Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-35

40 36. országos ülés 1897. január 27-én, szerdán. elleni védekezés nézetem szerint oly szisztéma szerint foganatosítandó, mint midőn a tűzoltásnál, ha kigyúl ad egy ház, első sorban lokalizálandó a tűz, hogy tovább ne terjedjen. Ez az első feladat. De tovább megyek. Ha az ellenség betör, nemcsak a határbeli ezredek mozgósíttatnak, hanem az egész hadsereg, hogy az ellenség teljes erővel idejekorán visszaszoríttassék. Ez az eljárás követendő a heveny-fertőző kórokkal is. Ezért tartom a heveny-fertőző kórok elleni védekezést állami feladatnak. (Helyeslés.) A mint a kormány arról értesül, hogy bármely heveny-fertőző kór, bárhol fellépett, intézkedik az állampénztár költségére, hogy a baj azon községben lokalizáltassék minden eszközzel, a melylyel rendelkezik. A heveny-fertőző kórokkal szemben foganatosítandó védekezés szükségessé teszi, hogy a közegészségi szolgálat rendezése tárgyában pár rövid kijelentést tegyek. Nem kívántam ezzel a kérdéssel most foglalkozni, mert a közigazgatás általános reformja előtt állunk, így minden bizonynyal a közegészségi viszonyok kérdése is azon megalkotandó törvényekben megoldást fog nyerni. De a mint tegnap Török Bertalan t. barátom kívánatosnak jelentette ki, hogy a községi közegészségi szolgálat rövid idö alatt államosítandó, a kérdést fejtegetni kívánom a t. ház előtt és e tekintetben még csak reflektálni kívánok Eötvös Károly t. képviselő úr azon kij'elentésére, hogy az a község intézze a maga dolgát maga. A betegápolást, a közegészségügyet az a község saját maga elintézni, fentartani nem képes és e tekintetben elég, hogy ha arra hivatkozom, hogy a belügyminiszter úr az 1895 iki jelentése szerint 1118 körorvosi állásból 182 nincs betöltve. A jelentés azt is megmondja, hogy miért. Azért, mert a minimális fizetés 443 forintban állapíttatott meg, a mely csekély összegből azon szegény vidékek, hol tulajdonképen a körorvosnak semminemű magánpraxisa nincsen, egy diplomás ember — nézetem szerint — meg nem élhet. És azon csekély fizetést, a mely a körorvos javára megállapítva van, hogyan kapja meg? A községi bíró szedi be garasonként és én tudok konkrét esetet felhozni, a törvényhatóságot nem kívánom megnevezni, de nem saját törvényhatóságon', hogy az illető körorvos a községi bírónak csekély fizetése bizonyos hányadát 3—5°/o-ot adta oda provízió fejében, hogy fizetését beszedje. Mi Barsmegyében évekkel ezelőtt olykép rendelkeztünk, hogy legalább azon fixára, a mely nálunk 600 forintban van megállapítva, a körorvos javára biztosítva legyen, s olykép intézkedtünk, hogy a vármegye ezen orvosi javadalmazást előlegezi és a községeken megveszi. Azóta, — örömmel jelenthetem — vannak körorvosaink. Még két irányban tartozom köszönettel az igen tisztelt belügyminiszter úrnak. Az egyik az, hogy a gyógyszerészeti ügyet törvényjavaslat által rendezni kívánja. E tekintetben igen örvendek azon intenczióknak is, — a melyekről, ha nem is hivatalosan, de tudomásom van, —• hogy az igen tisztelt belügyminiszter úr a gói>yszertárak engedélyezésének ügyét a törvényhatóságokra kívánja ruházni. Ez helyes, mert a törvényhatóság tudja legjobban, hol kell gyógyszertár és kire ruházza a jogot. Még egy köszönettel tartozom a t. belügyminiszter úrnak. Tudomásom van ugyanis arról, hogy készen van az a törvényjavaslat, mely az orvosi kamarák kötelező felállítását kimondja. Ma már minden testület szervezkedik; csak az orvosok vannak izolálva és arra utalva, hogy egymással szemben sokszor meg nem engedett versenyt folytassanak. Nem hivatkozom országos kap czitásokra; hiszen mindennap láthatjuk, hogy sokszor az orvosi praxis mértékében nem az egyéni becsület, nem a szakértelem dönt, hanem az, hogy valaki mily reklámot tud csinálni. Hiszen bármely napilapot vegyünk kezünkbe, ott láthatjuk azokat a hirdetéseket, melyek alá nem szégyenlik diplomás emberek nevüket írni. E kérdéssel foglalkozott a tavalyi közegészségügyi kongresszus is, a hol azonban sajnálatomra a kamarák ügye megbukott. De ez egy okkal több arra hogy e kamarák szükségességét hangoztassuk és örömmel nézzünk azon törvényjavaslat elé, melyet e tárgyban a kormány be fog terjeszteni. A költségvetési vita folyamán többen és ma is Mócsy Antal t. képviselőtársam panaszkodott, hogy az állami anyakönyvezés által a községi és körjegyzők úgy meg vannak terhelve, hogy e miatt saját községük iránti egyéb kötelességeiknek megfelelni nem képesek. De hiszen a belügyminiszter úr által a ház elé terjesztett kimutatás konstatálja, hogy a községek mily összeg erejéig javadalmaztatnak azon a czímen, hogy az anyakönyvezést sajátjukból ellátják. Azonkívül új jegyzői állás szerveztetett 163, segédjegyzőség pedig 238. A mennyiben tehát a községek csakugyan megterheltettek az anyakönyvezés által, ezen a bajon új állások kreálása által segítettek. Én különösen nagyfontosságúnak tartom, hogy a segédjegyzők száma nagy mértékben szaporíttassék. Mert a meddig nem lesz nagy segédjegyzői praxisunk, sohsem fogunk oly jegyzőket kapni, a kik a jegyzői karra nehezedő sokféle feladatoknak megfelelni bírnak. Ugyancsak Mócsy Antal t. képviselő úr hangoztatta ma, hogy az egyházpolitikai tör-