Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-54

54. országos ülés 1897. február 20-án, szombaton. 127 valamint a t. túloldalt sem fogják meglepni a mi érveink, azokat siket füleknek beszéltük urbi et urbi évtizedek óta. (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) Én csak egyet kérdezek : hogyha az az áramlat, mely ma Ausztriában Magyarország összes közgazdasági ereje ellen irányúi, olyan erőhöz jutna, mely megadná neki a módot, hogy fenyegetését beváltsa, hogy velünk a szerződést meg ne kösse, a mint ennek jeles apostolai vannak odaát, én szivből kivánom, hogy ez nekik sikerüljön; (Helyeslés a szélső baloldalon.) s ha ez megtörténnék, nem féltené-e a t. túloldal Magyarországot, hogy saját zsírjában ful meg az önálló vámterület folytán ? Csak akkor történhetik oly gondoskodás, mely a mi érdekeinknek itthon való ápolását eredményezi, ha az osztrák minket erre rákényszerít ? Nem helyesebb lett volna-e az agrár bajokat is megelőzni, mikor még fel nem léptek? Nem helyesebb-e az. önálló vámterület felállításáról gondoskodni most, mikor még ennek létesítésére képesek vagyunk s nem várni be, míg erre ellentétes érdekű szomszédaink lákényszerítenek, mit. bizonynyal csak akkor fognak tenni, ha az ő érdekeik ily módon még bővebb kielégítést nyernek'? (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Nem hallgathatom el Tidlián Béla t. képviselőtársamnak azon megjegyzését, a mely épen az ő ajkairól egy súlyos vádat tartalmaz. Ha egy olyan előkelő tisztviselő, mint ő, azt a szemrehányást teszi a közigazgatási tisztviselőknek általánosságban, hogy addig a nép viszonyait teljesen elhanyagolták, azokkal nem foglalkoztak, akkor, t. képviselőház, igenis szükséges, hogy megállapíttassék, hogy mely területen történt ez, mert Magyarország egész tisztikarát esetleg ily súlyos váddal illetni nem szabad. Én sajnosán veszem tudomásul, hogy Tallián Béla t. képviselőtársam szükségesLek tartja ál agyarország közigazgatási tisztikarát arra ösztönözni, hogy a néppel és a nép bajaival közelebbről foglalkozzék. Én a régi jó időket említem fel csak. Hát volt-e oly idő Magyarországon, a mikor Magyarország közigazgatási tisztikarát erre figyelmeztetni kellett? Nem volt soha. A tisztikar kötelességének tartotta a nép bajával közelebbről megismerkedni és ezzel a nép atyja czímét érdemelte ki a maga számára. És íme most t. képviselőtársam evvel szemben most általánosságban azt mondja: »Végú'l helyesnek és szükségesnek tartom, hogy közigazgatási tisztviselőink foglalkozzanak a néppel, a mi az utóbbi időben vajmi ritkán történt meg, mert különben egészen elveszti a vezetést kezéből s az tökéletesen idegen izgatók hatalmába kerííl.« Hát ez súlyos vád, t. képviselőház, a melyet szó nélkül nem hagyhatok, és én nagyon csodálkozom, hogy a t. földniívelésügyi miniszter úr és a vele egy érdeket szolgáló belügyminiszter-tárcza e kérdésben fel nem szólaltak és nem voltak kíváncsiak megtudni, hogy hol van az a hely, a hol Magyarország közigazgatási tisztikarát arra kell ösztönözni, hogy a néppel és a nép bajaival közelebbről foglalkozzék. (Helyeslés a szélső baloldalon,) Még egy javaslat foglaltatott Tallián Béla t. képviselőtársam beszédében, a melyet szó nélkül szintén nem hagyhatok. (Halljuk! Halljuk!) Az úgynevezett dr. Gáli Jenő-féle javaslat vau elfogadásra ajánlva. Előre is kijelentettem, hogy saját meggyőződésemet adom elő és felszólalásomnak nem akarok semmiféle pártpolitikai jelleget kölcsönözni. Én tehát e javaslatot nem pártpolitikai, hanem a közszabadság, a törvény előtti egyenlőség és a törvényhozás méltósága szempontjából tartom nagyon erősen kifogásolhatónak. T.képviselőház! Ez nem volna egyéb, mintha egy ijesztő törvényt hoznánk, a mely kéz és láb nélkül dobatik oda s azután azt mondanók : ha pedig még ezután is rakonczátlankodtok, akkor azt a törvényt végrehajtási záradékkal fogjuk ellátni. Hát odáig jutottunk, t. ház, hogy a fennálló bajt másként, mint egy ily elrettentési törvénynyel, a melyről mindenki tudja, hogy nem is törvény, ha végrehajtási záradékkal ellátva nincsen, orvosolni nem tudjuk ? Hát ilyen közjogi szörnyszülöttel akarunk ezen szoczialista tanok terjesztőivel szembeszállítani, kik legföljebb azt mondják, hogy nem kell ettől félni, hisz nem is törvény. Hát, t. képviselőház, én azt tartom, hogy semmiféle társadalmi osztálylyal, semmiféle társadalmi mozgalommal szemben nem szabad a törvényhozást a maga valóságas jellegéből kivetkőztetni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert vjgy szükség van a törvényre, akkor meg kell alkotni és végre is kell hajtani, vagy nincs, akkor azt nem kell ijesztő eszközül használni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Ezek azon pontok, a melyekben Talián Béla t. képviselőtársam érvelésével egyet nem érthetek, és így természetes, hogy az ezen érvelésből levont konklúzióval sem érthetek egyet. De igenis egyet értek más téren, az általa ugyan a lokális bajok orvoslására ajánlott, de szerintem az általános szükséget orvosló gyógyszerekre nézve. Ilyenek a másodosztályú kereseti adó eltörlése, a házadó arányosítása: méltóztassék megengedni, hogy én ezekhez még két javaslatot főzzek azokon kívül, a melyeket én is lokálpatriotizmusomból kifolyólag leszek bátor felsorolni. (Halljuk! Halljuk!) Föl kivánom említeni tudniillik, hogy általánosságban eltörlendőnek tartanám a nép alsó rétegei érdekében, az azt rendkivííl súlyosan