Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-47

3f6 47. országos ülés 1897. február 12-én, pénteken. nagyobb összegek, mint a melyekről nálunk szó lehet. Mit bizonyít ez ? Azt bizonyítja, hogy az osztálysorsjáték nem a tömegekre számít, hanem a vagyonos és gazdag osztályokra, a melyek különben is sorsjegyeket szoktak vásárolni. Ezeket az adatokat alapúi véve, tehát úgy hiszem, az új osztálysorsjáték a közönséggel szemben is elfogadható viszonyt teremt. T. ház! Kötelességem még egy-két pontra kitérni, mely a pénzügyi bizottságban élénk eszmecserére adott alkalmat. Az első az Ausztriához való viszony. Tudvalevőleg régebben a kis lottó eltörlésének egyik föakadálya az volt, hogy attól lehetett tartani, hogy a közönség filléreit ezután ;iz osztrák lottóba fogja vinni. Ezen gyökeresen segítve csak úgy lett volna, ha a lottó Ausztriában is eltöröltetik. Minthogy azonban az osztrák kormány, tekintettel arra a nagy jövedelemre, melyet az osztrák államkincstár ezen a czímen élvez, a kis lottó eltörlésébe beleegyezni nem volt hajlandó, a pénzügyminiszter túltette magát az osztrákok ellenvetésein és a két kormány között oly egyezmény jött létre, a melynek értelmében a magyar osztálysorsjegyek Ausztriában el nem árusíthatók, viszont pedig az osztrák lottógyííjtőknek szigorúan el lesz tiltva, hogy Magyarországból betéteket elfogadjanak. Meglehet, sőt valószinű, hogy ezen egyezmény daczára is egyes visszaélések elő fognak fordulni; azonban nagyban és egészben feltehető, hogy az osztrák lottó Magyarországból nem fog jövedelmet húzni. A pénzügyi bizottság erre különös súlyt fektetett; valamint arra is felhívta a pénzügyminiszter figyelmét, hogy az állami ellenőrzés a legszigorúbban gyakoroltassák. Ezalatt nemcsak azt értem, hogy a vállalat a nyereményeket pontosan kifizesse, mert hiszen erre elég biztosíték a kaucziója, mely 1,250.000 forintban van megállapítva, az alapítandó társaság részvénytőkéje, mely szintén közvetlen állami felügyelet alatt fog állani és a szerződésnek ama pontja, melynek értelmében a pénzügyminiszter jogosítva van a szerződést bármikor egyoldálúlag felbontani, ha a vállalat a közönség vagy a kincstár iránt elvállalt kötelességeit nem teljesítené teljes mértékben. Tehát nem ezt, vagy nemcsak ezt várom az állami felügyelettől. Hanem elvárhatni tőle azt is, hogy gondoskodjék az darusításnál, különösen a részletfizetésre történő darusításnál minden visszaélésnek szigorú megfenyítéséről. Bizonyos visszaélések, t. ház, tudvalevőleg most is napirenden vannak. Úgyszólván nap-nap után törtéuik, hogy a kisebb sorsjegyek, például Vörös kereszt vagy Jó sziv sorsjegyek gruppiroztatnak és részletfizetés mellett adatnak el oly összegeken, melyek messze túlmennek a megengedhető rendes árfolyamon. Ezek a visszaélések ma is megvannak. Az osztálysorsjátéknál azonban, minthogy egész adminisztrácziója a legszigorúbb állami felügyelet alatt fog állani, legalább arról gondoskodhatunk, hogy ilyen visszaélések elő ne forduljanak. Ezek voltak azok a szempontok, t. ház, a melyekre kötelességemnek tartottam már most, a vita elején ráutalni. Ismétlem, semmisem áll tőlem távolabb, mint az a gondolat, hogy az osztálysorsjátékot mint valami ideált állítsam a ház elé, hogy olyannak mondjam, a mely erkölcsi és társadalmi szempontból egyáltalában nem kifogásolható. Kívánatos az, hogy az állam sem maga ne tartson játékbankot, sem másnak ne engedje meg, hogy az ő égisze alatt játékbankot tartson. Azonban a közönség ekkor is keresne és találna akárhány alkalmat a játékra. Hiszen látjuk, hogy csak egyet említsek, a totalizatőr körííl mint tolonganak olyan elemek, a melyekről a szó szoros értelmében mondhatni, hogy arczuk véres verejtékével keresik meg a mindennapi kenyerüket; cselédek, hordárok, mesteremberek, kiskereskedők, sőt az intelligenczia tagjai. Ezek a legjobb kliensei a totalizatőrnek. Mondhatni, hogy az osztálysorsjáték úgy, a mint tervezve van, minden tekintetbea nemcsak a lottónál, de a totalizatőrnél és más megengedett játéknemeknél is több erkölcsi biztosítékot nyújt. Ha ezen intézmény behozatalával nem is dicsekedhetünk azzal, hogy a legkívánatosabb állapotnak vetettük meg az alapját, mégis el kell ismerni, hogy a kis lottóval szemben, melynek jövedelme államháztartásunk szégyenfoltja volt, az osztálysorsjáték minden tekintetben, még erkölcsi tekintetben is, haladásnak mondható. Csakis ennyit és ennél semmivel sem többet óhajtottam bebizonyítani. És ha ennyit bebizonyítanom sikerűit, akkor, úgy hiszem, indokolt, ha a pénzügyi bizottság nevében arra kérem a t. házat, hogy ezen törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék (Élénk helyeslés jobbfélől.) Polónyi Géza: T. képviselőház! A nemzetek jövendőjének erkölcsi alapokon kell felépülnie. Nem szükséges hozzá nagy politikai látkör, hogy napról-napra eleven bizonyítékait lássuk annak, hogy a mai magyar korszellem bizonyos merkantilis világáramlatok uralma alatt a tradiczionális régi magyar erkölcsökkel szakítani készül és csak a börzére, a totalizatőrre s a lottóra kell rámutatnom, hogy a t. képviselőháznak minden egyes tagja lássa, hogy a míg a magyar régi törvényeknek a fundamentális institucziók nem engedték meg, hogy a sorsnak, a véletlennek a vagyongyűjtésre való