Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-41

180 11. országos ülés 1897. február ő-cn, pénteken. ismételten nyilatkoztam a házban,, Buzáth Ferencz képviselő úr majdnem szószerint idézte legutóbbi beszédem tartalmát; idézte azt is, hogy én kikértem az országos közegészségügyi tanács véleményét. De nemcsak ennek a véleményét. Mert nemcsak a közegészségügyi tanácsnak adtam ki, — a mely közegészségügyi tanácsot különben nem védelmem alá venni, hanem a t. képviselő úr támadásaival szemben igazolnom kell a tekintetben, hogy mindenesetre rosszul van informálva, téved, ha azt imputálja neki, hogy akár a gyógyszerészet ügyének, akár a gyógyszerészeknek ellensége volna; azt hiszem, ez a kijelentése nem igazságos, sem a tényeknek meg nem felel és azért csak mellékesen czáfolom itt meg, — mondom, nemcsak az országos közegészségügyi tanácsnak adtam ki a törvényjavaslatot véleményezés végett, hanem kiadtam az országos gyógyszerész-egyesületnek is. Ez jelentését be is adta; az országos közegészségügyi tanácsét még nem vettem. Tehát méltóztatnak látni, hogy kérdés is a megérésnek legtermészetszerú'bb stádiumában van, és ha a legközelebbi időben már annyira érett, hogy javaslatot terjeszthessek a ház elé, azt meg is fugom tenni. Ismételten szóba hozatott és beható megbeszélés tárgyát képezte a házban a lefolyt vita alatt az országos téboly dák ügye. Teljesen igazuk van a t. képviselő uraknak, a kik azt objicziálják, hogy a mi tébolydáink jelenlegi befogadási képessége és száma egyáltalában nem felel meg a szerencsétlen elmebetegek azon nagy számának, a mit a legutóbb általam az országban eszközöltetett összeírás szerint körülbelül 28.000 főnyire tehetek. T. ház! Hogy e részben mi történt, arra szintén hivatkoztam már, hogy a múlt esztendőben egy új tébolydát nyitottunk meg NagyKállón, ezenkívül befejeztük és épen a múlt évben adatott át a forgalomnak a gyöngyösi, a kaposvári és a szegzárdi kórháznak tébolydai osztálya; ezenkívül az idén, azt hiszem, már az ősz folyamára elkészülhet a pozsonyi kórház melletti tébolydai osztály. És itt a Thaly Kálmán t. képviselő úr által tett megjegyzésre ki kell jelentenem, hogy csakis műszaki szempontok voltak azok, melyek eddigelé a terv végleges megállapítását késleltették. És ha a pozsonyi tébolydai osztályban nincsen is minden úgy, mint kellene, de azért az ottani állapotokat botrányosoknak állítani egyáltalában nem lehet. Mert a pozsonyi kórház mellé, hogy a tébolydai osztályt befogadhassa, meg kellett venni az úgynevezett Prokop-féle házat. Ezen háznak régi helyiségeiről, raktárairól nem lehet ugyan mondani, hogy azok egy XIX. századbeli tébolydai kórház fogalmának megfelelnek, vagy igényeit kielégítenék, de mindenesetre oly helyiségben van ez az osztály elhelyezve, a melyben sokkal kedvezőbb ellátásban részestílnek az illető betegek, mint a minőkben azelőtt sínylődtek akár házi, akár községi tartás mellett. Ez a kérdés, mondom, annyira előrehaladt, hogy most már ismételt pótlások után a végleges terv megállapíttatott és az illető utasíttatott, hogy a részletes terveket készítse el. Én azt hiszem és remélem, de meg is fogok — a mi hatáskörömben áll — mindent tenni az iránt, hogy már a tavasz kezdetén az építéshez hozzáláthassunk. Ez idő szerint a pozsonyi tébolydában körülbelül 110 tébolyodott van elhelyezve. Azonkívül, épen azért, mert nagy súlyt helyezek a tébolyodottak ügyének országos jelentőségére, az 1896-iki esztendőben kiküldöttem egészségügyi osztályomnak főnökét, valamint a tébolyda-ügy ez idő szerinti legjelesebb szakértőjét, dr. Niedermann Gyula lipótmezei országos tébolyda-igazgató urat a külföldre, hogy az ott létező tébolydák és hasonló czélra szolgáló más intézetek berendezését és viszonyait tegyék beható tanulmány tárgyává. Ezek többheti útjokban a kontinensnek összes nagyobbszerű tébolydáit meglátogatták, sőt nemcsak ezt, hanem figyelemmel voltak a tébolydai ügy közigazgatási rendezésére is. Az ő jelentésükből arra a meggyőződésre jutottam, hogy igenis nagy fontossága van a tébolydákra nézve világszerte lábrakapott koloniális rendszernek, a mely egyfelől kevesebbe kerül egy-egy betegnél évente és naponta, másrészt sokkal elviselhetőbbé teszi azoknak sorsát, és sokkal nagyobb százalékát nyújtja a gyógyúltaknak, mint az eddigi zárkarendszer. Tehát e részben is folytatom a tanulmányokat és miután eddigelé azt, a mit intendáltam és a miről jelentést is tettem tavaly a törvényhozásnak, megvalósítani nem sikerűit, talán módunkban lesz legközelebb egy ilyen koloniális tébolydát állami költségen és állami kezelés mellett fölállítani. (Helyeslés.) T. ház! Hogy a körorvosoknak dotácziója gyenge, és hogy a körorvosoknak fizetése nem rendesen folyik be, arról — sajnos — jjekem is tudomásom van, de e tekintetben azt kell a háznak tudomására hoznom, hogy azt, a mit adminisztrativ úton e kérdésnek elviselhetőbbé tételére tehetünk, megtettük, a törvényhatóságokat ismételten felhívtuk, hogy hassanak oda, hogy a körorvosok amúgy is szerény fizetésüket rendesen és pontosan megkapják. Most még Buzáth Ferencz képviselő úr egy állítását kell tévesnek jeleznem, mely arra vonatkozik, hogy hány százalékot tesz ki a betegápolási adó az egyes törvényhatóságokban, mert ő azt állította, hogy 6—7°/o van a legtöbb tör-