Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-37

gO 87. országos illés 1897. január 29-én, pénteken. javaslatok ne csak meglepetésszerűen hozassanak a ház asztalára, hanem igenis nyilvánosságra kerüljenek. T. ház! Csak ismétlésekbe bocsátkoznám akkor, ha kijelenteném, — úgy a mint ennek kétségkívül nyoma van, nemcsak a múlt évi, hanem a két év előtti belügyminiszteri költségvetés tárgyalása alkalmával elmondott beszédemben, — hogy magam is ágy vagyok meggyőződve, — be is fogom váltani, — hogy mielőtt a háznak bemutatnám ezeu törvényjavaslatokat, gondoskodni fogok azok kellő nyilvánosságra hozataláról, úgy hogy az illetékes köröknek alkalmuk legyen azokkal korábban is foglalkozni, semhogy azok a törvényhozási működésnek tényleges szubsztrátumát képezendik. (Általános helyeslés.) Belemenni, t. ház, most ezen négy egybefüggő törvényjavaslat tartalmának részleteibe, azt hiszem, sem nem kívánatos, sem nem czélszerű; de ez némileg lehetetlen is volna, a mennyiben, ha ebbe belemegyünk, a diskussziónak kétségtelenül oly hő anyagát szolgáltatnék, hogy maga ezen megbeszélés ismét hetekre elhalasztaná költségvetési vitánkat. Fő alapelvül csak azt jelzem, a mit már előbb is kifejezésre juttattam, hogy a rendszer a tisztviselők állami kinevezésére van fektetve, de e mellett nagy súly van arra is helyezve, — és azt hiszem, hogy ebben a tekintetben, t. ház, be fogja látni, hogy nem kecsegtetés az, a mit most állítok, — hogy az önkormányzat számára is oly tér és oly keret létesíttetnék, a melyet a törvényhatóságok nemcsak betölteni képesek, de a melyet betölteni érdemes is, hogy egy valódi, egy igazi tartalommal biró olyan önkormányzat létesíttessék, a mely a vármegyéknek — a mostani rendszerhez viszonyítya — nagyobb mozgási képességet biztosít, a mely — három irányban domboríthatom ezt ki — az által érhető el, hogy egyrészt azoknak a tárgyaknak a száma, a melyek felsőbb jóváhagyás feltételéhez kötvék, kevesbíttetik; másrészt ha megállapíttatik, hogy minő esetekben nem tagadható meg ez a felsőbb jóváhagyás, tehát milyen esetekben kell annak szükségszerűen megadatni; harmadszor pedig, ha a törvényhatóságok határozatainak egy bizonyos körére — természetesen úgy állítva azt össze, hogy a nélkül, hogy az állam érdeke itt veszélyeztetnék, vagy pedig az egyeseknek ezáltal jogsérelem okoztatnék — a fölebbvitel egyszerűen kizáratnék, vagyis az inappelíabilitásnak az elve ezen esetekre a törvényben kimondatnék. T. ház! Azt hiszem, hogy ezekben az önkormányzatnak a kifejtésére a törvényhatóságoknak nemcsak a lehetőség meg lesz adva, de meg lesz az adva akként, hogy, hacsak a legkisebb jóakarat — a mint nem feltételezhető, hogy másként legyen — az érintett közegek részéről bekövetkezni fog, akkor az önkormányzati életnek erősebb fejlődését és fölvirágzását jogosan elvárhatjuk. (Igás! Úgy van! jobbfelől.) T. ház! Nem kívánok tovább ennél a kérdésnél immorálni, hanem, ha már a vezetésemre bízott minisztérium kodifikacziónális tevékenységéről nyilatkoznom kell, hogy kiegészítésül némelyeket elmondjak. Készen van a törvényjavaslat, a mely az útlevél-ügy rendezéséről szól. Ezen kérdést a múlt évben Tibád Antal képviselő úr hozta itt szóba és határozati javaslatot adott be abból az inczidensből kiindulva, hogy a Magyarország és a Horvátországhatóságai által kiadott útlevelek egymástól eltérők és hogy a fennálló gyakorlat nem felel meg az 1868-íki törvények követelményének. E részben a törvényjavaslat az előkészítésnek olyan stádiumában van, hogy ez talán még az idei év folyamán —- ha a t. háznak a közgazdasági kérdések annyi időt engednek, hogy vele foglalkozzék — a ház által elintézhető lesz. Ezenkívül készen van egy az 1877: XX. törvényczikk, tudni illik a gyámügyi törvény némely szakaszainak módosításáról szóló javaslat, továbbá a betegápolási alapoknak az 1875:111. törvényczikk, vagyis a betegápolási ügynek a szabályozásáról szóló törvényjavaslat, (Helyeslés jobbfelöl.) mert itt nemcsak arra hivatkozhatom, a mit Ruffy Pál t. képviselő úr egy vidéki kórháznak jelentéséből idézve felhozott, hanem hivatkozhatom a legközvetlenebbül előttünk levőre, a fővárosnak helyzetére. Hiszen a fővárosnak százezreket meghaladó követelése van egyes törvényhatóságokon ép ilyen meg nem térített betegápolási térítvények czímén. (Egy Mng a szélső baloldalon: Nem alaposak azok a követelések !) Kérem, a mostani törvények az irányadók arra nézve, hogy a kórházakat fentartó hatóságok vagy testületek mily alapon követeljék azt meg. Mi ehhez alkalmazkodunk; ez szabja meg az irányt, és ezen eljárást kötelesek a törvényhatóságok betartani. A legnagyobb része a törvényhatóságoknakeleget is tesz. Némely törvényhatóság ebben a tekintetben késedelmes, némelyik pedig a betegápolási alapnak kimerülése folytán nincs abban a helyzetben, hogy — hacsak egy nagy százalékú pótadót nem vet ki — ennek eleget tehessen. Az kétségtelen, hogy a helyzet tarthatatlan, és hogy annak orvoslásáról gondoskodni kell. Ezenkivűl, t. ház, tárgyalásban vagyok a földmívelésügyi miniszter úrral a vadászati törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslat tárgyában, úgyszintén a cselédtörvény módosítása tárgyában, mert az itteni vita is megGyŐZőtt