Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-40

154 40. országos ülés 1897. február 4-én, csütörtökön. Lehoczky Vilmos jegyző (olvassa): A budapesti nemzeti színház nyudíjintézetének segélyezésére 14.000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Lehoczky Vilmos jegyző (olvassa) •. A kolozsvári nemzeti színház állami segélyezésére 20.000 forint. Elnök : Megszavaztatik. Lehoczky Vilmos jegyzi) (olvassa): A budapesti nemzeti sziliházi alapok jövedelméből a színház segélyezésére 27.300 forint. Elnök: Megszavaztatik. Lehoczky Vilmos jegyző (olvassa)-. A magyar szinház-egyesület segélyezésére 5000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Lehoczky Vilmos jegyző (beássa).- Ösz szes kiadás 412.050 forint. Bevétel. A nemzeti színházi alapok jövedelméből 27.300 forint. Elnök: Megszavaztatik. Lehoczky Vilmos jegyző (olvassa): Közegészségügyi kiadások és bevételek. Rendes kiadások: XVI. fejezet. 7 czím. Rendes bevételek: III. fejezet. 3. czím. Kiadás. Egészségügyi tanács 8000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Pap Samu: T. ház! A közegészségügyi kiadásokra előirányzott összegeket, úgy együttesen, mint tételenként, elfogadom. De, azt hiszem, ez nem zárja ki, hogy az előirányzattal szemben egyéni nézetemnek minden tartózkodás nélkül kifejezést ne adhassak. (Halljuk!) A közegészségügyről itt a törvényhozás termében szólani, azt hiszem, mindig helyes és időszerű, de vannak körülmények, a mikor az kötelesség. Ilyen épen a mai helyzet, midőn nem ugyan Európában, hanem más világrészben, de Európát is, fenyegetőleg egy borzasztó betegség, a pestis, ezrével szedi áldozatait. E pestis ránk nézve egy mementó móri, hogy legyünk résen és közegészségügyünk javítása tekintetében semmit el ne hanyagoljunk. A pestis behurczolása elleni védekezésben a mi speeziális feladatunk, a melyre Szápáry László t. képviselőtársam is rámutatott múlt szombaton megtett interpellácziójában, az, hogy figyelemmel kísérjük és szemmel tartsuk azokat a zarándokokat, a kik Boszniából Mekkába zarándokolnak, ott indiai hitsorsosaikkal érintkezésbe jönnek és ezen az úton a ragályt is felszedhetik. Én meg vagyok győződve, hogy úgy a külügyi, mint a boszniai és a mi kormányunk is, mindegyik a maga hatáskörében, mindent el fog követni arra nézve, hogy erről az oldalról minket veszély ne fenyegethessen. Nézetem szerint a legczélszerííbb és leghatásosabb intézkedés volna egyszerűen megtiltani ezen zarándoklatokat, úgy, mint — értesülésem szerint — a franczia kormány megtiltotta Tunis és Algir lakóinak a mekkai zarándoklatokat. A pestis elleni védekezést lényegesen megkönnyíti az a körülmény, hogy az 1894-ben Hongkongban fellépett járvány alatt tett megfigyelések és észlelések óta a pestis egy eléggé jól ismert betegség, a melynek nemcsak kórtana, hanem okozója is fel van fedezve. A betegség okozója egy baczillus, melyet a hongkongi gyarmat egészségügyi felügyelője Yersin és Kitasato tokiói tanár egymástól függetlenül, de egy időben fedeztek föl. A mint mondják, sikerült ezen baczillus ellenmérgét is feltalálni a Yersin-féle pestis-szérumban; és ha hitelt lehet adni az idevonatkozó tudósításoknak, azt mondják, hogy a bombayi kórházakban ezen szérummal kezelt betegeknek állítólag kétharmadát sikerűi megmenteni, csakhogy az ottanrbenszülöttek nem szívesen mennek a kórházba, hanem inkább kuruzslókkal gyógyíttatják magukat és ennek következtében sokkal nagyobb számban halnak meg. Nézetem szerint nem volna felesleges, ha az igen tiszteit kormány lépéseket tenne Parisban a Pasteur-intézetnél, hogy egy bizonyos adag ilyen szérum birtokába jöhessünk, s ez által is minden eshetőségre elkészülhessünk. A pestisre tehát miudenesetre el kell készülni, de attól félni, vagy rettegni, nézetem szerint, nem kell; mert föltéve, hogy a pestis Európába is behurczoltatnék, még akkor is a közegészségügyi rendszabályoknak mai állása és mai czéltudatossága mellett attól tartani nem lehet, hogy a pestis oly mértékben pusztítson, mint tette azt akkor, mikor Európát legutoljára meglátogatta. A pestisre vonatkozólag tett ezen megjegyzések után legyen szabad áttérnem beszédem tulajdonképeni tárgyára. (Ralijuk! Halljuk!) A higiéniának, t. képviselőház, két nagy feladata van. Az egyik az, hogy a tágabb értelemben vett köztisztaság fentartásával [megelőzze a ragályos betegségek kitörését, és ha valamely helyen ilyen kóralak fellépett, azt lokalizálja és annak továbbterjedését megakadályozza. Másik feladata a higiéniának, hogy ellensúlyozza azokat a káros befolyásokat, a melyeket a nevelés és szellemi oktatás, és a mindig fejlődő és terjedő kultúra az emberi egészségügyre nézve magában rejt. A higiéniának feladata kutatni és ismertetni azokat az eszközöket, a melyekkel e veszélyeket elhárítani vagy legalább a minimumra leszállítani lehet. A higiéniának ezen üdvös működése nélkül a kultúra nem áldás volna az emberiségre nézve, hanem egy lassan ölő méreg, a mely csak elsatnyulást és pusztulást idézne elő. A higiénia ezen kettős feladatának teljesítése, a miből a jó közegészségügy származik, mint minden e világon, pénzbe kerül. Áldozni kell az országnak, a községeknek és