Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-43

43. országos ülés 1897. február 8-án, hétfőn. 239 tőleg arra utal, hogy Fiume területén mindazon törvények, melyek Magyarországon érvényesek, életbelépjenek, és csak egy térre szorít figye­lembevételt, tudniillik arra, hogy azok mi mó­don léptettessenek életbe, a mennyiben ez a szempont az autonómia kérdésével szoros össze­függésben van. így állván a dolog, én csak helyeslem minden kormánynak azt a törekvését, hogy ezt a tekintetet állandó gondozása alatt tartja, és hogy ebben az irányban, a melyre nézve a kormánynak direktivát adott az a jelentés is, a mely annak idején a ház elé lett terjesztve minden kormánynak, szemei előtt lebeg az a szorosabbraffizés, a melyet maguk a fiumeiek is mindenkor világosan óhajtottak, mert kifejezték lehetővétételét annak, hogy Fiume területén a magyar törvények lehetőleg életbeléptessenek és természetesen összhangban azon autonómiával, a mely Fiaméra vonatkozólag mint létező orga­nizmus még ma is épségben fennáll, fontosság­gal bir. Megkísértetett, t. képviselőház, a függő kérdések elintézése 1882-ben és 1883-ban is; de ez, fájdalom, ekkor sem sikerült, de elére­tett annyi, hogy a regnikoláris deputáezió a fiumei kiküldöttekkel együtt többrendbeli direk­tívákat adott a magyar kormány számára, a melyek czélja és iránya egyenesen a viszonyok szorosabbrafüzése volt. Ez, t. képviselőház, Fiume viszonyainak jelenlegi tényleges és jogi helyzete. Nem akarok belebocsátkozni ez alkalommal abba, hogy an­nak idején szerencsés alkotás volt-e az 1868. évi XXX. törvényczikk 66. §-a, nem akarom azt a kérdést sem szellőztetni, vájjon az a pro­vizórium, a mely annak idején a minisztertanács javaslatára megállapíttatott, helyesen lett-e akként konczipiálva, a miként az ma is érvény­ben van, mert — hogy egyebet ne említsek — külö­nös már maga aa a körülmény, hogy Fiúméra vo­natkozólag a provizóriummal kapcsolatosan bár­miféle kérdés öleltessék is fel, mely a haladó időhöz képest bizonyos javításra szorul, mind annyiszor annak az óriási apparátusnak az igénybevételét teszi szükségessé, a melylyel ezt kezelni kell, és kérdés, hogy vájjon nem lehetett volna-e akkor más, olyan modusviveudit feltalálni, a mely a fejlődést lehetővé tette volna, a nélkül, hogy az említett apparátus esetről-esetre igénybe­vétessék. Arról sem kívánok szólani, hogy az a statútum,! a mely a provizórium alapján lett meg­állapítva és a minisztérium által jóváhagyva, szerencsésen vau-e megszerkesztve. Mert itt is csak egy mozzanatot akarok felemlíteni és ez az, hogy ezen statútumoknak minden változásá­hoz Fiúménak közreműködése szükséges, még pedig 2 /3-rész szavazattöbbséggel, holott ott, a hol csak igazgatásról van szó, a hol az auto­nómia kezeléséről van szó, a hol tehát az igaz­gatási feladatoknak az idők változása folytán előállott szükségleteihez kell simulnia : egy ilyen nehézkes kezelés nem épen szerencsés gondolat. Mindezt, t. ház, nem fejtegetem, mert a tények így állnak; ezek előtt pedig szemet hunyni nem lehet, sőt ellenkezőleg, számot vetnünk kell. Hanem igenis, méltóztassék megengedni, hogy gyenge szavamat felemeljem, hogy azt a fiumeiek is meghallhassák, mert hiszen közvet­lenül és elsősorban talán épen Fiume érdeké­ről van szó, a mennyiben a magyar állani úgyis boldogulni fog minden körülmények között. T. képviselőház! Abban a nagy világver­senyben, a melyet a népek folytatnak, felfogá­som szerint a győzelem sikere a folytonos ha­ladást tételezi fel. A ki a haladásról lemond, a ki a haladást fel nem karolja, a haladásra min­den rendelkezésre álló tényezőt meg nem ragad : az a nagy világversenytől elmarad és nem ebire megy, hanem okvetlenül vissza fog fejlődni. Hogy ilyen körülmények közt Fiumének sem állana érdekében az, hogy torlaszokat emeljen a haladás útja elé, és mindazon igazgatási fel­adatok előtt, mindazon intézkedések létesítése előtt, a melyek épen Fiume haladásának érde< kében intendáltatnak, részben talán már elavult statútumok mögé vonuljon: ez, t. ház, azt gon­dolom, épen Fiumének nem lehet czélja és fel­adata. Történeti példákra lehet utalni, t. ház, a múltban; történeti példát lehet felidézni a jelenben. Utalok az első tekintetében csak az olasz városok sorsára. Méltóztassék megfigyelni ezen városok kultur-fejlődés 't és mit mutat az? Hogy röviden fejezzem ki magam, azt mutatja, hogy ezen városok az olasz renaissance vezér­szerepét elvesztették és a felébredés ereje északra szállott. Miért, t. ház? Egyszerűen azért, mert ezen városok annak idején elhanyagolták a haladásnak azon feltételeit, melynek segít­ségével sorsukat előbbre vihették volna s azon nagy missziót, a mely annak idején kezükben feküdt, elejtették volt. Példa van rá ma is, t. ház, épen az európai nemzetek történetében. Hiszen Európa összes államai erőfeszítéseket tesznek Európának egyik pontján Törökország­ban a reformok érdekében azért, hogy talán még sem késő, talán még ma h lehetséges a reformok felkarolásának segítségével a kérdése­ket megoldani. Mutatják tehát mindezek azt, hogy az elmaradás, a fejlődés hiánya hova viszi a népeket és hová sodor egyes fontos pontokat, a melyeknek egyébként nagy és fon­tos kulturmissziói, nagy és fontos gazdasági fel­adataik volnának. Épen azért, t. ház, a fiumeiek, felfogásom szerint, csak akkor cselekszenek helyesen és

Next

/
Thumbnails
Contents