Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-42

216 42. országos ülés 1897. február 6-án, szombaton. a diszkusszióban, a melyek működésének hatályosságával megférnek. Ha a parlament erről minden eszköz nélkül gondoskodik önön magatartása által, akkor ily rendszabályok természetesen nem szükségesek. De ha ezt a kérvényt — mint Grajári Ödön t. képviselő úr az eredeti javaslatot igen helyesen módosította — a miniszterelnök útján kiadjuk a kormánynak: ez — mivel a kormány is meg van kötve törvényeink által arra nézve, hogyan és mikor terjeszthet elő e tekintetben intézkedést —csak azt jelenti, hogy azt a figyelmeztetést, mely faa elszigetelten is, de mégis felénk hangzik, nem akarjuk egészen siket fiilekkel fogadni, hanem magunknak is, másoknak is figyelmébe ajánljuk, hogy magunk is gondoskodjunk arról, hogy ily rendszabályokra szükség ne legyen, de ha szükség lesz rá, készen találjon bennünket és a kormányt is olyan előtanulmánynyal, mely az orvoslást a körülmények által múlhatatlanul megkívánt kisebb körre utalja. Most nem a kérdés részleteit tárgyaljuk s nagyon kár itt egyéb politikai kérdésekkel és fenyegetésekkel és a szabadelvű párt hivatására és múltjára való hivatkozással, ennek a kérdésnek nagyobb fontosságot tulajdonítani. Azt hiszem, épen a kérvényezési jog tisztelete szempontjából szükséges, hogy azt kiadjuk egyszerűen a nélkül, hogy azt mondanók: ajánlólag vagy lehetőleg figyelembe vétel végett, (Felkiáltások a szélső baloldalon: As volna még csak ssép! Zaj.) hanem a kormánynak úgy, a hogy a kérvényi bizottság azt javasolta. Hiszen épen a t. képviselő uraknak, a ház túloldalán, volna érdekükben és épen ők találnák abban a legnagyobb sérelmet, ha ma a kérvényezési jog diszkreditálásával vagy a kérvényezési jog háttérbe szorításával történnék a házban bárminemű intézkedés. Az hiszem, az igen tisztelt képviselő uraknak egyáltalában nincsen érdekűkben ilyenre valami tekintetben indigitácziót adni, és hogy az ő részükről is minden következményektől való félelem nélkül annyival inkább hozzájárulhatnak a javaslathoz, mert hiszen ők maguk is kifejtették ismételten és példával is megmutatták a legutóbbi időben, hogy a szólásszabadság jogával való visszaélést nem kívánják érvényesíteni, hanem a parlamenti tanácskozásokat a maguk nyugalmában és méltóságában kívánják fentartani. Pártolom a kérvényi bizottság javaslatát. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólani? Perczel Dezső belügyminiszter: T. képviselőház ! Csak nagyon röviden kívánok még a kérdéshez hozzászólani, mert állíttatott, mintha én nem tudom, micsoda kórus megszólaltatásával vetettem volna fel a felirati és kérvényezési jog kérdését. Ez, t. ház, egyáltalában nem történt más okból, és ezt az előttem szólott t. képviselő úr is állította, hogy szabadságában áll ugyan úgy egyeseknek, mint a törvényhatóságoknak a peticzionális joggal élni, de a házszabályok a háznak annyira belügyét képezik, hogy az nem esik a kérvényezési joghatás körébe. Ezzel szemben azért szólaltam fel, mert szerintem mindenhez, a mi közügy, joga van mindenkinek hozzászólni. (Helyeslés a jobboldalon.) De távol van tőlem és a kormány bármely tagjától, hogy a szólásszabadság korlátozására különleges intézkedéseket kívánna tenni. (He • lyeslés a baloldalon.) Azonban méltóztassék meggondolni, hogy nemcsak ez az egy pont az, a melyre nézve ok foroghat fenn arra, hogy a házszabályokat módosítani kell. Lukáts Gyula t. képviselőtársam ezen kérvényben foglaltakat ne vetségeseknek tartotta. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Engedelmet kérek, szószerint azt mondotta, hogy nevetséges. Lukáts Gyula: Úgy van! Perczel Dezső belügyminiszter: Méltóztassék csak visszagondolni a legutóbbi öt év történetére, nem volt-e két olyan eset, és ez is csak véletlen, mert a fantázia még többet is fel tudna mutatni, a mikor a házszabályaink maguk váltak nevetségessé. Vagy nem nevetséges-e az, mikor szerdán reggel tizenegy órakor határoz a ház a felett, hogy az ülésnek kedden két órakor vége legyen-e és a szónok kedden mondja-e el a beszédét ? Vagy nem nevetséges-e az, midőn egy szobor leleplezésre kap a ház meghívót és az ünnepélyt követő napon határoz a felett, hogy a meghívást elfogadja-e vagy sem az előző napra '? Nincs-e akárhány más hely, a mely nem eléggé világos a házszabályokban. Például azon intézkedést, hogy valamely kérdés fölött egyszerűen szavazással dönt a ház, sokan akkép magyarázzák, hogy a ház vita nélkül, mások pedig, hogy csak névszerinti szavazással vagy iilvemaradással és felállással dönthet egy kérdés felett. Szóval a házszabályoknak nem egy része igenis szabatosításra és módosításra szorulna. Ne méltóztassanak azonban minden ilyen törekvést azonnal úgy tekinteni, mintha a szólásszabadságnak megrövidítésére vagy korlátozására irányúina. Minthogy pedig az én nézetem is e tekintetben tökéletesen ugyanaz, amelyet Pulszky Ágoston és Tisza István t. képviselőtársaimJU kifejtettek: szükséges, hogy itt egy rövid visszapillantást vessek nem a véderő-vitára, hanem — nevezzük meg a gyermeket a nevén — a közigazgatás államosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor 1891-ben kifejtett obstrukczióra. Ez vetette el a csiráját azoknak a gondolatoknak, a melyek itt-ott megfogamzottak, s a melyek odairányúlnak, hogy a parlament szólásszabadsága korlátoztassék. (Zaj a baloldalon. Halljuk!