Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-34

31. országos ülés 1897. január 26-án, kedden. 2 i nyos hiányt mindig érezni fognak. (Igaz ! Igaz!) Ez pedig mindenesetre nagy hézag a mi közigazgatási rendszerünkben és meggyőződésem az, hogy ezen első sorban változtatni kell. De, igen t. ház, a dilettantizmus mellett még egy nagy hibája van közigazgatási tisztikarunknak, — ós rá fogok térni, hogy miért van, — az t. i., hogy azt a közigazgatást magára nézve kizárólagos foglalkozásúi alig tekinti valaki. Nagy részt mellékfoglalkozásnak tekintik sokan és számos hitelintézetben stb. igazgatói és igazgató-bizottsági állást foglalnak el — a mi törvényeink és szabályaink alapján tiltva nincs — mondom, részben csak mellékfoglalkozásnak tekiutik és csak fenmaradt idejüknek egy részét szánják ez irányú munkásságukra. Oly körülmény ez, a mely jövőben nézetem szerint el kell, hogy távolíttassék. Az oka annak, t. ház, hogy ez tényleg így van, első sorban a fizetések elégtelenségében rejlik, (Mozgás a szélső baloldalon.) mert a közigazgatási tisztviselők Magyarországon oly fizetésben részesülnek, a melyből egy nagyobb család tisztességesen alig képes megélni. (Igaz! Úgy van!) Tehát vagy gondoskodniuk kell arról, hogy mellékfoglalkozás által szerezzenek maguknak tisztességes megélést vagy más oldalról el&övessék az országban szintén gyakrabban dívó szokást, hogy rálépjenek a bíín útjára ós meg nem engedett módokon szerezzék meg a szükséges jövedelmet maguknak. Hogy ezt beigazoljam, méltóztassanak nekem megengedni, hogy elsőben is parallelát vonjak a közigazgatási tisztviselő fizetése közt, nálunk és az osztrák tisztviselők fizetése közt, azután a mi közigazgatási tisztviselőink és a bírói tisztviselők közt. (Halljuk! Halljuk!) Egészen nyugatra egyáltalán nem kívánok menni, mert Európa amaz államaiban a köaigazgatási tisztviselők fizetése annyira messze túlhaladja a mi tisztviselőink fizetését, hogy avval egyáltalában összehasonlítást tenni nem lehetséges, Ausztriában t. ház, a VI. és VII. rangfokozatban a fizetések 4000—3200 és 3000-2400 körűi váltakoznak. A két fizetési rangfokozat közé esik nálunk a törvényhatósági első tisztviselő : az alispán. Az alispánok fizetése Magyarországon úgy áll, hogy van összesen bárom alispán ez országbíin, a ki 3000 frt fizetést húz, a többi összes alispánok fizetése 2800 forinttól lefelé egész 1700 forintig megy. Hasonlóképen áll a dolog a főjegyzőkre nézve, a kik körülbelül megfelelnek az osztrák VIII. rangosztálybelieknek. Ott 2200—1800 frt a fizetés, nálunk a közigazgatási főjegyzőnek és a vele körülbelül equivalens árvaszéki elnököknek fizetése 1800—1400 frt kivételesen, a legnagyobb résznek sokkal kisebb. A főszolgabírák helyzete nálunk körülbelül a IX. rangosztályához hasonlítható és míg odaát az e rangosztálybeliek fizetése 1600—1400 frt; aduig Magyarország főszolgabíráinak effektív fizetése 1400—1150 forintig megy le. És itt, t. ház, meg kell jegyeznem még azt, hogy míg Ausztriában a tényleges kiadások megtéríttetnek, addig nálunk Magyarországon az úgynevezett átalányok oly csekélyek és oly kicsinyek, hogy azokra még saját fizetésüknek jó nagy részét is a közigazgatási tisztviselőknek reá kell tenniok. (Igaz! Igaz ! jobbfelöl.) Csak egy példát szabadjon még felhoznom. Nevezetesen azt, hogy az úti átalányok a járási főszolgabiráknái 400—600 frt közt váltakoznak. Ezért az átalányért tartoznak azután a járási főszolgabírák első sorban törvényes kötelezettségeik alapján minden évben megvizsgálni járásaikat legalább kétszer — és itt intra parenthesin megjegyzem, — hogy vannak oly járások, bár ezek kivételek, a hol száz község is van, de a normális községi szám 30—40 között variál, azonkívül tartozik a főszolgabíró legalább minden esztendőben négyszer elmenni a vármegye központjára, a közgyűlésekre is. Tartozik továbbá minden olyan alkalommal kimenni járásába, a mikor annak szüksége felmerül; de eltekintve ezektől, minden harmadik esztendőben a községi képviselő testületek újraalakítását és az úgynevezett községi elöljáróság választását is vezetnie s költségeit ebből kell fedeznie ! Már most kérdezem, lehetséges-e nekik ezt mind megtenni? Meggyőződésen és eddigi tapasztalataim alapján azt állíthatom, hogy nem. Megengedi a t. ház, hogy most összehasonlítsam a közigazgatási tisztviselők fizetését a bírósági tisztviselők fizetéseivel, a mi szintén meglehetősen amazok hátrányára üt ki. A járásbírók fizetése 2400— 2200-ig terjed lefelé, mi^ a főszolgabíróké 1400— 1150-ig. A törvényszéki elnökökké 3000—2700 forint, mig nálunk csak három alispán van, a kik 3000 frt fizetéssel birnak. A táblabíró fizetése 6000, a főispánoké 4-5000 frt. E mellett igen jól tudjuk, t. ház, hogy a bírói kar minden egyes tagja, az egész ország területén előléphet, mig a vármegyei tisztviselők előlépése kevés kivétellel abban a kis körzetben a hol szolgálnak, mozog. Ha már most a vármegyében egy fiatal tisztikar van, akkor az a megválasztott tisztviselő élete végéig maradhat vagy aljegyző vagy főszolgabíró. Ezt tartom az első alaphibának, a melyen nézetem szerint legközelebb és leggyorsabban változtatni kell. De azonkívül sok oly hiányát ismerek közigazgatásunknak, amelyek nem a személyes, hanem inkább a szervezeti részre vonatkoznak; Engedje meg a t. ház, hogy felhozzam ezek egy kis részét is, mert nekünk —