Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.
Ülésnapok - 1896-46
február 11-én, csütörtökön. 29g 46. országos ülés 1897. egy idő óta, hogy a diósgyőri magyar királyi vas- és aczélgyár kartelbe lépett bizonyos vasárúk és szén darusítására nézve. E bír megezáfolását remélem hallani a t. miniszter urnak ajkairól; mert, hiszem, senki sem fogja kétségbe vonni, hogy a kartelek létesítése a fogyasztók érdekeit károsítja meg, (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) már pedig, hogy ezen megkárosítás létrehozatalába maga az állam folyjon be, az csakugyan nem helyes, sőt legyen szabad azzal a kifejezéssel is élnem, hogy még esak nem is morális. (Igaz! Úgy van! a szélső lalololdalon.) Elnök: Kíván még valaki szólani? Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. B. Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter: T. ház! Csak röviden vagyok bátor válaszolni, hogy a szénre nézve abszolute nincs semmiféle kar tel. A vassínekre nézve azonban, — bár ezt nem lehet talán kartelnek nevezni — bizonyos megállapodás jött létre a síneket gyártó vállalatok közt, a mennyiben magukat az illojális verseny ellen akarták védelmezni; de ez semmiesetre sem jár a nagyközönség megkárosításával, mert az árak úgy lettek megállapítva, hogy azok a külföldön készült s Budapestre szállított sinek áraival tökéletesen megegyeznek. Elnök: A tétel ellen kifogás nem lévén, az megszavaztatik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa): Bevétel 7,523.000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa) .• Budapesti királyi zálogházak. Rendes kiadások: XVIII. fejezet, 11. czím. Rendes bevételek: V. fejezet, 11. czím. Kiadás 230.000 forint. Lázár Árpád jegyző: Visontai Soma! (Nincs itt!) Pichler Győző! Pichler Győző: T. ház! A kereskedelmi tárcza ezen tételénél fel akarom hivni a t. kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét az árverésekre, melyek a zálogházakban tartatnak. A kimutatás szerint az elzálogosított tárgyaknak körülbelül 60 százaléka esedékessé válik a nélkül, hogy kiváltassák. Ezek bizonyos idő múlva árverés alá kerülnek, és az esetleges többlet, mely a kamaton és az adott kölcsönön fölül befolyik, a mint ez köztudomású, az illető félnek jelentkezés esetén kiadatik, bizonyos idő múlva pedig az államkincstár javára esik. Ezen árveréseken óriási mennyiségű ingóságok jutnak eladás alá, de ezeknek az árveréseknek látogatása teljesen lehetetlen a nagyközönség számára, mert ott egész ringek képződtek tízes csoportokban. Ilyen tudtommal Öt van. Ezek a csoportok vásárolják össze az összes esedékes dolgokat. A zálogház igazgatósága mindent elkövet, hogy a nagyközönséget is rábírja, hogy jöjjön oda vásárolni és így jobb árak éressenek el; de e törekvések meddők, mert az árveréseket a zálogházban tartják, tehát oly helyen, hová a közönség nem megy el bizonyos szégyenérzetből. Pedig a szegényebb néposztály, hw megnősül, ha berendezkedik stb., ilyen árveréseken jutányosán juthatna ily elzálogosított tárgyakhoz, ha külön árverési csarnokaink volnának. Ez az illető elzálogosító érdeke is volna, mert így nagyobb összeg folyna be az ő holmijáért. Évekkel ezelőtt, úgy tudom, egy konzorczium ajánlatot is tett egy ilyen árverési csarnok létesítésére, a mely ajánlat tanulmány tárgyát is képezte. Talán most módját ejthetné a miniszter úr, hogy ilyen árverési csarnokok útján ez anomáliát megszüntesse. Mert így elkótyavetyéltetik az árú egy-két ember javára, kik aztán rövid idő alatt roppantul meggazdagodnak az ilyen, mélyen értékükön alól megvásárolt tárgyak útján. Az elzálogosított arany- és ezüstnemüek árverése is hasonló úton történik. Erre nézve is 21 ember van szövetségben. Onna:i tudom e számot, mert a rendőrség könnyen érthető okokból nagyon vigyáz rájuk. Ezek aztán a legnagyobb konkurrencziát csinálják az aranyműveseknek, a kikre olyan nagy adó van róva, s a kiknek oly nagy tőkét kell befektetniök üzletükbe. Azok az emberek teljesen tönkre teszik az arany-, ezüst- és ékszer-üzletet. Ha ellenben módjában volna a nagyközönségnek is, vagy maguknak az aranyműveseknek, bizonyos meghatározott napon az árverési csarnokban vásárolni: e részben is nagy javulás jönne létre. Bátorkodom tehát a t. miniszter urnak figyelmébe ajánlani, hogy létesítsen ilyen, a zálogházzal kapcsolatos árverési csarnokokat, mert ezeknek létesítésére az állam van hivatva. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Lázár Árpád jegyző: Visontai Soma! Visontai Soma: T. ház! Már tavaly, a kereskedelmi budget tárgyalásánál felszólaltam azon szegény néposztály érdekében, mely arra van utalva, hogy a zálogüzletekbeu, holmijának elzálogosításával segítsen magán. Kimutattam, hogy a fővárosi zálogüzletek milyen magas, néha 36°/ 0-os kamat mellett adnak pénzt. Határozati javaslatot is nyújtottam be az iránt, hogy a miniszter abban az irányban Szíveskedjék intézkedni, hogy az állami, de leginkább a magánzálogházak a kamatot leszállítsák. Nem tudom, hogy történt-e ez irányban intézkedés? A lapok ugyan közöltek bizonyos híreket, melyek arra mutatnak, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr azóta bizonyos intézkedéseket tett, kérem azonban a t. miniszter urat, hogy ez irányban felvilágosítást adni szíveskedjék. Megjegyzem még, hogy határozati javaslatomat tavaly épen azon okból vontam vissza., mert a t. miniszter úr szíves volt kijelente