Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-35

96. országos ülés 1897. január 27-én, szerdán. íii illetőségi helyem, Kaloesa is fekszik, a múlt év őszén három választás volt 75 nap alatt. Az első, augusztus végén rendkívüli választás volt, gr. Bethlen Gergely hirtelen elhalálozása következtében; a második volt rendes időben, október 28-án. Mivel azonban akkor egy jelölt sem volt képes az abszolút többséget elnyerni, a harmadik — gondolom — november 12-én volt. Ennek a kerületnek volt tehát szerencséje vagy szerencsétlensége legbővebben élvezni a választásnak kellemességeit vagy kellemetlenségeit. Nem akarok az első és második választás körülményeivel foglalkozni. Hiszen ott is előfordultak azok a különféle ellenséges magatartások az ellenzéki jelöltekkel szemben, a melyeket már e házban bővebben ki is fejtettek. Akarok azonban röviden a harmadik választással foglalkozni, még pedig azon különös oknál fogva, mert az országos gyakorlat ellenére ezen harmadik választás vezetésével egy, különben igen tiszteletreméltó férfiút, de közönséges községi jegyzőt biztak meg. A küldöttség elnökét és alelnökeit, jegyzőit is csaknem kivétel nélkül mind a jegyzői karból vették. Az ország ezen első vármegyéjében, az ország egyik legnagyobb választókerületében, mert 4000 választón felül van e kerületben — ama vidék épen nem szűkölködik intelligens egyénekben — történt ez, pedig úgy tudom, hogy országszerte a választásod vezetésével leginkább azon vidék tekintélyesebb független embereit szokás megbízni, így volt ez az azelőtti választásoknál is. Hogy ennél a harmadiknál miért nem volt ez így, annak az okát gyanítom. Ugyanis minden áron biztosítani kellett a kormánypárti jelölt győzelmét, a mire nézve a független intelligens elemek vezetésében nem láttak elég garancziát. Igen ám, csakhogy ily intézkedés mellett az a furcsaság, az a visszásság állott elő, h@gy például a községi jegyző — legalább a választás tartamára — korlátlan hatalommal és joggal fölébe helyeztetett saját foszolgabirájának, a mi semmiesetre sem rendes dolog. Ez az egyik, a mire rá akartam muíatni, részemről helytelenítőleg, hogy községi alkalmazottak, a közigazgatási hatóságoktól igen függő egyének, a választás vezetésére felhasználtatnak. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) A másik dolog, a mire a választásokkal kapcsolatban — úgy tudom — senkisem terjeszkedett ki, az, hogy a liberalizmus önmagával jön ellentétbe akkor, a midőn a választókkal úgy bánik, mint a hogy a legutóbbi választások alkalmával és bánt a minta-választásokban: Csáktornyán. Stomfán, Nyitrán, Grirálton. A keresztény felfogás szerint minden jognak, minden hatalomnak forrása az Isten, a liberális felfogás szerint pedig a jognak, a hatalomnak forrása a nép. Ámde a nép milliói, sőt még a népből azok, a kik választói joggal bírnak, tehát azok a százezrek össze nem jöhetnek törvényt hozni, önmagukat azok nem kormányozhatják a liberalizmus tma szerint. Ezek ennélfogva átruházzák ebbeli felségjogukat képviselőikre. Így midőn az egyszerű választó választói jogát gyakorolja: akkor ő a liberalizmus tana szerint a népfelségnek kiegészítő része s mint a népfelség egyik tagja gyakorolja törvényhozói jogát. Ha pedig ez így van, annak az egyszerű választónak épen olyan védelemben, épen olyan tiszteletben kellene részesülnie, mint az általa választott képviselőnek, midőn az mint törvényhozó működik. És mégis mit tapasztalunk? Azt, hogy ugyanazon liberalizmusnak eszközei által, midőn az a polgár, mint a népfelség tagja, jogával él, a legemberteienebb és olyan bánásmódban részestíl, melyben még a gonosztevőt sem szokás részesíteni, s a melyet tilt a humanizmus. Rá kívántam mutatni erre, hogyha a liberalizmusnak tetszik az a tan, hogy a jogot, a hatalmat ő a néptől bírja, akkor tessék annak a liberalizmusnak, jogának, hatalmának forrását: a népet mindenkor, de kivált akkor, midőn felségjogát gyakorolja, kellő védelemben és tiszteletben részesíteni. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Az általános vita folyamán Győry Elek t. képviselőtársam, nemkülönben a t. előadó Hegedüs Sándor képviselő úr szívesek voltak meglehetős körülményesen a néppárttal is foglalkozni. Elvtársaim közül némelyek r.dtak már visszhangot az általok mondottakra ; engedtessék meg nekem is, hogy egyik-másik kijelentésükre megtehessem további észrevételeimet. Nem kívánok mindazokkal foglalkozni, a miket Hegedüs Sándor t. képviselőtársam a néppártra vonatkoztatva mondott, különösen azokkal, a melyek számokkal állanak összeköttetésben, mert ezekre reflektálni inkább más tárcza keretében lesz majd helyén. Azonban egynémely kijelentéseikkel foglalkoznom kell. Győry Elek úr t. képviselőtársam, a mint azt már tegnap Lepsényi igen tisztelt képviselőtársam is előhozta, de tévesen, azt mondta, hogy a néppárt vezetői nem ugyan itt a házban, de a házon kívül katholíkus társadalmat és nem pártot mint Lepsényi elvtársam tévesen idézte, akarnak állítani, a melyet Győry Elek t. képviselőtársam felekezetiségnek mond, olyasminek, a mi nem létesíthető a nélkül, hogy más felekezetekkel szemben támadólag ne lépnének fel a katholikusok. Tekin tettel arra, hogy azok s férfiak, a kikre tulajdonképen e vád vonatkozik, nincsenek a házban, de a néppárttal egyetértenek, engedtessék meg, hogy én, mint pártom egyik szerény tagja, erre válaszolhassak. Felette csodálkoztam, midőn t.