Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.
Ülésnapok - 1896-40
152 40. országos ülés 1897. február 4-én, csütörtökön. nemcsak bók akart lenni, hanem meggyőződésüknek hü kifejezése. T. ház! Hegedüs Sándor és Fenyvessy Ferencz t. képviselőtársaim az idén is szóba hozták a kolozsvári nemzeti szinház kérdését, E tekintetben is az előzményekre kell utalnom. Ismeretes a t. ház előtt az az álláspont, a melyet a kormány elfoglalt. Igenis, a kormány maga is meg van győződve arról, hogy a kolozsvári nemzeti szinház úgy, a mint az jelenleg van, igen sok kívánni valót hagy hátra és fenn nem tartható. A mit lehet tenni és a mit a jelenlegi pénzügyi viszonyok megengednek, úgy az épületnek tatarozására és némileg csak kielégítővé tételére, valamint az egyéb szülészeti viszonyok javítására nézve, azt a kormány a saját hatáskörében megteszi, de végleges javalást csak akkor lehet várni, ha a szinház állami kezelésbe vétetik át. Kijelentettem már a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával, hogy elvileg a kormány ma is ezen az állásponton ál]; a gyakorlati alkalmazás és az államosítás tényleges kivitele azonban tisztán pénzügyi tekintetektől függ. Mihelyt abban a helyzetben leszünk, hogy a pénzügyminiszter úr megadhatja hozzájárulását és az e részben szükséges szubveucziót rendelkezésre bocsáthatja, az államosítás azonnal eszközöltetni fog. (Helyeslés.) Azt hiszem, most már nem sok türelemre kell a t. házat és az ott érdekelt közönséget kérni, hogy ezen kérdésnek a természetes mederben való megoldását bevárni szíveskedjék. Szóba hozatott ismételten a vidéki színészet rendezésének ügye. (Halljuk! Halljuk.f) Méltóztatnak látni, hogy az idei költségvetésbe épen a tavalyi tárgyalás alkalmával tett Ígéretnek beváltásául az eddigi, 10.000 forinttal szerepelt segélyezési összeg annak kétszeresére emeltetett és 20.000 forintot kérünk a törvényhozástól. A kérdésnek gyökeres rendezése iránt is kilátást nyújtottam a múlt évben és itt ki kell térnem úgy Rátkay, mint Visontai képviselő urak felszólalására, a mennyiben az egyik mintegy kifogásolva emlékszik meg arról, hogy oly fontos tételnél, mint a színészet ügye, mindössze is csak 12 sor foglaltatik az indokolásban, Visontai Soma képviselő űr ellenmondást lát abban, a mi az indokolásban mondatik, hogy a véleményadásra felhívott országos szinészegyesület még az itt foglaltak szerint véleményét be nem adta. Mind a kettő a leghatározottaban tévedésen alapul. Rátkay László képviselőtársam, ha majd hosszabb ideig lesz képviselő, tudni fogja azt, hogy az indokolásban nem a tárgy fontossága és a kormánynak arra helyezett apprecziácziója szerint foglaltatik hosszabb vagy rövidebb szöveg, hanem indokolni mindig csak a változásokat, vagyis az újabb tételeket szoktuk. Meggyőződhetik erről, ha visszafordít két lapot, mert ott azt látja, hogy a vármegyék közigazgatási, árva- és gyámhatósági kiadásainál, a hol 5 x /2 millióról van szó, alig egy sorral hosszabb indokolás foglaltatik, mint erre a tételre vonatkozólag. A másik, a mit Visontai Soma képviselő úr felhozott, az, hogy tudomása szerint, az országos szinészegyesület beadta memorandumát. Neki annyiban igaza van, hogy a szinészegyesület memorandumát tényleg beadta június 25-én ; de az indokolás azt mondja, hogy ez nem történt meg a költségvetés összeállításának időpontjáig. Már pedig a belügyi költségvetés összeállításának időpontja igenis június 5—6-ka közt volt. Június 5—6-áig kellett azt összeállítani, hogy június 12-ig a pénzügyminisztériumhoz jusson. így tehát természetes, hogy az azon időpontig be nem érkezett jelentésekről itt nem lehet szó. De feltéve, hogy beérkezett volna már június elején az országos szinészegyesületnek felszólításomra beadott véleménye, a szinészegyesület itten erre a czélra, meghagyva még mindig azt a 20.000 forintot, a melyet, mint külön alapot óhajt kezelni, nem kevesebbet, mint 91.900 forintot kér; azonkívül kéri annak kimondásai és kieszközlését, hogy a 24, sőt a városiakkat együtt most már 28 színtársulat összes szerelvényeivel az államvasutakon díjtalanul utazhassák. T. ház! Ez a körülmény, valamint az is, hogy itt a vidéki színészet kérdésének olyan kardinális átalakításáról van szó, megmagyarázza azt, hogy e kérdést nekem a társminiszterekkel, a pénzügyminiszterrel és a kereskedelemügyi miniszterrel is tárgyalnom kell. De magát az alapkiindulási pontot, hogy némileg államosíttassók a vidéki színészet állapota, hogy itt kimondassák, milyen községek azok, a melyek egy külön kerületet képeznek, milyen kerületet és viszont: hogy az ország hány kerületre osztatik fel, és hogy az adományozandó összeg mindig csak arra a bizonyos kerületre szoríttassák, ezt úgy, a mint a közmondás tartja: »egyszeri kézcsavarintással* elintézni nem lehet. A minisztérium foglalkozik vele, foglalkozik komolyan egyrészt ezen beadvány alapján, de másrészt azért is, mivel mindent, a mi ebben foglaltatik, a maga részéről helyesnek el nem ismerhet és eljárásának bázisául el nem fogadhat. Mindezeknél fogva kijelenthetem a háznak, hogy igenis remélem, hogy a jövő esztendőre már abban a helyzetben leszek, hogy e részben eredményről tehetek a háznak j elentést. (Helyes' lés jőbbfelől.) A kérdést — mondom — beható tanulmány tárgyává tette clzi Siet osztály, a mely vele foglalkozik. Különösen egybehasonlításokat tettünk külföldön is a vidéki színészet ügyeinek
