénynek, ennél is revízióra van szükség. De ha e törvényt revízió alá vezsszük : mint különleges szempontot kívánom a t. ház figyelmébe ajánlani, hogy az egész preczize hahatároztassék meg és adassék kifejezés annak, hogy az egyszer megkötött szerződés a legszigorúbban betartassák úgy a munkás, mint a munkaadó részéről; (Élénk helyeslés jobbfeläl.) ne lehessen felfogadni munkásokat munkáskönyv nélkül és ne állhasson munkába a munkás muukáskönyv nélkül. Ez két oly szempont, a melyet a törvény revíziójánál figyelmen kivül hagyni nem lehet. Én a szocziális mozgalmakat mai stádiumukban olyanoknak tekintem, hogy azok kívánságokat hangoztatnak a munkaadó földbirtokos osztály kárára, mely kívánságaiknak teljesítésével egyedül csak azoknak könnyebb, talán vígabb, gondtalanabb életének előidézéséhez járulnánk hozzá. Nem az elégedetlenség oka a szoczializmus terjedésének, hanem az izgatás és mint ilyent kell azt felfognunk, és a leghathatósabb intézkedéseket életbe léptetnünk, nem anynyira a felizgatott munkás vagy földmíveJő néppel szemben, mely arról nem tehet, hanem a tanyáról-tanyára, faluról-falura, városról-városra járó szocziális izgatók ellen, a kik kihasználják azt a szegény népet, annak értelmetlenségét, és izgatják saját érdekeik előmozdítására. (Helyeslés jobhfelől.) A sajtónak is megvolnának ez irányban a maga kötelességei, tudniillik ne adjon tért hasábjain és ne legyen terjesztője oly eszméknek, a melyek folytán oly vágyak ébresztetnek a földmívelő és munkásnépben, melyek soha eszébe nem jutottak volna, és a melyek elfogadása a társadalom és az ország kárára válnék. Ne legyen a sajtó túlhumánus, túlméltányos e mozgalmak iránt, mert ezek méltánylása csak olajat önt a tűzre, szereplésre ingerli azokat az elemeket és így inkább elmennek a kongresszusra állítólagos sérelmeiket, bajaikat hangoztatni, mint otthon csendes munkával foglalkozni. A földmívelésügyi miniszter úr minapi beszédében a szocziális bajok orvoslásának egy módjaként felhozta, hogy a folyamok nagyobbmérvű eliszaposodásánál fogva a folyamszabályozásokat és ezzel összekötött munkálatokat fokozottabb mértékben fogja eszközöltetni. Ez szerintem kétélű dolog, mert igaz, hogy azon földmunkás népnek keresetet adunk, de más tekintetben megterheljük azon osztályt, melynek birtokai az illető folyók közvetlen közelében vannak. A folyamszabályozás kérdésével kapcsolatosan bátor vagyok a t. földmíveiési miniszter urat arra a körülményre felhívni és felkérni, hogy a mennyire tőle telik, intézkedj ék, hogy a szabályozó társulatok mellé képviseletében kiküldött megbízottak ne nyúljanak a társulatoknak hatáskörébe mélyebben, mint azt a törvény előírja, és az illető miniszteri osztályok ne gyakoroljanak nagyobb atyai gondoskodást az illető társulatok fölött, mint a mennyi épen szükséges, mert as egyes társulatok legjobban tudják felfogni a maguk érdekeit. Áttérek már most a napokban hangoztatott bázaprémium kérdésére és erre nézve kénytelen vagyok kijelenteni, hogy elvileg a gazdákra nézve a prémiumban semmi előnyt nem látok; de ebben a specziális kérdésben, miután annak tanulmányozásába még bele nem bocsátkoztam, pro és kontra nyilatkozni nem akarok, hanem fentartom magamnak nyilatkozni azon időben, a mikor ez a kérdés tárgyalásra tűzetik ki. A t. földmíveiési miniszter úr minapi beszédében megígérte a gazdák panaszainak a dohányváltást illetőleg oly módon való orvoslását, hogy dohány kísérleti állomást fog létesíteni. Bátor vagyok azonban a t. miniszttr urat figyelmeztetni, hogy egy dohánykisérleti állomás az egész országra nézve talán nem járna nagy eredménynyel, mert a hány vidék, annyi a földnek a sajátsága és annyi a dohánynak a minősége. Talán czélszeríí volna a dohánybeváltó hivataloknál egyes közegeket alkalmazni, a kik megismerve a dohánytermelési viszonyokat és a dohánymanipulácziót időközönként mérsékelt napi díj mellett, kiküldetnének az egyes vidékekre a