Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-54

54. országos ülés 1897. február 20-áu, szombaton. 139 T. ház! Krassó-Szörénymegy ében vannak más bányák is: ott vannak a nadrági és ruszkabányai vasművek, a Gruttmaim-féle szénbányák és azokról alig, vagy nagy ritkán hallani ilyen esetet. Ezen társulat bányaiból egymást érik a végzetes hirek. A t. miniszter urat kértem, hogy az utóbbi 10 évben ott előfordult balesetről adjon kimutatást és hivatkoztam arra, hogy azok a kimutatások nem közöltettek. A miniszter úr most előadott bizonyos adatokat és azt mondta, ezek igenis hivatalosan közöltetnek. Én mondhatom, t. miniszter úr, hogy egyenesen az országos központi statisztikai hivatalhoz fordultam, honnan egy tisztviselőt küldtek lakásomra, a ki azt a felvilágosítást adta, (Halljuk! Halljuk!) hogy a balesetekről szóló statisztikai adatok hivatalosan közöltetnek ugyan, de nem az egyes vállalatok és nem az egyes bányák szerint. A t. miniszter úr közölte az exploziókról szóló adatokat. Én nem kizárólag az exploziókról szóló adatokat, hanem egyáltalában azon balesetekről szóló adatokat kértem, a melyek ott előfordultak, más kézből kaptam, nem is a társulat egész területén, hanem csupán az anina-stajerlaki bányatelepekről és ezeket sem 10, hanem csak három esztendőre vonatkozólag. A t. elnök úr szíves volt figyelmeztetni, hogy a felolvasást a ház nem szívesen látja. Tudom, t. ház, és nagyon természetesnek találom, nincs is hálátlanabb dolog, mint száraz számokat felolvasni és nincs kellemetlenebb, unalmasabb, mint azokat meghallgatni. De, t. ház, a rendelkezésemre bocsátott számok, (Halljuk! Halljuk!) a melyeket én nem tudok felülvizsgálni, de a melyeket a t. háznak módjában lehet hitelesen felülvizsgálni: e számok, t. ház, — fájdalom — nem száraz számok, ezek vértől ázott számok, embervértől ázott számok, a mely emberek egy, igaz hogy elavult és retrográd felfogás, a keresztény felfogás szerint: a mi testvéreink. T. ház! 1894 ben — csupán csak az aninai és stajerlaki bányatelepekről van szó — volt 4087 munkás. Ebből könnyű sérülés ért 204-et; súlyos sérülés volt 73; haláleset balesetek következtében 50; összesen 327. Minden 11'3-ik emberre esik egy sérülés, minden 56-ikra egy súlyos, minden 816 ikra egy halálos, minden 20-ikra egy könnyebb; tehát azon bányatelepben abban az évben minden 11-ik ember sérülést szenvedett. Ezrekben kifejezve: megsérült 88%o; halálosan l2-2°/oo; könnyen 50°/oo; súlyosat 14'8°/oo. Ugyanezen okból megsérült Poroszországban l98°/oo; 449 emberre esett Poroszországban egy haláleset, míg Aninán minden 82-ik ember életével lakolt. A második év, t. ház, a következő, az 1895-iki. Munkás volt ez évben 4120; könnyű sérülés 180, súlyos 36, halálos 10, összesen 226; esik 18'5-re egy sérülés, 23 emberre egy könnyű, 115-re egy súlyos, 412-re egy halálos. Angliában ugyanakkor 781 emberre esett egy halálos Végűi még csak egy esztendőt, a harmadikat, az 1896-iki évet kivánom felemlíteni. Akkor volt 4120 munkás, súlyos sérülés 55, halálos 79, könnyű annyi volt, hogy ki sem mutattatik. Minden 30-ik ember súlyosan vagy halálosan sérült meg. Ez 32-6°/oo; minden 52-ik halálosan sérült meg, illetve a sérülésbe belehalt; ez 19-2°/oo; minden 74-ik súlyosan sérült, a mi 13

#

4°/oo. Poroszországban akkor 2'2°/oo volt a sérült. Pedig a t. miniszter úr igen helyesen említette meg, én is megemlítettem interpelláczióinban az ottani bányászati viszonyok kedvezőtlen voltát, de úgy Poroszországban, mint Angliában, kapcsolatban épen a szénnek kitűnőségével, a formácziók ősrégiségével, még kedvezőtlenebbek a viszonyok. Mindez azt mutatja, hogy annál a társulatnál nincsen helyes szervezés, nincsen diszeziplina, mint ezt mutatja a miniszter úr által felhozott eset is. Én nem is mondtam, hogy kizárólag mulasztás okozta az aninai akkori szerencsétlenséget, hanem, hogy az is okozta. Ezek a viszonyok okozzák, t. ház, azt a gyakori halálozást, súlyos sérülést, minek következtében ott a nyugdíjalap, a társas láda meg van támadva és aránytalanul kiürül. Ezzel szemben a társulat az utolsó években kitolja az embereket a társládából, úgy hogy még olyanokat is, a kiknek joguk van hozzá, nem vesz be, a törvény ellenére, és a bányahatóság ezt tűri. És innen van az, hogy az utolsó katasztrófánál számos özvegy maradt ellátás nélkül, és gyűjtés útján kellett rajtuk segíteni. Ezen viszonyok folytán és a társláda kimerülése folytán előállott most a társulat és azt mondta, hogy a munkások járulékát a társas ládába 2°/o-kal felemeli. Kimondta ezt egyoldalúlag, igaz, hogy a miniszter úr jóváhagyásával. Kimondta azt, hogy a maximális nyugdíj idejét 30 évről kitolja 40 esztendőre, a mit vajmi kevés ér meg; ezt is egyoldalúlag, igaz, hogy a miniszter úr jóváhagyásával. (Mosgás balfelöl.) És még csodálkoznak önök az aninai sztrájkon? Én nem csodálkozom. Itt vannak a baleseteknek és sztrájkoknak okai. (Úgy van! balfelöl.) Most megtörténik az, hogy ezen új rend szerint 40 évig fizetik a munkások keresményük 9°/o-át, de a nyugdíjat nem az összes keresmény után szabják meg, hanem az úgynevezett alapbér szerint, a mi 70—80 krajezár, és ennek is nem az egészét kapják 40 esztendei szolgálat után, hanem 70—-80°/o ot. 18*