Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-46

288 16. országos ülés 1897. február 11-én, csütörtökön. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa): Üzleti kiadások. Az intézetnél és közvetítő hivatalnál alkalmazottak jutalékai és betétek után fizetendő kamatok 473.974 forint. Elnök: Megszavaztatik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa). A postatakarékpénztári tanács költségei 2000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa): Nyugdíjak 3900 forint. Elnök: Megszavaztatik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa): Tartalékalap növelésére 209.770 forint. Elnök: Megszavaztatik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa): Bevétel 1,034.700 forint. Elnök: Megszavaztatik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa): Tengeri hajózás. Eendes kiadások: XVIII. fejezet, 7. czíra. Rendes bevételek : V. fejezet, 7. czíin. Kiadá?. Tengerészeti igazgatás. Személyi járandóságok 115.918 forint. Lázár Árpád jegyző: Lukáts Gyula! Lukáts Gyula: Kérem, én a szakoktatás kérdésénél kívánok szólani. Elnök: Itt a személyi járandóságokról van szó. Itt nincs fölirva senki. Ezt tehát a ház elfogadja. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa). Dologi kiadások 200.000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Gr. Es'erházy Kálmán jegyző (olvassa) .• Szakoktatás. Személyi járandóságok 25.564 forint. Lázár Árpád jegyző: Lukáts Gyula! Lukáts Gyula: T. ház! Erről a kérdésről majd egy későbbi tételnél akarok beszélni, a mennyiben hozzá vonhatom a szabad hajózásra vonatkozó tételhez; most csak egy alázatos kérdést akarok intézni az igen tisztelt kereskedelmi miniszterhez. (Halljuk!) A fiumei tengerészeti szakiskola, akadémia jelleggel bir. Körülbelül 40.000 forintnyi költségébe kerül a magyar kormánynak. A szó szigorú értelmében ide édesgetjük, csalogatjuk a magyar növendékeket, a mennyiben az intézettel összeköttetésben levő internátus 20 helyre szól és ezek közt 14 teljesen ingyenes hely van évi 400 forint stipendiummal; 4 fél hely 200 , fo • rintos stipendiummal és kettő van csak fizetéses hely. Ez nem Magyarországon, kizárólag magyar fiúk számára van alapítva, a mi kitíínik, vagy legalább következtethető abból, hogy a felvétel feltételei közé szigorúan fel van véve a magyar nyelv teljes birása. Az ezen stipendiumokkal oda édesgetett fiatal növendékek bevégzik a pályájukat mint kadétek, — és itt rámutatok egy veszélyre, a mely őket már kadétkorukban fenyegeti. Az igen tisztelt miniszter úr nagyon jól tudja, mily rohamosan hanyatlik a vitorlások száma, annyira, hogy a 15 év előtt még 160 vitorlás hajóból állott hajóparkunk már 44 re olvadt le, és ezek közül 1897-ben csak 19 élvezi az állam szubvenczióit, tehát 19 van csak 15 évnél fiatalabb és hozzátehetem azt, hogy miután hat vagy nyolcz év óta vitorlás hajó nem épült, lassankint teljesen elpusztulnak a magyar vitorlások. Azt tudja az igen tisztelt miniszter úr is, hogy az akadémiából kikerült növendék tengerész-pályáját mint kadét csak vitorláson kezdheti meg, mert a tengerésztudományok gyakorlati részét gőzösön el nem sajátíthatja. Már most alig van vitorlás hajó; azon az egynehányon bizonyára a hajótulajdonosnak fiumei vagy környékbeli rokonait, cousinjait fogják alkalmazni. Milyen sors vár tehát ezekre a magyar fiúkra már mint kadétokra, a kiket államsegélytyeh stipendiummal édesgetünk oda és a kiknek a száma évről évre növekszik. Például itt van a legutóbbi »Annuario Maritimo« kezemben; ha nézem a múlt esztendőben képesített tisztek számát, 11 közül csak kettő magyar, és valami 15—16 lehet a kiképzett hadnagyok száma, melyek között látok egyet Budapestről, a ki bizonyosan tiszta magyar; a másik Félfaluból való; a harmadik valami Ladányi Miklós Mosdósról. Majd később másik beszédemben rátérek arra, hogyan lehet ezekről gondoskodni; de most mégis bátor vagyok az igen tisztelt miniszter urat megkérdezni, vájjon számot vetett-e azzal, hogy ezekre a stipendiumokkal oda édesgetett, csalogatott magyar ifjakra minő jövő vár? Nem a levegőből beszélek, t. miniszter úr, mert én is ettem ezt a kenyeret. Tudom azt, hogy 1867 után tömegesen mentünk a magyar tengerészeti akadémiára; végeztük ott iskoláinkat, és a legnagyobb rósz, a ki nagy vagyonnal nem rendelkezett, pályát tévesztve kényszerült távozni, 6—7, 8, 10 évi tengerészeti praxis után elmenekülni onnan. Hát nem fogj'ák-e ezen stipendiumos növendékekkel, a kiknek száma évenként 18, a proletárok számát emelni, hacsak az igen tisztelt miniszter úr nem fog oly választ adni, a melyből konstatálhatom, hogy igenis, e fiúkra jövő vár? (Helyeslés. Halljuk! Halljuk!) B. Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter : T. ház ! (Halljuk!) Miután direkt kérdés lett hozzám intézve, sietek arra a magam részéről a választ megadni. Igenis, mi arra törekszünk, hogy ezek az ifjak, a kik ott stipendiumokat élveznek, és a kik bizonyos tekintetben oda édesgettetnek, ott csakugyan pályát nyerjenek, és pedig olyat, a mely megfelel a czélnak, a melyre ott neveltettek. Tökéletesen igaza | van t képviselő úrnak abban, hogy ha tekintjük