Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-46

310 46. országos ülés 189Í. február 11-én, csütörtökön. szintén kiderült, hogy az azon délután kölcsön utján lett előszerezve — és a pénztárban talált 222 forint 01 krajczár levonaíván, 825 forint 72

2

/3 krajczár valóságos hiány állapíttatott meg, melynek hovafordításáról Pandovies beszámolni nem tudván, azon alapos gyanú merült fel, hogy azt elsikkasztotta, miért is a további nyomozással a csendőrszakasz-parancsnokság bízatott meg. Ezzel az eljárás a főispán részéről befejeztetett.« T. ház! Méltóztatnak ebből látni, hogy teljességgel nem felel meg a tényállásnak az az előadás, a melyet az interpelláló képviselő űr a kérdés első pontjában kifejtett. A második kérdés ez: »Tudják-e a miniszter urak, hogy Szentes rendezett tanácsú város, s mint ilyenben a csendőrség közvetlen a rendőrhatóság rendelkezése alatt áll, és hogy bárkit bármi czímen is letartóztatni egyedül a rendőrhatóságnak és a bíróságnak áll jogában ?« T. ház! Ezt mi nem tudjuk, hanem igenis tudjuk, hogy a törvényhozás alkotott 1882-ben -egy törvényt, a X. törvényczikket, a mely világosan ezt mondja: >Törvényhaíósági joggal felruházott városok úgy bel-, mint külterületén a csendőrség rendes szolgálatot nem teljesít. Ily területen áthatolva, a tettenért törvényt áthágok irányában szolgálati utasítása értelmében jár el, a letartóztatottakat azonban az illető város rendőri hatóságának adja át.« Kétszeresen téved tehát a képviselő úr. Mert először is Szentes nem törvényhatósági joggal felruházott város, tehát az 1882 : X. törvényczikk egyáltalán nem vonatkozhatik reá; de másodszor, ha törvényhatósági joggal felruházott város lenne is, akkor is a csendőrség a bűnügy elkövetésénél az utasítás értelmében jár el, s a letartóztatottat átadj illető rendőri hatóságnak. Már most, t. ház, arra nézve, hogy Pandovics Döme ellen a sikkasztás gyanúja alaposan merült fel, felmutathatom a kezemben levő ezen négy hiteles bírósági határozatot. Az első a vizsgálóbíróé, a második a járásbíróé, a harmadik a törvényszéké, a negyedik pedig a szegedi kir. tábláé. Mind a három egyetértőieg elrendelte . . . Visontai Soma: Hát ha felmentik? Kubinyi Géza: Tessék csak védelmezni a sikkasztót! (Zaj.) Elnök (csenget): Kérek csendet, képviselő urak, — Visontai képviselő úr és Kubinyi képviselő úr! (Derültség és helyeslés.) Perczel Dezső belügyminiszter: Tehát ezekből meggyőződhetik bárki, hogy a rendes bíróság elrendelte nemcsak az előnyomozást és a vizsgálatot, hanem elrendelte a járásbíróság és helybenhagyta a törvényszék a vizsgálati fogságot is az illetőre nézve. Ezt azután a kir. tábla megváltoztatta, de nem azért, mintha a bűntény ismérveinek fenforgását nem látná, hanem azért, mivel a megtartott előnyomozás és vizsgálat már annyira haladt, hogy nem lehetett attól tartani, hogy a vizsgálatnak eredménye meghiusíttatik. Azt kérdezi azután harmadik kérdésében a képviselő úr (olvassa): »S ha van erről tudomásuk — mivel van — mert a hazai sajtó annak idején nagy nyilvánossággal tárgyalta ezt a hazánkban is szinte páratlanul álló esetet: kérdezem első sorban is a miniszterelnök és belügyminiszter urat: azt a főispánt, ki éjnek idején zsandárokkal magánlakásba tört, onnan az iskolaszéki elnököt elhurezoltatta, s ezzel magánlakássértést és személyes szabadság megsértését, a pénztáros letartóztatásával a hivatalos hatalommal való visszaélés bűntettét követte el: vájjon a jog, törvény, köz- és személybiztosság ily botrányos megsértése után meddig tartják még helyén valónak, hogy Vadnay Andor úr Csongrádmegye főispáni székét elfoglalva tartsa?« T ház! Már abból a tényállásból, a melyet előbb voltam bátor a hiteles vizsgálat alapján a t. háznak tudomására hozni, kiderül, hogy teljességgel nem úgy áll a dolog; de hogy ez a magánlaksértés és Burján Lajosnak a főispán által való odahurczolása nem áll, az kiderül abból a jegyzőkönyvből, a melyet Burján Lajos sajátkezűi eg aláírt, a melyben ő kijelenti azt, hogy ő maga jelent meg ott, és egészben úgy adja elő a dolgot, a hogy az az itt általam feltűntetett xizsgálati tényállásnak is megfelel. Tehát méltóztatnak most meggyőződni arról, hogy erre a kérdésre — mely különben is tárgytalan — más választ nem adhatok, mint azt, a mely a következő negyedik pontra is szól, mely tudniillik így hangzik (olvassa): »Kérdezem külön az igazságügyminisztert: igaz-e, hogy Magyarországon jog és törvény előtti egyenlőség uralkodik? S ha igen, mivel a szegedi ügyészség vagy konfliktusban áll e tekintetben a törvénynyel vagy nem meri, és nem akarja azt egy magasabb rendű hivatalnokkal szemben gyakorolni: adott-e már, vagy akar-e utasítást kiadni a szegedi ügyészségnek az iránt, hogy Vadnay Andort, Csongrád vármegye főispánját, az általa elkövetett tömeges hivatalos hatalommal való visszaélés bűntetteért bűnfenyítő per alá vonja ?« Erre a két kérdésre válaszom az, hogy miután igenis Magyarországon törvény, igazság és jog uralkodik; miután Magyarországon tudtommal nincs oly törvény, a mely a képviselőnek a magánlakását bűnösöknek refugiumává tenné, (Élénk helyeslés jobb/elől.) tehát egyáltalán nem látja helyén valónak a kormány, hogy bármily tekintetben, akár a bíróságnál, akár az ügyészségnél lépéseket tegyen. (Élénk helyeslés a jobb-