Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-53

102 53. országos ülés 1897. február 19-én, pénteken. a melynek alapja, eredete, története egészen eltérő sok mástól. Thaly Kálmán: Dózsa Györgytől kezdve! Gr. Károlyi Sándor : Igazsága van, Dózsa Györgytől kezdve. Utóbb aztán a török világ alatt az a vidék földesurak nélkül volt és önmagát kormányozta századokig, mert a tőrök basa a falu adminisztrácziójába nem folyt be, — beszedte rajta az adót, s ha kellett, rettenetes dolgot vitt véghez a falun, de különben az adminisztrácziót békében hagyta. Önálló, független lett az a nép, és a mikor aztán ennek az állapotnak vége lett és a török kiment és jött a neoaquistica comissio, mindezek a dolgok nem tudták azt a népet többé annyira lenyűgözni, mint a felföldieket, a kik mindig földesurak alatt állottak. Ezen körülményt azért jelzem, mert ez természete annak a népnek; ebben tükröződik vissza ezen szabadsági éra, mert ez volt az a török járom: a népek szabadsági érája. Ez mindenesetre egy önkormányzati éra volt és ez adja meg ma is azon népnek a jellegét. Ily viszonyok közt találkozunk egy sokkal függetlenebb gondolkozású néppel itt, mint az ország más vidékén. Ezen nép azonkívül, hogy független gondolkozású volt, 40 vagy 50 év óta igen jó dolga is van; ő neki a leggazdagabb földje is van; azok a munkások, a kik ott dolgoztak, gazdagok lettek, megvagyonosodtak a maguk módja szerint, és ha nem gyűjtöttek is vagyont és nem tezaurizálódtak és nem lettek Krözusok mindnyájan: de a végén legalább jó részben megszokták a luxust. Ehhez hozzá járult a vízszabályozás. Ez milliókat hozott azon vidéknek és ez volt az oka annak, hogy Magyarországban a földnek ára felment. Azokon a liczitácziókon, a hol 30 év előtt 100 frtot érő hold földre Hezitáltak, kínáltak érte 200—300 frtot, sőt már hallottunk 500 frtról vagy efóléröl is. Ez egészségtelen fejlődés is volt és a mellett azt hiszem, hogy ez nagy ok volt arra, hogy az elégedetlenség beálljon; mert mikor a kubikos munkától elese't, mikor a gabona ára lesülyedt, mikor tehát ott a megélhetés nem volt többé a régi: természetes lett mindenkire nézve, — önökre nézve is így lenne, t. képviselőtársaim — a malkontenczia, mikor az adójukat emelték és a jövedelmük apadt. Ezzel szemben a népesség szaporodott, sőt bizonyos fokig esőkként, sőt az Alföldön Báes-, Csanád-, Csongrád- és Békésmegyében a lakosságnak körülbelül 30—40°/o-a nem bír földdel, esak két kezével keresi kenyerét és ennélfogva irtózatos nehézségekkel küzd Magyarország más vidékeivel szemben. Jelzi is ez azt, hogy ez a nép hazáját szereti, ott akar maradni és nem akar elvándorolni, mint a felsővidéki tót. Ezért tartozunk mi azzal, hogy vele úgy bánjunk, hogy a lehetőséget megadjuk az ottmaradásra. Mert a több munka, a mit mi adhatunk, szörnyű kevés. A több munka nem abból áll, a mint a múltkor egyik t. képviselőtársam, gondolom Kristóffy t. képviselő úr említette, hogy munka legyen. Igen, legyen munka, de milyen munka? Téli; mert az a kubikos, vagy arató, vagy krumplikapáló, az bizonyára a fonást, szövést, vasmunkát, vagy bármely ipart, a melyet gondolunk, ha odavarázsoljuk is, nem tudná megtanulni és hiába varázsolnók oda, nem szokott arra az a nép; nagyon nehéz volna arra rávenni. Ezt megkísértették többször, de hiába, nem mentek dolgozni. Hanem van egy másik dolog, a mely a földmívelési munkához való, nevezetesen a kubikolás, öntöző csatornák építése s a többi, de ez is csak szurrogátum lenne, eltarthatna egy pár évig, de nem szanálná a bajt. Szanálni a bajt nem lehet máskép, mint ha valahogyan onnan elszivárogtatjuk a népet, ez pedig szőlőművelés által volna lehetséges. Ezzel bizonyos csekély kontingenst el lehetne szivárogtatni, de nem sokat. Ha az egész Alföldet körűihálóznánk szőlőkkel, esak túltermelésnek ne essék áldozatul, akkor a népnek egy bizonyos mennyisége a szőlőmívelés felé irányúina, úgy a hogy történt Kecskeméten, Hegyalján, Aradon s a többi. A másik, a mi felhozatott, tudniillik a répatermelés, nagyon problematikus és én nem tudnám melegen ajánlani, hanem azt hiszem, oda kell törekedni, hogy minél több ilyen szőlőműves legyen. Iparkodjunk a műveltség nevelése által oda hatni, mert ez a legműveltebb, legfelviíágosúltabb faja nemzetünknek, tehát neveljük emberekké és akkor a társadalomnak jó elemeivé lesznek A másik expediensről, a mi itt mondatott, tudniillik a telepítésről, én megvallom, sokat nem tartok, mert az nem a munkásoknak lesz hasznára. A földmívelő, a kisbirtokos fog a telepítésből hasznot húzni, midőn ő leszámol avval a kis birtokával, eladja házát, 2—3 hold földjét és akkor 1000—2000, esetleg néhány száz forint vagyonnal elmegy a telepítési birtokra, a hol vásárol magának 20 — 30 holdat, melyet neki teljesen ingyen kell előlegezni. Legalább ez a német sablon, a mely sikerűit. Ott úgy tettek, hogy a földet 30 -40 év alatt törlesztették le, de az az inveszticzió, a mely szükséges arra, hogy ott az illető megéljen, házat építsen és a szükségeseket beszerezze, kell hogy meglegyen, mert, ha ezt sem hozza magával és egy olyan ember áll oda, a kinek semmije sincsen, az legközelebb elillan, a mi által a kolónia megszűnik. Ezzel tehát a munkást nem fogjuk felsegí-