Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-42

42. országos ülés 1897. február 6-án, szombaton. 201 fontos, annyit kérek és annyit kívánok csak a t. belügyminiszter úrtól, a mennyi az ő jóakara­tától ez idő szerint is kitelhetik, hogy tudniil­lik méltóztassék a törvényhatóságokat arra kö­telezni, hogy a létező törvényeket szigorúan megtartsák (Igaz! Úgy van! a báloldalon) és az összeíró küldöttségek, a melyek, megengedem, sőt tudom, sok esetben egészen jóhiszeműen járnak el, de minden jóhiszeműség daczára is igen sok polgárt akaratlanul is megfosztanak választói joguktól, tehát hogy ily jogmegfosztá­sok elő ne fordulhassanak, méltóztassék egy megfelelő utasítást kidolgoztatni, a melyből az illetők eligazodhatnak ezen fontos teendő elin­tézése közben. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Még egy pár szót kívánok arra nézve mon­dani, hogy milyen helytelen, czélszerűtlen dolog az, hogy a központ által már megállapított név­jegyzék jixlius 5-ike és 15-ike közt van kitéve a községházakban közszemlére. Ezen tíz nap alatt van módjában a választó-polgárnak utánanézni, vájjon fel van e a jegyzékbe véve, vagy sem, van-e felvéve olyan, a kinek nincs jogosultsága, nincs-e kihagyva olyan, a kinek van jogosult­sága? Méltóztatnak tudni, t. ház, hogy épen ez az időszak az, a melyben az ország lakosságá­nak túlnyomó része, a gazdálkodó nép, annyira el van foglalva hajnaltól késő estig, hogy egy­általán nem ér rá annak utána nézni, vájjon fel van-e véve a választók jegyzékébe vagy pedig nincs? Azért ily irányban intézkedni igen kívánatos volna és pedig mielőbb, mert külön­ben az ország választóinak túlnyomó részére választójoguknak ellenőrzése tisztán illuzóriussá van téve. Hogy ez így van, mondhatom tapasz­talásból, mert megkisérlettük 1895-ben benézni a közszemlére kitett választási jegyzékbe és mivel abban tömérdek hibát tapasztaltunk a ne­vek helytelen beirása, a kor helytelen beveze­tése következtében, megkisérlettük reklamáczió útján a helyreigazítást. Ez bizony roppant fáradság volt, a mennyiben a közvetlen érde­keltek jó része nem is folyt be, mert a mon­dottam okokból nem is lehettek a mezei mun­kával foglalkozók abban a helyzetben, hogy közreműködjenek. Összefogtak a lelkipásztorok és ismerve jól a híveiket, helyreigazították a korbeli és névbeli tévedéseket, de mivel száz és száz ilyen eset volt, el lehet képzelni, hogy milyen roppant fáradsággal járt az. Bizony már a múlt évben elment az ilyen munkától az illetőknek minden kedve. Még valamit akarok ez irányban mondani, a mi több választónak érinti a jogát. Történt ugyanakkor az is, hogy némelyek nem lévén felvéve a választók jegyzékébe, a lelkészek, tanítók voltak azok, — tehát az intelligencziá­hoz tartozók — a kik utána néztek, be vannak-e KÉPVH. NAPLÓ. 1396—1901. III. KÖTET. a jegyzékbe véve. Bementek a községházára, tudakozódtak, mi lenne a teendő, hogy a válasz­tók jegyzékébe felvétessenek, a honnan, szeretem hinni, csak tévedésből lettek kihagyva. Azt a felvilágosítást nyerték, hogy felesleges azért fáradozni, hiszen más esztendőkben is úgy tör­tént, hogy az elöljáróság az ilyesmit tudomásul vette, felterjesztette a központi választmányhoz és a kiigazítás megtörtént. Az illetők belenyu­godtak ebbe, az eredmény azonban az volt, hogy a központi választmány, hivatkozván a tör­vény szakaszára, a mely megköveteli, hogy azon reklamáczió írásban intéztessék hozzá, ké­relmükkel őket elutasította. Nem mondom, hogy rosszhiszeműíeg járt el az elöljáróság, sőt tuda­tában vagyok annak, hogy az elöljáróság jó­hiszemtíleg utasította őket arra, hogy nyugodtan elmehetnek, az elöljáróság tudomásul vette a panaszokat és azok orvosoltatni is fognak. Miért tette ezt az elöljáróság? Azért, mert a korábbi években, kétségtelen, a központi választmány megelégedett azzal, ha az elöljáróság megtette a feljelentést és annak alapján a helyesbítéseket is megtette; az utóbbi időben azonban a pár­toskodás inkább kiélesedvén, a központi választ­mány már nem tette meg azt, a mit a korábbi években szívesen megtett. Tehát ezek, az általam felemlített esetek is azt bizonyítják, hogy addig is, míg az igen tisztelt kormány abban a hely­zetben lesz, hogy a választásokra vonatkozó egész törvényjavaslatot terjeszszen a háznak elő, szükséges, hogy a t. belügyminiszter úr szíves­kedjék legalább olyan kimerítő utasítást készí­teni vagy készíttetni, a melynek átolvasása után a választói jegyzéknek előállításával, kiigazítá­sával megbízottak eligazodni tudjanak és annak alapján jóhiszemuleg járhassanak el igen fontos tisztükben. Csak ennyit kívántam ez alkalommal a t. kormány figyelmébe ajánlani. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Elnök: Kivan még valaki szólani a tétel­hez? Ha senki, a vitát bezárom. Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Csak nagyon röviden kívánok az előttem szó­lott t. képviselő úr felszólalására nyilatkozni. Azt, hogy a törvény értelmében a kormány mindent megtesz, hogy a jelenleg életben lévő 1874: XXXIV. törvényczikk által elrendelt állandó névjegyzékek minél szabatosabban és minél pontosabban állíttassanak elő, azt azzal igazolhatom, hogy az a rendelet, a melyet a működés megkezdésének idején a belügyminisz­térium kibocsát, olyan szabatos és részletes utasításokat ír elö úgy a választmánynak, mint az önkormányzati közegeknek, hogy e tekintet­ben részletesebb vagy szabatosabb instrukcziót kiadni, azt hiszem, hogy teljes lehetetlenség. De nem csak ezt teszi a belügyminisztérium, hanem min-

Next

/
Thumbnails
Contents