Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-37

90 37. országos ülés 1897. január 29-én, pénteken. ámbár erre is áldozni kell az olyan nemzetnek mint a miénk, — hanem saját nemzeti czéljainkért hozzuk ezt az áldozatot. És ha megnézzük a nagy világnak, idegen nemzeteknek tudományos irodalmát, minden nemzet számára meg van a hely, minden nemzetnek meg van állapítva a Szerepe, a melyet a művelődés nagy történetében elfoglal, fel van tüntetve állása és hivatása, melyet minden nemzet a tudomány és a közművelődés haladásában az emberiség jólétére elfoglal és teljesít. De a magyar nemzeté nincs; arról az idegen tudomány, a német, orosz, franczia, angol igen keveset tud. Es nemzetünk ezeréves múltját, azt a fenséges szerepet, melyet az emberiség javára ez a nemzet ezer éven keresztül vitt és visel, kellőképen feltüntetve nem találjuk sehol. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Miért nem találjuk? Mert az idegen nemzetek tudományos férfiai a mi nemzetünk fiaitól várják azt, hogy az erre vonatkozó anyagot a múlt század sötétjéből kihozzák a napvilágra és az egyetemes tudományosság rendelkezésére bocsássák. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt nem teheti más nemzet, csak a magyar. Ezért nem áldozhat más, csak a magyar nemzet. Ezt más tudományos világ férfiai el nem végezhetik sok minden oknál fogva, csak a magyar tudományos világ férfiai. (Helyeslés a szélsőbalon.) A mit Thaly Kálmán t. barátom egy rövid, de fenséges korszakra nézve napvilágra hozott, tegye meg a nemzet egészében legalább egy más téren; annnyit talán megtehet, a mennyit egy ember a maga szűk erejével képes volt megtenni. (Éljenzés a szélső baloldalon.) Én a i6-dik századnál fényesebb korát nemzetünknek nem ismerem. Annyi hősi jellem, annyi fenség, annyi elszántság, olyan irtóztató küzdelem kelet és nyugat felől, mint a mennyit a nemzet akkor tanúsított azon vadsággal szemben, melylyel a mohamedánizmus ránk rontott és azon vadsággal szemben, melylyel az önkényuralom nyugat felől rontott ránk; soha a nemzet oly erős, oly szép és fenséges nem volt. És ennek a 16-ik századnak roppant gazdag kincsei eltemetve hevernek, legalább rendszeresen nem ismeri senki, nem is ismerheti őket senki. A rendezés nagy munkájához miért nem látnak hát hozzá? Miért nem akad egyszer egy államférfi, a ki ama nyomorult szűk körben, melyet a 67-es dolgok meghagytak számunkra, legalább a nemzetünk szíve közepében élő érzelemnek meg tudna és meg akarna felelni. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Miért nem akad egy államférfi, a ki egyszer már kész yolna arra, a mivel nemzeti önérzetünket is emelhetjük és a világtudományt előmozdíthatjuk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Miért nem akad államférfi, a ki élére állna ennek az ügynek, mikor ez nem kerül milliókba, mint gok minden más, a minek nemzetünk alig veszi hasznát ? (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Ezeket tartottam szükségesnek elmondani. Határozati javaslatot nem adok be, de a t. miniszterelnök úr és a t. többség figyelmét felhívom erre a kérdésre. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon; szónokot számoan üdvözölik.) Josipovich Géza jegyző : Latkóczy Imre! Thaly Kámán: T. ház! Én jelentkezem e tárgyhoz — miután szóba hozatott — ha megengedik most, ha nem, akkor később. Elnök: Miután már előbb jelentkezett, a szólás joga Latkóczy Imre képviselő és államtitkár úré. Latkóczy Imre államtitkár: T. ház! Az előttem szólott képviselő úr imént elhangzott beszédjének azon részéhez, melyben az országos levéltár ügyével foglalkozott, óhajtok néhány megjegyzést fűzni. Az országos levéltár mostani alakulatában működése és hatásköre alapszik részben törvényen, részben a kormány intézkedésén; túlnyomó részben azonban a gyakorlat révén fejlődött. Az országos levéltár alapját megvetette az 1723-ik évi XLV. törvényczikk abbeli rendelkezése, mely szerint az állam a fontosabb közjogi természetű és egyéb okmányokat, úgyszintén egyes családoknak és magánegyéneknek kiválóan nagyfontosságú okiratait az országos levéltárban őriztette. Ujabb törvényhozásunk csak az 1882-ik XXIII. törvényczikkben intézkedik az országos levéltár kibővítése és gyarapítása érdekében, a mennyiben elrendelte, hogy a két erdélyi országos levéltár, jelesen a gyulafehérvári káptalan, valamint a kolozs-monostori konvent kezelése alatt levő levéltárak az országos levéltárral összeolvasztassanak. Thaly Kálmán: És a kamarai! Latkóczy Imre államtitkár: A törvény tehát az országos levéltár gyarapítása, kibővítése érdekében egyéb intézkedést nem tett, de igenis tett a kormány adminisztratív úton, jelesen már a 70-es évek elején intézkedett ez iránt, hogy a régi erdélyi, úgynevezett »gubernium« iratai beolvasztassanak, a mi megtörtént; legújabban pedig végrehajtatott a kormánynak azon intézkedése, mely szerint a tnesauriatus aktái szintén beolvasztandók. Tárgyalások vannak folyamatban és részben már eredményre is vezettek és végre is hajtattak az iránt, hogy a horvát országos levéltárba az 1849-es és 50-es években elvitt iratok viszakerűljenek, azok részben már itt is vannak, csak a Nádasdy és Zrinyi-családokra vonatkozó okmányok nincsenek még itt, de ezekre nézve is alapos kilátás van arra, hogy a tárgyalások kellő eredményre, fognak vezetni. (Helyeslés.) A t. képviselő úr különösen két óhajának