Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.
Ülésnapok - 1896-42
206 42. országos ülés 1897. február 6-án, szombaton. konezepeziójáról, mert most nincsen a törvényjavaslatnak érdemleges tárgyalása napirenden; de különben annyit álláspontom bővebb felvilágosításául megjegyezhetek, hogy semmiesetre sem volna helyes, ha a kötelezettség minden irodalmi termékre kiterjesztetnék, mert engedelmet kérek, akkor, ha a képviselő úr szövegéből lenne törvény, akkor olyan nyomtatványok, mint értékés hitelpapírok, vonalzott űrlapok, falragaszok stb., mind kötelezőleg beszolgáltatandók volnának. Ilyen általános kötelezettséget semmi esetre sem tartanék helyesnek egy törvénybe felvenni. De az most nem tartozik ide, hogy bővebben ezen dolognak érdemével foglalkozzunk, csak jelzem, hogy a kerete szűk és konczepcziója sem olyan, a melyet általános tárgyalás alapjául, nézetem szerint, el lehetne fogadni. T. ház ! Én kidolgoztattam és már részben készen is találtam, csak átalakíttattam egy törvényjavaslatot, a mely a nyomdai termékek tudományos czélra szolgáló köteles példányainak beküldéséről szól. Ezen törvénytervezetben lehet, hogy kissé tülmentem, mert a sajtó rendészeti példányon kivül három köteles példányt vettem fel, egyet a nemzeti múzeumnak, egyet a magyar tudományos akadémiának, mert ne méltóztassék elfeledni, hopy az 1840: VI. törvényezikk 11. §-a így szól: O Felségének megegyező kegyelmes akaratával Magyarországon és az ehhez kapcsolt részekben kinyomatott minden munkából a magyar tudós társaságot egy példány illeti; most szankczióval akarja ellátni a t. képviselő úr a múzeumi köteles-példányról szóló törvényt, erről az 1840: VI. törvényczikkről pedig teljesen megfeledkezik, — mondom tehát, egyet az akadémiának. Továbbá az illető nyomtatvány törvényhatóságának területén levő és e czélra a vallás- és közoktatásügyi miniszter által rendeletileg feljogosított múzeumnak, ilyennek hiányában pedig a törvényhatóság levéltárába lenne a köteles példány beküldendő. Ezt a harmadik köteles példányt azért vettem fel, épen tisztelettel a ház határozata iránt, a melyre nézve egy közbeszóló képviselő úrnak bátor vagyok megjegyezni, hogy igenis teljes tisztelettel viseltetem a ház határozatai iránt, mert az 1895. év márczius 29-én egy kérvényt tárgyalt a ház, a mely kérelmezte, hogy a törvényhatóság területén létező múzeumnak a törvényhatóság területén megjelenő példányokból szintén egy kötelező példány adassék, s ezt a kérvényt pártolólag adta ki nekem a képviselőház s ennek következtében, de az országos múzeumi és könyvtár • bizottság mozgalmára felvettem ezt a három köteles példányt a törvény-tervezetbe. T. ház! Ezt a törvény-tervezetet nem rejtettem véka alá, hanem közzététettem a sajtóban azért, hogy hozzászóljanak . . . Gr. Zichy Jenő: Melyiket? Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ezt az én általam készített törvény-tervezetet, a mely, mint látni méltóztatik, indokolással együtt ki is van nyomatva. Azután az országos múzeum- és könyvtár-bizottságnak megküldvén, az teljes nyilvánosság mellett tárgyalta, a sajtó is hozzászólott pro és kontra s többnyire igen soknak találták a köteles példányokat. Magában ebben a múzeumi bizottságban, a melyben résztvett, az igazságügyminisztériumnak és a belügyminisztériumnak a képviselője is, és mondhatom, ennek a háznak legtekintélyesebb tagjai és a házon kivűl álló szakemberek is, eltérő vélemények keletkeztek. A főbb eltérő vélemények ezek voltak: Azt mondották, hogy taxatíve kellene felsorolni a beszolgáltatandó nyomda-termékeket; az én törvénytervezetemben negatíve mondottam meg, hogy melyek nem küldendők be. Makfalvay képviselő úr, gondolom, szintén résztvett ebben a tanácskozásban. Én negatíve mondottam ki, hogy hivatali nyomtatványok, üzleti nyomtatványok, vonalazott űrlapok, számlák, falragaszok, műsorok, gyászjelentések nem küldendők be, szóval, próbáltam negatíve felsorolni, hogy melyek esnek ki a beküldési kötelezettség alól. A bizottságban az volt a nézet, hogy próbáljuk pozitive, taxatíve felsorolni a müveket. Ez minden esetre rendkívüli és alig megoldható követelmény. A második kifogás volt az értekezleten, a melyen, ismétlem, a legkiválóbb szaktekintélyek vettek részt, hogy a nyomtatóktól megkívánt kimutatások nagyon terhesek, hogy ezen kellene módosítani. Gondolom, a büntetés elévülési idejére nézve szintén kifogás tétetett, de leginkább kifogásolták, hogy ennyi köteles példányt kívánok, tudniillik három kötelező példányt; mert ezenkívül van az úgynevezett sajtó-rendészeti példány is, tehát így egészben véve négy köteles példány volna beszolgáltatandó. Természetes, itt aztán lehet a jogcz-ímek felett vitatkozni, hogy milyen jogczímek mellett szabad -e, méltányos az államnak köteles példányt kívánni. Kívánták az államok a köteles példányokat czenzura, felügyelet s a többi czímeu, mi azonban ebben a törvénytervezetben tisztán tudományos szempontból követeljük a köteles példányok beszolgáltatását és arra bazirozva, hogy a tudományos czélra, a nemzeti irodalom mintegy összes megjelent műveinek összegyűjtését garantirozzuk, vettem fel ennyi köteles példányt. De most a magyar könyvkereskedők egyesülete és a budapesti magyar könyv- és kőnyomdászok egyesületének főnökei egy memorandumot adtak be, hogy túlsóknak tartják a
