Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-35

35. országos ülés 1897. január 27-én, szerdán. iá vös reakcziót keltett, a mely a munkáakérdést nemzeti alapon akarja megoldani. Angliában ezen internaczionális mozgalmakkal szemben a mikor megindultak, az aűgol közvélemény és parlament, mely felfogta a helyzetet, és a mely ez irányban is a vezető szerepére vállalkozott és más országoknak is meg akarta mutatni a példát, törvényeket és intézkedéseket hozott a szoczializmus érdekében. Ma a szoezializmusnak ott egy egyesülete van: a Trade Union czímíí egylet, a mely milliókra menő tagot számlál és óriási vagyonnal rendelkezik, a melylyel ugyan a saját jogos igényeit védelmezi, de első és legszentebb érdeke a nagy angol hazának érdekeit előmozdítani. Az angol nemzet tehát az óóvintézkedéseket megtette, a minek a hatása érezhető is, és hogyha a jövő században a szoczializmus kérdése felüti a fejét, Anglia meg lesz óva, a mely Anglia pedig úgy gyáraival, mint ipartelepeivel túlszárnyalja az egész világot. Francziaország a saját fajjellegében fekvő könnyelműsége folytán a munkás tőzsdék megalakításával vélte a kérdés élét elvenni, sajnos azonban, hogy ezzel a munkáskérdést megoldani nem tudta, mert ez most már nem a munkakeresőket és munkaadókat vonja oda, hanem az inkább a világ minden részéből odasereglő izgatóknak a tőzsdetanácsává vált. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Már Belgium és ezzel kapcsolatosan Hollandia, mely két államban együtt fejlődött a szoczializmus, tisztán internaczionális szoczializmussal van szaturálva, azon egyszerű oknál fogva, mert az ott uralkodó klerikális kormány a munkások jogos igényeit mindig elnyomta, a munkások ugyan kierőszakolták az általános szavazati jogot, de azért megmaradtak internaczionális jellegűeknek, mert joguk van ugyan az ország ügyeibe beleszólni, de nincs megadva nekik a megélhetési mód. Ezért küzdenek tehát a fennálló rend ellen ós küzdenek a klerikális kormány ellen. Németországban a parlamentben 31 szoczialista ül és igy ez politikailag mérvadó párt. De a 31 szoczialista képviselő között kettő, a ki eleinte szintén internaczionalista irányban fejlődött, megszülte ott a reakcziót és ma az úgynevezett G-ewerkschaft ezímen ismert egyesületben megalakult egy párt 90.000 taggal, melynek feladata, hogy Németország hazafias munkásait egyesítse. Ezeknek sikerült is képviselőket küldeni a parlamentbe, kiknek egyikét, Hirsch képviselőt, az internaczionális kongresszuson nálunk is mint vendégünket ünnepeltük. De Németországból átszármazott a szocziaalizmus Bécsbe és nem annak java, hanem a németországi elítélendő mozgalmakat élesztőknek úgyszólván a szemetje, azok, a kik Németországban tehetségük fogyatkozása folytán, egyéniségük hibái miatt valamire jutni képesek nem voltak, Bécsbe vándoroltak. Bécs tehát azon szemétlerakodó hely, a hol összegyűlnek mindazon külföldi izgatók, a kik ellen — ebben egyetértek én is t. képviselőtársammal — a legnagyobb érélylyel s minden telhető erővel kell fellépni. (Általános, élénk helyeslés.) Áttérve a magyarországi szoczializmusra, nem kiesinylem? én azt a 71 községet, annak daczára, hogy 20—25.000 község van Magyarországon ; nem kicsinylem, mert tudom, milyen ragályozó hatása van ezeknek az álpróféták által hirdetett tanoknak. Nem a szoczialigta tanoknak, a melyekben — leszűrve az egyesek túlkapásait, lehetetlen Ígéreteit — tisztességes követelmények és becsületes czélok is vannak. S épen ezért nem kicsinylem azt a 71-es számot. De mindenesetre el kell ismernem, hogy 60.000 forintnyi Összeggel, a mely összeg az ő kezükbe összegyűl, fölötte veszedelmes fegyvereket szerezhetnek. Engedje meg azonban, t. képviselőtársam, hogy itt a belügyi tárczánál nem foglalkozva azon nagy, hatalmas kérdésekkel, a melyek a fö'ldmívelésügyi tárczánál mint óvszerek feíölelhetők, egyszerűen a belügyi tárczát érdeklő kérdésekkel foglalkozva, kijelentsem, hogy nem azon 60.000 forint okozza a szoczializmus helytelen irányban való fejlődését; ez kevés pénz arra, hanem hogy mi okozza, arra — engedje meg — hogy csak egy példát hozzak fel. Nem akarok a távol múltba visszamenni, csak vegyünk a legközelebbi múltból egyeseket. (Halljuk/ Halljuk!) Mondja meg nekem Tallián Béla t. képviselőtársam : hány szoczialistát teremtett az aninai eset? (Helyeslés a szélső halóidalon.) Mondja meg igen tisztelt képviselőtársam, hogy mikor Resiczán néhány hét előtt az a szerencsétlenség történt, — nem akarok itt hosszasabban ide nem tartozó kérdésekről szólani, mert én mindig nagy figyelemmel vagyok arra, hogy tárgyilagosan szóljak és hosszas fejtegetésekkel a ház figyelmét igénybe ne vegyem, — 80 ember vesztette életét, ÍOO-nál többen súlyosan 'megsérültek és azoknak jajai még most is betöltik az egész környéket. Nyolczvan nő lett özvegy és nem tudom, hány gyermek jutott árvaságra. Megdöbbenve állt az egész ország, midőn a sajtó útján értestílt e nagy szerencsétlenségről és gyűjtések indultak meg országszerte, hogy azon szegény embereknek, a kik a föld gyomrából kiemelt kemény vaskenyérből puha kényért dolgoznak és szereznek családjaiknak, csak annyit, hogy maguknak és családjuknak a megélhetést biztosítják; azoknak a szegény embereknek gyűjtéssel — mondom — nyomorát és szenvedéseit enyhítsék. Es mily hatással volt ez a szörnyű szerencsétlenség a resiczai és aninai tárnák tulajdonosaira, a kiknek számára azok a