Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.
Ülésnapok - 1896-35
35. országos illés 1897. január 27-én, szerdán. 47 tesznek, a miért ne okozzuk a községi rendőrséget, mert még nem ment berlini, bécsi agitátor egyenesen Hódmezővásárhelyre, hanem stácziót tartott Budapesten, itt szerzett híveket, sőt apostolokat, és azok idetartozásanak és illetőségének védelme alatt rándul le a vidékre, (Igaz! Úgy van!) Itt az álbimrendőrség mulasztása 1;eszel, a kinek egyedüli tevékenysége ma oda irányul, hogy a szoczialista népgyííléseket rendszerint feloszlatja, (Helyeslés.) ezzel nem lehet a szocziálizmus veszélyes oldalának elejét venni, de nem is lehet megakadályozni, hogy a szoezializmus igazán jogosult kívánságai annak barátokat és rokonszenvezőket szerezzenek. Felemlíttetett külföldi pénz. Erre is ugyanazt mondom, hogy sohasem jön az direkt Hódmezővásárhelyre, hanem Budapestre, és nagyon módjában volna a rendőrségnek, hogy erről tudjon. Én pozitive tudom, hogy mennyit küldtek például tavaly; de a rendőrségnél nem ez az első eset, hogy külföldi pénzek behozataláról nem vesz tudomást. A memorandum-per alkalmából egy szép napon megjelent egy gyönyörű asszony, a József-köruton nagy lakást bérelt, hol a memorandistákkal külföldi összeköttetést tartó úri emberek jártak-keltek, és a memorandum-per ügyeit itt vezették, míg lenn az ügyvédek dolgoztak; és az illető hölgy mégis elutazott, a nélkül, hogy bántódása lett volna, és itt a rendőrség okolható, mert a memorandumper pénzforrása nem Nagyszebenben, sem az akkor szegény román ligában volt, hanem itt Budapesten a külföldről ide behozott, és innen különféle irányban expediált pénzesievelekben, T. ház! Nem akarok én gyanúsítani senkit, csak azt akartam mondani, hogy az államrendőrség mai szervezetében oly rossz, hogy ily dolgok nem jutnak tudomására. Áttérek arra, a mi a sajtóra mondatott, és ezzel be is fejezem beszédtmet. Miért akarja t. képviselőtársam a magyarországi szoczialista sajtón kezdeni a megrendszabályozást, holott politikai pártok vannak, melyek orgánumaiban sokkal nagyobb izgatás folyik? Ha elkezdjük a sajtót bántani, nagyon messzire mehetnek abban, hogy mi a szocziaiisztikus irány, mi nem. Kezdje a külföldi sajtón . . . Visontai Soma: Seholsem kell kezdeni. (Zaj. Elnök csenget.) Pichler GyŐZő : Az »Arbeiter-Zeitung«-ot, a mely'Berlinből, a »Soeialist«-ot, a mely Boroszlóba], a »Freiheit«-ot és az »Internationalist«-ot, a mely Bécsből ezer meg ezer példányban érkezik Magyarországba, ezeket ne ereszszük be az országba, (Úgy van ! a szélső baloldalon.) és ne engedjük a német irányzat bűneivel és vétkeivel megmételyezni saját lakóinkat és polgárainkat, (Zajos helyeslés a szélső baloldalon) és midőn a sajtó megrendszabályozásának kérdése először fordul elő e házban, engedje meg az igen tisztelt képviselőtársam, hogy felhívjam figyelmét ama pártnak, melyhez tartozik, egyik még ma is nagy, kiváló és legelőkelőbb tagjára, a kit úgy szoktak nevezni, hogy az »öreg generális«; menjen oda Tisza Kálmánhoz, és kérdezze meg őt, hogy mit felelt akkor, midőn a véderó'vita alkalmával odaálltak a közvetlen, személyi, testestú'l-lelkestül való hívei, és a leghevesebben támadták a sajtóban az ő nézeteit, és a legizgatóbb hangon írt a sajtó, mert az ország jogát akarták sérteni és a nemzet ifjúságát akarták súlyosan megterhelni, a mely akarat aztán tetté lőn, azt méltóztassék megkérdezni, bog} 7 akkor mit mondott Tisza Kálmán; azt mondta: »Nem vállalom el az ország, a nemzettel szemben azt a felelősséget, hogy a sajtótörvényt bármrkép korlátozzam, mert ha a sajtóvényt elkezdik korlátozni, akkor annak se vége se hossza, és a sajtószabadságban van a nemzetek szabadságának biztosítéka.* (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezeket akartam igen tisztelt előttem szólott képviselőtársamnak elmondani. Röviden még azzal tejezem be szavaimat, hogy a belügyminiszteri tárezát általánosságban sem fogadom el. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Tallián Béla: T. ház! (Halljuk!) Félreértett szavaim értelmének helyreállítása czéijából veszem igénybe pár pillanatra a t. ház figyelmét, (Halljuk! Halljuk!) hogy t. képviselőtársamnak azon állításával szemben, a melyet tegnapi beszédem egy részére vonatkoztatott, helyreállítsam a valót. Nevezetesen t. képviselőtársam azt mondotta, vagy legalább azt gondolta tegnapi felszólalásomból kivehetni, hogy én azt mondottam, hogy a belügyminisztérium saját rendeleteit nem ismeri, és ennek következménye az, hogy ellentétes határozatokat hoz. Ezt, t. ház, nem mondtam. Én azt mondtam, hogy a törvényhatóságok szabályrendeletei, — melyek pedig lényegesen elütnek a belügyminiszter által kiadott rendeletektől,— ezek a szabályrendeletek ellentétesek egymással, a minek következménye az, hogy az egymással közvetlen szomszédságban levő törvényhatóságok, sőt maga a belügyminiszter úr is épen a szabályrendeletek ezen különbözősége folytán gyakran ellentétes határozatokat hoz. Ez az, a mit első sorban voltam kénytelen felhozni. A második pedig az, a mit szintén igen tiszielt képviselőtársamnak figyelmébe ajánlok, hogy én egy szóval sem mondtam azt, hogy a szoczializmust tisztán és kizárólag el kell nyomni. Én felszólalásom első részében határozottan kijelentettem, hogy vannak bajok, elismertem ezek létezését, és helyesnek nyilvánítottam azt, hogy
