Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-35

36 35. országos ülés 1897. január 27-én, szerdán. sem, ha a szoczialisták által zászlajukra írt három nyolezas kívánságot teljesítenők. Nyolcz óra a munkára, nyolcz óra pihenésre, nyolcz óra pedig szórakozásra. (Közbeszólás a szélső baloldalon: Négy nyolezas kell oda!) Ám legyen négy nyolezas: legyen nyolcz forint naponta. Én úgy vagyok meggyőződve, hogy azoknak a munkásoknak, a kik túltették magukat a valláson és ezzel a türelmességen, önmegtagadáson és mérsékletes életmódon, s a kik a helyett, hogy megelégedésüket, boldogságukat a család keretében keresnék, inkább nyilvános mulatóhelyeken, lebujokban keresik, az a nyolcz forint sem fog elég lenni, mindig többet és többet fognak követelni, mert azok épen úgy kivannak élvezni, mint a hogyan látják a hatalmasoktól. Épen ezért, ha a bajon gyökeresen akarunk segíteni: a valláshoz, a vallásos neveléshez kell folyamodnunk. (Helyeslés balfelöl.) S ezért vagyok abban a véleményben, hogy tulajdonképen ezt az elvet kell követni, a melyet — miként beszédem elején szerencsém volt kijelenteni — a keresztény vallás alapítója hirdetett, a ki maga is munkás volt, s a mint benne van a szent Írásban is, hogy a szegény engedelmes, türelmes, önmegadó legyen. A keresztény tanításban ott van, gondolom, szent Pál hirdette, hogy minden hatalmasság az Istentől van; kötelesek vagyunk tehát a hatalomnak engedelmeskedni, de nem a szuronyoktól való félelmünkben, hanem az Isten iránti szeretetből. A lelkiismeret önként kötelezze a kis embert, hogy tisztelje föllebvalóját, kenyéradóját. Tetszik is ez a nagyoknak, a hatalmasoknak, addig, a míg az egyház a tanításban ennyire megy, hanem az már nem igen tetszik nekik, a midőn viszont a hatalmasakat, a nagy urakat arra kötelezi a keresztény tanítás, hogy a szegényekben, a munkásokban, alárendeltjeikben embertársaikat, testvei eiket, mintegy gyermekeiket lássák. És nem tetszik nekik az a keresztény felfogás sem, hogy minden, a mi van, tulajdonképen az Istené, a ki bírja, Isten akaratából, Isten kegyelméből bírja, tehát inkább annak a vagyonnak, annak a hatalomnak nem bírlalója, tulajdonosa, hanem sáfárja és köteles a hatalmat úgy mint a vagyont alattvalóinak, polgártársainak, embertársainak a javára felhasználni, nem pedig elnyomására. (Ügy van! a baloldal hátsó padjain.) Mi néppártiak ilyen alapon kívánjuk és reméljük a szocziális kérdésnek a megoldását, tudniillik keresztény szellemű nevelés által, az intézmények keresztény szellemben való átalakítása által. Kívánjuk azt, hogy a gazdagnak a szíve legyen tele szeretettel, legyen tele könyörülettel a kis ember iránt, a szegény iránt, de viszont, hogy annak a munkásnak, a kis em bérnek a szíve meg legyen telve önmegtagadással, türelemmel és különösen óvakodjék az erőszakosságtól. Valaki azt mondhatná: szép eszményi dolog az, hogy a felebaráti szeretetre helyezkedve, gazdag és szegény egymáson segítsen, egymás iránt türelemmel legyen, egymásban testvért lásson, de hát ez sehol kivihető eddig nem volt, ezután sem lesz kivihető. Én megengedem, t. ház, mert úgy is van, hogy az eszményeket általában nem lehet egész teljességükben megvalósítani ; azonban a jóakarat és buzgalomhoz képest, a melylyel az ember az eszmények felé törekszik, mégis lehet azokat az eszményeket többéke vésbbé megközelíteni. így vagyunk ezzel a kérdéssel: a szegény és a gazdag közötti kérdésnek a rendezésével is. Méltóztatik azt jól tudni, hogy a kereszténység szabadította fel a jabszolgákat, méltóztatik azt tudni, hogy ugyancsak a keresztény eszmék hatása alatt szűnt meg a btíbéri viszony, a jobbágyság; ugyancsak a keresztény eszmék hatásától, erejétől várjuk mi az új szolgaságból a szegény embereknek a feltámadását. Ugyancsak ezen keresztény eszméktől várjuk mi a borzasztó módon fenyegető, a szegényt a gazdag ellen ingerlő, a gazdagot a szegény iránt bizalmatlanná tevő és iszonyú kitöréssel, háborúval fenyegető szoczialista forradalomnak a megelőzését, ezért sürgetjük mi néppártiak minden alkalommal, hogy a keresztény elvekhez ragaszkodjunk, mert úgy vagyunk meggyőződve, hogy egyes embernek épúgy, mint a társadalomnak a boldogsága azon mértékben fog előmozdíttatni, a mily mértékben szíveinket és intézményeinket áthatják a keresztény eszmék. A mi illeti a költségvetést, kijelentem, hogy annak a legnagyobb részéhez hozzájárulok, egyes részletei ellen azonban alapos kifogásaim lévén, azokat mind el nem fogadom. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Josipovich Géza jegyző: Ruffy Pál! Ruffy Pál: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn a belügyi költségvetés során felszólalni bátor vagyok, és a belügyi igazgatás tekintetében egynémely kérdés szempontjából nyilatkozni kívánok, az előttem szólott igen tisztelt képviselőtársam meg fogja nekem engedni, ha nem beszédem elején reflektálok az ő kijelentéseire, de lehetőleg oda fogok törekedni, hogy beszédem folyamán az ő előadására is kiterjeszkedjem. T. ház! Nemcsak törvénykönyvünkbe van beiktatva, de a közhangulatban is megérlelt fogalom a közigazgatás reformálásának szüksége. E tekintetben, t. ház, tegnap Eötvös Károly t. képviselőtársam kifejezést adott azon álláspontjának, hogy hisz tulajdoképen már minden a kormány kezében van, mért akarják tehát