Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-41

184 41. orsi&gos ülés 1887. február 5-én, pénteken. mert felhozhatok olyasvalamit, a mi a t. túloldalnak tetszeni fog, mivel az ellenzéknek mim den vádaskodásait megsemmisíti. A büntettek és vétségek rovata szerint a polgárok választási joga ellen három, mondd három eset van felemlítve, tehát több nem történt az országban és így nem áll az, a mit mondunk, hogy választási jogunk el van nyomva. (Derültség a baloldal hátsó padjain.) De ba a t. túloldal megnyugtatására ezt elmondhattam, a t. ellenzéknek megnyugtatására is akarok valamivel kedveskedni. A levél- és távsürgöny-titok megsértése magánszemélyek által az egész országban csak négy, mondd négy esetben volt elkövetve. Öt személy ellen lett feljelentés téve. Mi tehát nyugodtak lehetünk, hogy a mi politikai titkaink e négy levél által elárulva nem lettek. Ezt akartam elmondani (Helyeslés és tetszés a baloldal hátsó padjain.) Elnök: Kivan még valaki szólani? Perczel Dezső belügyminiszter: Az előttem szólott t. képviselő úr megjegyzésére, bár csak egész rövidséggel, egy pár megjegyzést víigyok kénytelen tenni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) A költségvetési tételt ö ugyan elfogadja, de felhozza, hogy a csendőrségnek alkalmazása tudomása szerint igen sok esetben túlment azon a hatáskörön, mely a csendőrség feladatát képezi. Ezzel az általános váddal a giráJti választás óta találkozunk, mert ez a demarkaczionális fonal, mivel itt hozták fel ezt a támadást a csendőrség, illetőleg a kormány ellen először. Akkor is volt már alkalmam kijelenteni, és azóta minden alkalommal kijelentem, hogy a esendőrség csakis a közbiztonságnak és a közrendnek fentartására rendeltetik ki asszisztencziáúl, de kirendelés nélkül is a maga hatáskörében teljesíti feladatát. Méltóztatnak emlékezni reá, hogy akkor nemcsak kértem, hanem egyenesen perzisztáltam azon, hogy az adatok rendelkezésemre bocsáttassanak, hogy nemcsak »Kata mondta — Panna mondta« beszéd alapján indítsam meg az eljárást. Az illető képviselő úr az adatokat pár nap múlva beküldte; én részrehajlatlanúl és a legminucziózusabb vizsgálatot rendeltem el és az illetők jegyzőkönyvileg maguk nyilatkoztatták ki, hogy nem tudnak semmit. Tehát ez a vizsgálat semmi adatot nem bocsátott rendelkezésemre. Hátra vannak még azok az esetek, melyekre itt hivatkozott a képviselő úr. A kisoroszi eset körülbelül egy év előtt már itt a házban is szóba jött. Molnár János képviselőtársunk, a ki akkor még nem volt képviselő, csak a néppárt irodájának főnöke, hozzám jött; ha itt volna, ő maga megmond- • hatná, mily megnyugvással és elismeréssel fogadta intézkedéseimet. Épúgy történt mindig, valahányszor az esküdtszék által még nem tárgyalt nyomtatványok elkoboztattak. Nemcsak elrendeltük minden egyes esetben azok visszaadását, hanem a felelősséget is alkalmaztuk a túlbuzgón vagy tudatlanságból helytelenül eljárt közegek ellen. A mi a Csaczán előfordult esetet illeti, ott az eset tudomásul adása után, melyet egyrészt egy jelenlegi képviselőtársunk, másrészt Molnár János, jelenleg szintén képviselőtársunk, távollétemben államtitkáromnál adott elő, az államtitkár rögtön intézkedett. Végre a várnai eset vizsgálat tárgyát képezi. A vármegyei peticzió előadója megerősített abban, hogy helyesen emlékszem, hogy abban a peticzióban a csendőrség ellen ilynemű panasz nem foglaltatik. Különben méltóztassék megnyugodva lenni, ez az eljárás vizsgálat tárgyát képezi, maga a parlament küldte ki oda vizsgáló biztosát és ez a vizsgálat majd mindent ki fog deríteni. Ennek során, ha meggyőződöm arról, hogy a csendőrség szabályellenesen járt el, biztosíthatom a képviselő urat, hogy hatáskörömben megteszem mindazokat az intézkedéseket, a melyeket a kiderítendő tényálladék szükségessé tesz. (Helyeslés.) Ezeket tartottam szükségesnek megjegyezni, és azt is hozzáteszem, hogy nemcsak ily esetekben járok eb hanem az általánosan kötelező utasítás értelmében is, melyet a csendőrség szolgálati viszonyaira felügyelő honvédelmi miniszter úrral együtt hajtunk végre, és mely szerint a csendőrség tartozik megvédeni az általános közrendet, közbiztonságot, az egyéni tulajdont s mindazt, a minek a megvédését a törvény rendeli. Mindezek után kérem a t. házat, méltóztassék a tételt elfogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Gajári Ödön előadó: T. ház! A belügyminiszter úr Rakovszky István t. képviselőtársam minden egyes konkrét panaszára megfelelt. Valószínűleg szándékosan mellőzte a belügyminiszter úr azt az általános kívánalmat, melyet a t. képviselő úr a belügyi rendeletek kiadását illetőleg kifejezett. Azt mondja ugyanis Rakovszky István t. képviselőtársam, — a ki, ,úgy látszik, nagyon szeret hivatkozni az osztrák preczedencziákra, a mit természetesnek is tartok, mert maga a néppárt sem annyira hazai, mint osztrák tiltetmény, — (Élénk ellenmondás balfelöl.) hogy a belügyminiszter úr kövesse az osztrák igazságügyminiszter példáját s a hírlapokban felemlített esetekre hivatkozva bocsásson ki körrendeleteket.