Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.
Ülésnapok - 1896-34
34. országos ülés 181)7. január 28-án, kedden. 17 sokkal fontosabbnak tartom, semhogy azt egyszerűen hallgatással mellőzhetném és az ő argumentumaira ne feleljek, azt hiszem, meg fogják nekem engedni, t. képviselőtársaim, hogy beszédével foglalkozzam s arra reflexiókat tegyek. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Beszédében leginkább az az állítás domborodott ki, hogy mi néppártiak katholikus pártot akarunk alkotni. Thaly Kálmán: Persze, hogy azt! Hát van köztük egy kálvinista? Hadd látom! (Zaj. Elnök csenget.) Lepsényi Miklós: Először is kétségbe vonom és tagadom azt, hogy katholikus pártot akarunk alkotni. Thaly Kálmán : Hát mit, kérem ? (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne szóljanak közbe. Lepsényi Miklós : Én ugyan nem emlékszem arra, hogy bármikor a mi ezélunk az lett volna. Thaly Kálmán t. képviselő úr talán emlékszik ; én nem tudom, mikor volt az. Thaly Kálmán: Olvastam ! Lepsényi Miklós: Lehet, hogy oly lapokban olvasta, melyek nem a mi orgánumaink, de azokkal közösséget nem fogunk vállalni. De menjünk vissza Győry Elek t. képviselő úr beszédére és azon állítására, hogy mi katholikus pártot akarunk létesíteni és katholikus pártot akarunk ezen házba behozni. Ezt nem akarjuk. Ez nem volt ezélunk s most sem ezélunk. Hiszen ha katholikus pártot akartunk volna csinálta, akkor logicze meg is mondtuk volna, hogy néppárti jelölt egyedül csak katholikus ember lehet; ha katholikus pártot akartunk volna csinálni, kimondtuk volna, hogy más vallású embert nem léptetünk fel, pedig felléptettünk más vallású embert is. Volt minekünk református, volt lutheránus jelöltünk is, t. képviselő urak, (Félkiáltások jobbfelöl; He pánszláv !) volt görög keleti is. Thaly Kálmán: Ki volt az a református ? Elnök: Thaly képviselő urat kérem már most, ne szóljon közbe. Lepsényi Miklós: Balogh nevű úr, előbb szolgabíró volt Tatán; a t. belügyminiszter úrral állott szemben, gondolom a bonyhádi kerületben. Perczel Dezső belügyminiszter: Beszámíthatatlanság miatt bocsátották el hivatalából. (Élénk derültség jobbfelöl.) Lepsényi Miklós: Azután, t. ház, hogyha a t. képviselő urak közül kételkedik valaki abban, hogy mi más vallású embert is szívesen fogadunk, tessék megpróbálni akármiféle vallású embernek, tessék bejönni a néppártba, igen szívesen fogadjuk. (Herültség. Felkiáltások a szélső KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. III KÖTET. baloldalon: Hát ha zsidó?!) Szívesen fogadjuk a zsidókat is, de természetesen megkívánjuk, hogy keresztény szellemtől legyenek áthatva. (Derültség.) Azután, hogy mennyire alaptalan az az állítás, a melyet itt Győry Elek t. képviselőtársam hangoztatott, azt maga Győry Elek t. képviselő úr tudhatja legjobban abból a küzdelemből, a melyet ő a körmendi kerületben folytatott az akkori kultuszminiszter úrral, b. Eötvös Loránddal szemben. Rosenberg Gyula: Sohasem volt ott jelölt! (Zaj.) Elnök: Kérem, majd utólag világosítsák fel a képviselő urak. (Derültség.) Lepsényi Miklós: Nagyon jól tudja Győry Elek t. képviselőtársam azt, hogy ott abban a kerületben zászlójának legbuzgóbb támogatói és lengetői épen a katholikus papok voltak és nem volt katholikus pap, a ki azt mondta volna, hogy: Mivel te nem tartozol közénk és nem vagy katholikus ember, nem támogatlak és nem szavazok rád. Nagyon jól tudja t. képviselőtársam azt is, hogy épen saját hitsorsosai hagyták cserben, gondolom Mérnyi Ádámnak hívják azt a tiszteletes urat, a ki ellene körlevelet adott ki és az összes lutheránusokat felszólította, hogy állást foglaljanak ellene, egyedül azért, mert a katholikusok melléje tömörültek. (Egy hang a szélső baloldalon: Meg is bukott!) Igen, meg is bukott. A katholikus papok közül abban az időben, abban a kerületben négyen szavaztak ellene, de a szavazás után a négy közül is Tömő Ambró pinkamindszenti plébános az újságokban nyilvánosan egy nyilatkozatot tett közzé, a melyben megbánta, hogy ellene foglaltak állást és bocsánatot kért tőle. Emlékezhetik a t. képviselő úr arra is, hogy azok a katholikus papok, a kik ellene szavaztak, különösen a katholikus sajtó részéről, épen ezért, a legélesebb támadásoknak voltak kitéve. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy mi a liberalizmusnak ellenségei vagyunk. Igaz, hogy mi a liberalizmust nem úgy fogjuk fel, mint talán a t. túloldal. Mert a túloldal a liberalizmus alatt azt érti, hogy féktelen radikalizmusba menjünk át, feleresztve egy kis egyházüldözési lével is. Mi azonban liberalizmus alatt értjük, — a mint érteni kell, — hogy az nagylelkűség, bőkezűség. És hogyha így fogjuk fel a dolgot, akkor, t. ház, minket a liberalizmusból kizárni nem lehet, mert mi is liberálisok vagyunk. Liberálisok vagyunk, mert liberalizmus ám a földadót le akarni szállítani és mi azt kívánjuk. Liberalizmus ám a létminimumot behozni, hogy az a szegény ember ne fizessen még a legutolsó betevő falatja után is adót. Pedig ez is benne 3
