Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.
Ülésnapok - 1896-36
52 36. orgzágog Blés 1897. január 28-án, csütörtökön. belügyminiszter urnak; nem tudom, az ő hozzájárulásával bocsáttatott-e ki az a rendelet, de kérdem, hogy mire alapította a t. belügyminiszter úr jogát, hogy Magyarországon olyan rendeleteket bocsásson ki, a mely a gyülekezési joguak világos felfüggesztését, tehát azon ostromállapotnak hirdetését jelenti Magyarország egyes területein. A mint be fogom bizonyítani: ezen irányzat Magyarországnak nemcsak egyéb részeiben, hanem Budapesten is megnyilatkozott. Azt mondja ez a makói végzés több makói lakosnak kérvényére, melylyel múlt évi deczember hó 29-ére népgyűlést je/entettek be: »Miután a nagyméltóságú magyar királyi belügyi minisztériumnak 1894. évi április hó 26-án 322. szám alatt kelt azon rendelete, a melylyel további rendeletig minden szocziális munkásgyülekezés és gyűlésezés betiltatott, mindezideig nemcsak hogy hatályon kívííl nem helyeztetett, ellenben folyó évi május hó 13-án 493. szám alatt kelt magas rendeletével továbbra is érvényben hagyatott« ... Kérem, méltóztassék ezt jól meghallgatni: »minden szocziális és munkásgyülekezés.« Ennek a két fogalomnak az ismérveit megtalálni mindenesetre a t. belügyminiszter úrnak vált nehéz feladatává. A szocziális és munkásgyűléseket a belügyminiszter úr egyszerűen betiltotta a törvényhozás tudta nélkííl, sőt folytatólag ezen rendeletét május hó 13-án a t. belügyminiszter úr továbbra is érvényben fentartotta. Nem egyéb ez, mint egyes társadalmi osztályoknak a kormány kedve szerint rendkívüli állapotokba való helyezése, mert nem látjuk, hogy más egyéb qualinkáezióval és jövedelmekkel biró osztályoknak is meg volna tiltva a gyűléstartás. Csak a szegény munkásnak nincs Magyarországon megengedve, hogy bajai orvoslására az eszközöket keresse. Most fejeztük be a tőzsdeanketet, hol a tőzsde képviselői lépésről-lépésre valóságos halálmegvetéssel védték az ő fentartásukra alkalmas teret. Ezen rendeletek nemcsak a Tallián képviselő úr szerint ÍDficziált területeken bocsáttattak ki, hanem még a fővárosban is megfoghatatlan indokokkal akadályozzák meg a nyilvánosság ellenőrzése melletti gytílésezést. Erre nézve itt van a budapesti főkapitány 1896 július hó 3-án kelt végzése (olvassa): »Rády Sándor, Rosenberg Teréz újpesti lakosok és Grossmann Hugó budapesti lakos által tett azon bejelentést, hogy az újpesti fonó- és szövőgyári munkások és munkásnők folyó évi augusztus hó 4-én délután 3 x /2 órakor Újpest fő-út 23. szám alatt levő Colosseum termében; »1. helyzetünk, 2. a bizottság jelentése a mozgalom állásáról* napirenddel nyilvános gyűlést szándékoznak tartani, tudomásul nem veszem és ezúttal e gyűlés megtartását nem engedélyezem: mert a bejelentett napirendből alaposan következtethető, hogy a bejelentett gyűlésen a jelenleg bérmozgalomban álló »Juta« fonó és szövőgyári munkások helyzete s az ezen munkások által folyamatba tett strikemozgalom állása fog tárgyaltatni, oly nyilvános gyűlések pedig, melyeken egy munkaszünetelés egész állása s annak érdekében tett intézkedések adatnak elő, az összebeszélés módozatai állapíttatnak meg, a tömeges összebeszélés munkaszünetelés szerveztetik és a munkaszünetelés tovább folytatására szükséges lépések faatároztatnak el, nem engedélyezhetők, ennélfogva a bejelentett gyűlést engedélyezhetőnek nem találtam.* Kérdem már most, hol van alkotmányunkban kizárva azt, hogy a munkásosztály helyzetét, bérmozgalmát megbeszélje, midőn a gyárosok az ellenkező mozgalmat indítják. Nem rég a Ganz-gyár 500 munkást bocsátott el és Budapesten 30.000 munkanélküli munkás küzd Ínséggel. Azt hiszi talán a miniszter űr, hogy a gyárak ily nagymérvű intézkedéseket nem megbeszélés alapján tesznek? Honnan veszi az állam a jogot arra, hogy szembeállítva munkaadót munkással, az egyik társadalmi osztály mellé szegődik védőül ? Ez sem nem szabadelvű, sem nem igazságos politika. Vannak itt más végzések is, melyek a nevetséges ürügyek egész halmazát foglalják magukban. Igaz, hogy a kivételes állapotot demonstrálják, de csak a szemérem leple alatt merik ezt dokumentálni. A topolyai főszolgabíró például már valósággal autografált végzéseket tölt csak ki, melyekben azt mondja, hogy a gyűlés helyéül magánházakat jelöltek meg, melyek nyilvános népgyűlések megtartására minden kétségen felül alkalmatlanok. Privát házban, tehát Topolyán nem lehet gyűlést tartani, redut-terem pedig nincsen. Topolyán tehát népgyűlést tartani nem lehef, a míg a szabadelvű állam a szabadelvűség megvédésére nem fog ott valami redutot építeni. A végzésben a szolgabíró felhozza azt is, hogy »a tárgyúl kitűzött eszmék pedig oly tág keretben mozognak, hogy azok nyilvános megbeszélése a kedélyek felizgatására elég bő anyagot nyújtana; azok esetleg felizgathatnák a közönséget stb.« Ezek oly indokok, a melyek nem alkalmasak arra, hogy Topolyán, Magyarországon, az alkotmány visszaállításának 30-ik esztendejében, népgyűlést lehessen tartani. Megjegyzem, hogy ezen helyiségre vonatkozólag felhozott indokokat litografáltatta és midőn egyszer a szabad ég alatt való gyűlésezésre kértek engedélyt, ugyanabban a végzésben
