Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-46

46. országos ülés 1897. február 11-én, csütörtökön. 305 szik, a megsemmisülésre van kárhoztatva. Ugyanis ez eddig olcsó tengeri úton Batmnból szerezte be nyers petróleum-szükségletét. Most a Reichsrath galicziai képviselői hűséges kormánytámogatásukért ki akarják kötni, miszerint a galicziai petro'eum számára minden előny biztosíttassák s a külföldi petróleumra óriási vám vettessék. Ha ez megtörténnék, a fiumei kőolaj-finomítónak okvetlen el kell pusztulnia s ne vegye rossz néven a t. miniszter úr, ha erre, most a vámtárgyalások alkalmával előre figyelmeztetem s kijelentem, hogy az esetleges felelősség ezért kizárólag őt terhelné. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Tudom én, t. ház, hogy az adott viszonyok között fiumei dolgokról beszélni nagyon nehéz, mikor egy félreértés vagy félrevezetés folytán Magyarország közvéleménye olyan izgatott lett Fiume irányában. Pedig nincs igazuk, t. ház, ebben a tekintetben. Először is az a folytonos szemrehányás, hogy mennyit és menynyit tettünk Fiúméért. T. ház! Semmit sem tettünk Fiúméért, hanem tettünk Magyarországért. Az a kikötő nem Fiuméé, hanem a mienk. A kikötőépítésnél a vállalkozók nem fiumeiek, hanem idegenek voltak, ezek tették zsebre a vállalat utáni nagyobb hasznot s nem fiumeiek. És mit nyertek a fiumeiek? Azt nyerték, hogy hat millió forintnyi hajópartjuk az utolsó 10 esztendő alatt, amióta Magyarország jóakaratában részestílnek, majdnem teljesen elpusztult. Ez alkalmat felhasználva, azon rokonszenvnél fogva, melylyeí Fiume iránt viseltetem, tiltakoznom kel! ama igazságtalan vád ellen, mintha Fiume hangulata Magyarország irányában a legcsekélyebben is megváltozott volna. Fiume magyar érzelme soha nem volt kétségbe vonható egy perczig sem, nem vonható kétségbe ma som. Ha egy városban egy municzipális párt kisebbségben marad s felülkerekedik egy másik, ebből egy jó magyar város magyarellenes hazafiságára konzequencziát vonni legalább is igazságtalanság. (Tetszés.) A mit mi Fiume hajózásáért tenni akarunk, azt a magyar tengerészetért teszszük; ép ezért tisztelettel kérem a t. házat, legyen szives határozati javaslatomat elfogadni. {Élénk éljenzés és helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Öt perezre felfüggesztem az ülést. (Szünet után.) Elnök: Kérem foglalják el helyöket, az ülést újra megnyitom. Molnár Antal jegyző: Gróf Batthyány Tivadar! Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház ! Méltóztassék megengedni, hogy habár egész KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. III. KÖTET. röviden, de mégis kiterjeszkedhessen! az előttem szólott Lukács Gyula t. képviselőtársam beszédének egynehány részére és ezekre megtehessem észrevételeimet. (Halljuk! Halljuk!) Első sorban örömmel konstatálom, hogy nemcsak t. képviselőtársam, mint volt tengerész, hanem azon ellenzéki párt is, a melyhez tartozik, oly melegen érdeklődik a magyar kereskedelmi tengerészet fejlesztése iránt, hogy még határozati javaslattal is fel kívánják hívni a t. kormány figyelmét arra, hogy ezen nemcsak közgazdaságilag, de politikailag is fontos társadalmi osztályt és gazdasági faktort támogassa és emelje. T. képviselőtársam beszéde nagyjában és egészében a helyes és legtárgyilagosabb adatokat foglalja magában. Én nem fogok kiterjeszkedni arra, hogy minden egyes fontosabb adatát saját tapasztalataimmal, saját ismereteimmel mintegy helyeseljem ; de kénytelen vagyok mindenekelőtt egy-két tévedésére utalni, melynek helyreigazítása, azt hiszem, itt a t. házban helyén van. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársam fölemlítette azon, itt a házban is már hangoztatott, a lapokban pedig olvasható azon vádat, hogy Fiume ilyen és olyan, daczára, annak, hogy az állam annyit tesz Fiume érdekében, annyi milliót áldozott érette, egyszer 20, egyszer 40, egyszer 80 milliót említve, mint Magyarország áldozatát Fiume város javára. Abban tökélete, sen egyetértek t. képviselőtársammal, hogy ezen 40, 60 vagy 80 milliót a magyar állam nem Fiúménak, nem a fiumeieknek adta, hanem adta azért, mert arra a magyar állam érdekében Magyarországnak feltétlen szüksége van. Sőt én azt hiszem, vád alá kellene helyezni azt a magyar kormányt, mely egy városnak ilyen rengeteg összeget lokális érd -kből ajándékba adna. De ezzel szemben ki kell jelentenem, hogy Fiume, a mint azt itt a képviselőházban már tegnapelőtt kiemeltem, hálás azon jótéteményekért, a melyeket a magyar államtól a magyar törvényhozás révén kap s tényleg kapott. Fiume élvezi mindazon előnyöket, a melyeket egy országos érdekből fejlesztett város, egy országos érdekből folyton fejlesztett kikötő természetszerűleg magában hord. Fiume tehát, hogy két szóval rektifikáljam t. képviselőtársam felszólalását, igenis élvez bizonyos hasznokat indirekté azokból a beruházásokból, a melyeket a magyar állam ott eszközölt. (Helyeslés a középen és jobbfélől.) Fiume bizonyos jóindulattal mindig találkozott a magyar kormány s a magyar törvényhozás részérő] s ezért hálával és köszönettel viseltetik a magyar állam irányában; (Általános helyeslés.) viszont a magyar állam azon nagy áldozatokat, a melyeket az ottani kikötő, a 39