Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-54

54. országos ülés 1897. február 20-án, szombaton. 135 1891-ig lefolyt 40 esztendő alatt 2104 explózió fordult elő, a melyben 9100 ember vesztette el életét. Ezek között volt 1866 ban egy nagy explózió York-Shire-ben, a hol 361 ember pusztult el, tehát több, mint itt az osztrák-magyar államvasút bányáiban tíz éven keresztül. Az interpelláezió negyedik pontjában a t. képviselő úr egy igen súlyos vádat emel a társulat és a kormány ellen, a mennyiben azt mondja, hogy a társulat a nagyobb haszon és nagyobb produkczió érdekében elhanyagolja nagy mértékben a biztonsági intézkedéseket és erre feljogosítottnak véli magát azért, mert — nem tudom — két-három országgyűlési képviselőválasztói kerületben kormánypárti egyéneket választ és azután kormánypárti képviselőket és főrendiházi tagokat választ be as igazgatóságba és ennek folytán, ha mulasztás terheli is a társulatot, ezt a hatóságok nem veszik figyelembe, és a társulattal szemben a hatósági intézkedések csak illuzóriusak és formálisak. Hát, t. képviselőház, én nagyon sajátságosnak tartom azt, hogy Asbőth János t. képviselő úr, a ki egy időben maga is képviselője volt azon kerületek egyikének, melyekről most azt állítja, hogy azok az államvasút-társulat túlnyomó befolyásával választanak, most hozza elő ezen vádakat és panaszokat, és nem panaszkodott azok ellen akkor, a mikor képviselte azt a vidéket, a mikor tehát azon viszonyokat és körülményeket ismernie kellett volna. (Helyeslés a jobboldalon.) Polóíiyi Géza: Az egriek eléggé panaszkodnak. (Zaj! Elnök csenget.) Asbóth János: Majd megfelelek erre! Lukács László pénzügyminiszter: És miután a t. képviselő úr ezen interpelíácziójában nemcsak a jelen esetről beszél, hanem visszamegy évtizedekre, tehát akkorra, a mikor ő volt a képviselője ezen kerületnek, mindenesetre nagyon sajátságos ez a felfogása, mert fel kell tételeznem, hogy a t. képviselő urat akkor is azok a humanitárius érzelmek vezették, mint vezették interpellácziója megtételével. (Tetszés és helyeslés a jobboldalon.) De, hogy miként áll e vád és minő alappal bír, arra engedje meg a t. ház, hogy a következő felvilágosításokat adjam. (Halljuk! Halljuk!) A mi először is a nagyobb haszon szempontját illeti, ezen kérdés fejtegetésénéi nem kívánok belebocsátkozni abba, hogy vájjon nagy haszonnal dolgozik-e egyáltalában az osztrák-magyar államvasúttársaság? Nem tenném helyesen, ha e kérdést itt fejtegetném, a kit azonban ez érdekel, az megkapja költségtel énül az autentikus informácziót magánál a társulatnál. De arra kíváncsiak lehetünk, hogy forszírozza-e a társulat a széntermelést és elmulasztja-e e miatt a biztonsági intézkedéseket? Köztudomású dolog, hogy a társulat szenet egyáltalában eladásra nem termel, mert az általa termelt szén eladási fogyasztásba nem jut. A mit termel, azt saját hutái és kohói számára termeli, de a széntermelés nemcsak hogy emelkedési nem mutat, de ellenkezőleg hanyatlást tüntet fel. Mert míg 1889-ben 4 millió métermázsa szenet termelt, addig 1896-ban 3 millió 29 ezer métermázsát, tehát csaknem egy millióval kevesebbet termelt, mint korábban, úgy hogy nemcsak hogy nem fejlődik, de egyenesen visszamegy a széntermelés. Ez a mennyiség pedig egy oly bányánál, a hol 4 — 5000 munkás van alkalmazásban, valami túlságos nagynak egyáltalában nem mondható. Hogy pedig az a bányatársulat a biztonsági intézkedéseket elhanyagolja, az a tényekkel homlokegyenest ellenkezik, mint mindenki meggyőződhetik arról, hogy mindazon intézkedések, melyeket akár a bányászati tudomány, akár a gyakorlat helyeseknek bizonyított, tekintet nélkül költ égességükre ezen bányában alkalmaztatnak, (Helyeslés jobbfelöl) és azt hiszem, hogy a t. képviselő úr arra sem fog konkrét esetet felhozni, hogy a társulat a bányahatóság által tett intézkedéseknek nem tett volna eleget. Hasonlókép nem felel meg a valóságnak, t. ház, a képviselő úrnak az az állítása sem, a társaság oly aknamúveleteknél, a melyek szakképzett tisztek alkalmazását igénylik, oly egyéneket alkalmaz, a kik a munkások sorából emelkedtek fel a bányatisztségre. T. ház! Az említett bányának igen nagy számú tiszti személyzete van, több százra menő és ezek közt egyetlen egy van olyan, a kinek csak középbányászati qualifikacziója van, a többi mind olyan, a kiknek a legmagasabb bányászati qualifikácziójuk megvan. A hatodik pontban azt mondja a t. képviselő úr, hogy a bányahatóság által elrendelt biztonsági óvintézkedések nagyrészt csak papíron maradnak és a bánya-rendőri szabályzat és az üzem és légvezetési tervek és térképek vagy nem terjesztetnek be, vagy a hatóság által nem kívántatik azok beterjesztése. T. ház! Hogy ezek az állítások mennyit érnek, azt méltóztassanak megítélni abból, hogy azok a szigorú bányarendőri szabályok, a melyek ma azon a bányaterületen érvényben vannak, azok épen magának a társulatnak kezdeményezésére léptek életbe és hivatalosan konstatálhatom, hogy nem egy esetben maga a társulat kérte a preventív és bányarendőri vizsgálatot, a mi természetesen kizárja azt, hogy a társulat ki akarná kerülni a hatóság ellenőrzését és vizsgálatát.