Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-37

SS 37. országos ülés 1897. január 29-én, pénteken. sem kísérlik, ezek száma is rendkívül megapadt és ma már a legritkább esetekben vonakodnak a felek a jegyzőkönyvet aláírni. De nemcsak e tekintetben, hanem az anyakönyvi felügyelői intézmény működése tekintetében is kedvező eredményeket tárhatok a t. ház elé. Méltóztatnak tudni, hogy a múlt évi felhatalmazás alapján, az eddig 23-ban meghatározott száma az anyakönyvi felügyelőknek 25-re emeltetett, és így most már az anyakönyvi kerületek akként vannak beosztva, hogy minden egyes anyakönyvi felügyelő a reábízott kötelességeknek kerületében teljesen eleget tehet és részben az ő buzgó, szakavatott és tapintatos eljárásuknak és ellenőrízésüknek köszönhető az, t. ház, hogy az anyakönyvvezetés ügye ennyire fejlődött és hogy bátran állíthatom, hogy az országnak talán egyetlen egy közigazgatási ága nincs, a mi a községben végeztetik, mely olyan preezizióval és olyan kielégítő módon lenne teljesítve, mint épen az anyakönyvvezetés, (Úgy van! Úgy van! a jobb oldalon.) és hogy oda jutottunk, t. ház, hogy rövid idő alatt egy oly anyakönyvezető - testületet sikeralt létesítenünk, a mely bátran kiállja a versenyt az előre haladottabb cziviíizáezióval bíró nyugati államok hasonló testületeinek bármelyikével. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) T. ház! A mi az anyakönyvi intézménynyel kapcsolatos költségeket illeti, úgy azt hiszem, nem fogja a t. ház tőlem várni, hogy azon részletes írott jelentés után, a melyet én a t. ház elé múlt évi határozatának megfelelőleg terjesztettem, most részletezésekbe bocsátkozzam. Kétségtelen, hogy magából a jelentésből, valamint annak mellékleteiből kiderül, hogy az anyakönyvvezetés valamivel többe kerül, mint a hogy azt mi előre preiimináltuk, de egyre vagyok bátor figyelmeztetni a t. házat: méltóztassék tekintettel lenni arra a nem eléggé méltánylandó körülményre is, hogy ezáltal mi az ország azon részeiben, a hol a községeknek szegénysége folytán a körjegyzőségek nagyok voltak, 80 olyan új körjegyzőséget és 380 olyan segédjegyzői állást szerveztünk, a melyek nemcsak az anyakönyvvezetői intézmény érdekében teljesítik működésüket, hanem a melyeknek felállítása folytán általában az egész közigazgatás, de különösen a községi közigazgatás igen jelentékeny haladást és előmenetelt nyert. (Helyeslés a jobboldalon.) T. ház! A legutóbbi viták mindhármán keresztül ismételten szóba hozatott a választások ügye. Én kijelentettem, — egyszer volt csak alkalmam felszólalni, akkor is csupán gr. Zichy János t. képviselőtársamnak egy beszédére tettem észrevételeimet — hogy mindazokra, a mik a belügyi igazgatásra vonatkoznak, a belügyi tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmával behatóbban kívánok nyilatkozni. T. ház! At kívánok tehát most térni a választások kérdésére (Halljuk! Halljuk!) és legelőször is két dolgot óhajtanék és két dolgot kell végleg a mesék országába utalni. (Halljuk! Bálijuk!) Az egyik, t. ház, az. a mit annyiféle variáczióban olvastunk és hallottunk itt a házon belül és a házon kivűl, hogy b. Bánffy Dezső miniszterelnök a választások ügyét magához ragadta; (Halljuk! HaVjukf) a belügyminiszter hatáskörét megcsonkította, megrövidítette és a belügyminisztert félreszorította. Hát, t. ház, ez egy egyszerű mese; ebből semmi nem áll. Mindazokat az intézkedéseket és teendőket, a melyeket az 1874: XXXIII. törvényezikk végrehajtási záradéka a belügyminiszterre ruház: a belügyminiszter ; mindazokat a teendőket, a melyek ott az igazságügyminiszterre ruháztatnak : az igazságügyminíszter hajtotta végre, úgy a mostani választásnál, mint az azelőttinél. A miniszterelnök természetesen, mint a párt vezére, azokat az intézkedéseket tette meg, a melyeket nem is volna jó, ha az urak azt kivannak, hogy a belügyminiszter tegye meg. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) T. ház! Ez mindig így volt és azt hiszem^ hogy e tekintetben egyáltalában nem felelnek meg az itt feíhozottak — úgy a mondottak, mint az írottak — a valóságnak. (Mozgás a szélső baloldalon.) A mi egy második dolgot illet, a mely szintén nagyon közel esik azokhoz a régiókhoz, a hol a mesék kezdődnek, t. ház; az a közkeletű frázis, hogy »a szurony, a zsandár és a patakzó vér«. Hát, t. ház, engedjék meg, hogy ennek a vádnak is egy kissé dilnczidálásával foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Méltóztatnak azt igen jól tudni, hogy úgy, mint az 1874: XXXIII. törvényezikk is rendeli, de úgy, mint különösen a most érvényben álló karhatalmi utasítás is rendeli, a karhatalomnak kérésére az önkormányzati közegek vannak jogosítva. A karhatalomnak kirendelése történik egyfelől legközvetlenebbül a választási elnök, vagy a központi választmány, vagy pedig az alispánnak, mint a vármegye első önkormányzati tisztviselőjének a kérésére. Teljesen úgy történt ez a jelen választásoknál is. Sőt a jelen választásoknál épen ezért, — a mire különös súlyt helyezek, és a mit különösen figyelembe vételre ajánlok, — mert a választások október havára estek, tehát abba az időbe, a mikor a szolgálatukat bevégzett évjáratokbeli katonák szeptember 30-ikával elbocsáttattak, tehát már nem állnak rendelkezésre, és mikor a védtörvény értelmében az október 1-én bevonult ujonezok még nincsenek nemcsak kiképezve, de egyáltalában még