Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-46

46. országos ülés 1897. február 11-én, csütörtökön. 307 jesen egyetértek, a részletekbe pedig nem kívánok belemenni, mert tál soká lennék kény­telen a t. ház figyelmét igénybe venni. Legyen szabad ennélfogva nekem némely fontosabb kér­désre nézetemet röviden kifejteni. Azt mondja t. képviselőtársam, hogy az Adria feladata lesz a fiume-északamerikai forgalmat fejleszteni. Én konczedálom és szükségesnek tartom, hogy a forgalom Fiume és Észak-Amerika közt léte síttessék és fentartassék. Egyet azonban általá­nosságban mégis kénytelen vagyok megjegyezni. A t. képviselő úr, mint volt tengerész, tudni fogja, bogy a praiikus angolok óvakodnak túl nagy hajózási vállalatokat létesíteni, 30—40 hajón felül nem szeretnek hajózási vállalatot létesíteni, mert az ilyeneknél az adminisztráczió nehézkes, bürokratikus és mihelyt nehézkes és bürokr; tikus, már a tengeri hajózás kereskedelmi érdekeinek meg nem felel. Én tehát arra helyez­ném a fősúlyt, hogy az Adria első sorban azon irányokon, melyeket működési körébe felvett, belterjesen kihasználja, fejlessze a hajózást, nem pedig, hogy mindinkább újabb szabású vonalakat vegyen fel, mert félek, hogy akkor a vállalat mobilitásából fogna veszíteni. Az osztrák-magyar Lloydról tudjuk, hogy közel 100 hajó felett rendelkezett és tudjuk, hogy épen ezen nagy organizmus által hogy úgy mondjam tehetetlen lett a forgalom érdekeivel szemben, ettől tehát meg szeretném óvni a magyar tengeri hajózást. A mi a parti hajózást illeti, teljesen egyetértek t. képviselőtársammal, hogy ez túlhaladott min­den hozzá fűzött reményeket. A parti hajózás vagyis a magyar-horvát vállalat vonalai, illetőleg egyes partok kiterjesztésre tényleg lenne szük­ségünk. Erre, azt hiszem, az alkalom legközelebb megjön. Mert ezzel a vállalattal az államnak jelenleg különböző szerződése van és elkerül­hetetlen, hogy egy ily most már nagyobb ösz­szegű segélyben részesülő vállalattal egy szerves egészet képező szerződés köttessék, a mely a törvényhozás elé is terjesztendő lenne. Akkor fog elérkezni az ideje, hogy parti hajózásunkat az eddi­ginél nagyobb mértékben fejieszszük, a midőn a miniszter úr ezen egységes szerződést megkö­tendi. A mi a szabad hajózást illeti, igaza van t. képviselőtársamnak, ketten sürgettük mindig annak létre hozatalát azzal a jogos hivatkozás­sal, hogy a francziák és az olaszok, a kik velünk konkurrálnak, óriási mértékben támogat­ják hajózásukat, mig mi a szabad hajózáséit semmit sem tettünk. Midőn mi az 1893. évi XXII. törvényezikk és az 1895. évi XXXV. törvény­czikket — a hajóépítés segélyezéséről — tárgyal­tuk, külön kiemeltem volt, hogy nézetem szerint — különben a tények és tapasztalatok bizonyít­ják— ezek nem felelnek meg teljesen azon óha­joknak, melyeket e kérdéshez fűzünk, még kevésbbé felelnek pedig meg a franezia^és olasz hajózási törvények s-egélyösszegének. Én akkor is, most is ezen törvényt első kísérletnek tartottam és tartom, a melyet ha egyszer életbe léptetünk, az eddigi tapasztalatok után indulva most már javíthatunk, módosíthatunk és kiegészíthetünk olyan értelemban, hogy a czélnak most már tel­jesen megfeleljenek. Igaza van t. képviselőtár­samnak teljesen, épen nem felelők meg e tör­vények, a mennyiben új vitorlás hajót e törvény alapján egyet sem szereztek be nálunk, gőzhajót pedig mindössze ötöt. Igaza van abban is, hogy az osztrákok ránk Hezitáltak az ő törvényük megszerkesztése alkalmával, feltétlenül szükséges tehát mindezek folytán, hogy a t. kormány fog­lalkozzék e kérdéssel. Nem akarok a t. minisz­ter úr nyilatkozata elé vágni, de ismert tény, hogy a t. miniszter úr régebben foglakozik e törvények revíziójával. Fiumében e czélból nem­rég ankét-t inácskozmänyokat tartatott és én szíves figyelmébe ajánlom az erre nézve Fiumé­ben tartott szaktanáeskozmány objektív czélra­vezetö propoziczióit. Minthogy tehát a miniszter úr e kérdést tanulmány tárgyává tette, azt hiszem, t. kép­viselőtársam határozati javaslata nem szükséges, de nem is ezélszerű, mert hajói hallottam, abból kimaradta 10. §. módosítása. (Felkiáltások: Nem!) Akár kimaradt, akár nem, arra pár szóval reflektálnom kell. Az 1893: XXII. törvényezikk 10. §-a tudni­illik a régi vitorláshajók segélyezésére vonat­kozik. T. képviselőtársam is utalt erre és tény, hogy a vitorlás hajók másként még szükségesek azért is, mert haditengerészetünk erősen meg­sínylené, ha tisztán csak gőzhajókon nevelt ifjakat kapna hajóira. Speczialiter felhivom a miniszter úr figyel­mét arra, hogy bár a 10. §. tonnánkint csak két korona segélyt biztosít a vitorlás hajóknak, azt tapasztaljuk, hogy mig az illetők ezt meg­kapják, addig járatják és saját kezelésükben tartják e hajókut, de mihelyt a 25 éves kor lejártával ez az amúgy is csekély szubvenezíó megszűnik, azonnal bármi áron túladnak rajtuk. Ezt azért említem, hogy míg modern vitor­lás hajókat nem építünk, feltétlenül szükséges a régieknek bizonyos csekély pénzbeli támoga­tásban való részesítése a teljes adómentesség fentartása mellett, a mi nem alamizsna, hanem segély arra, bogy hadi és kereskedelmi tenge­részetiünk növendékei részére quasi iskolahajökat biztosítsunk, Ezek után még csak egy kérésem van a t. miniszter úrhoz. Lukáts Gyula t. képviselőtársam nagyon csekélynek véli a magyar kereskedelmi tengerészet fejlődését, én is, de ha meggondol­89*

Next

/
Thumbnails
Contents