Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-39

39. országos ülés 1897. február 3-án, szerdán. 137 lana ezen tételt még feljebb emelni, mert fontos hivatása és szerepe van a vidéki színészetnek a magyar nyelv terjesztése érdekében is. Végre itt, — bár nem tudom, hogy nem fogom-e a t. elnök úr rendreutasítását magamra vonni, — néhány szót szeretnék az^ orfeumokról is elmondani. (Halljuk! Halljuk!) Én csak azon általános panaszt ismétlem, — és ez a panasz alapos, — hogy ezek gombamódra szaporodnak. Nem tudom, t. belügyminiszter úr, hogy kitől függ ezen orfeumoknak az engedélyezése, de mégis jó lenne, ha a t. belügyminiszter úr közbenjárna és erélyesen intézkednék, hogy az ilyen germanizáló orfeumok legalább ezentúl ne szaporíttassanak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Lakatos Miklós jegyző: Rátkay László! Rátkay Lászlő: T. ház! Előre is kijelentem, hogy midőn a színházi tételeknél felszólalok, ezt röviden teszem, és pedig azért, mert előre is tisztában vagyok azzal, hogy hideg közöny, fagyos nyugalom fogadja szavaimat. Miért? Mert vannak kérdések, a melyek iránt a t. házban nincs meg a hangulat. (Halljuk! Halljuk!) Annál kevésbbé van hangulat a t. kormányban a színházi kérdések iránt. Nem is volt és valószínűleg még hosszú ideig nem is lesz. Átnéztem sok évre visszamenőleg az országgyűlési naplókat és meggyőződtem róla, hogy e tárgyban igen sok alapos, tartalmas, a kérdések mélyére ható felszólalások történtek már — siker nélkül. De felszólalok mégis, hogy az ne látszhassék, mintha a magyar országgyűlésen •A magyar színművészet és a vidéki magyar színészet érdekében egy meleg szó sem hangzott el. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi sem jellemzi jobban a helyzetet, mint az, hogy a színművészet kérdése a belügyi tárcza keretében van, az általános közigazgatás rovatában, az anyakönyvi kiadások és a közegészségügy tőszomszédságában. És ez a szomszédság még előkelőbb lett, mint volt pár év előtt, midőn a szinészeti kérdés a tébolydaügy és a tolonczügy mellett húzódott meg nagy szerényen. Más nemzeteknél a szépművészeteknek egy külön minisztériuma van, és a költségvetésben fényes és nagy tételek beszélnek arról, hogy a kormányok átérzik és ismerik a szépmtívészetnek mérhetetlen előnyeit, mint közművelődési, erkölcsi és ethikai tényező horderejét. Nálunk már 31 év óta a belügy közigazgatási rovatában sínylik a színészet. Első kérelmem tehát az a t. kormányhoz, hogy e megszégyenítő helyzetnek vessen véget és e kérdést tegye át, a hova való, a közoktatási minisztérium keretébe. (Helyeslés.) Azt hiszem, nem olyan rettenetes nagy dolog egy ügyosztályt áthelyezni. A volt közKKPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. III. KÖTET. munka és közlekedési minisztériumnál sokkal nagyobb változások történtek pár év előtt. Csak egy erős kéz, több elhatározás és akarat kell hozzá és kevesebb Pató Pál ősi erényéből. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Most áttérek a dolog érdemére. A belügyminiszter úr költségvetésének indokolásában minden tétel vagy czímnek áldoz pár sornyi felvilágosítást, csak a magyar szinfigyhöz nincs egyetlen szava sem. Mert az a tizenkét sor, a mi a vidéki színészetről szól, az nem méltatás, hanem a mulasztás mentegetése. Perczel Dezső belügyminiszter: A hol nincs változás, ott nem indokolunk S Rátkay László: Ez is azt mutatja, hogy kormányunk soha nem foglalkozott és most sem foglalkozik e kérdéssel komolyan és a színművészeiben rejlő hatalmas erkölcsi erővel nincs tisztában. Nekem nem czélom, nem is akarom, nem is alkalmas e hely arra, hogy bővebben fejtegessem a színművészet becsét, horderejét. Csak egy-két szóval jelzem azt. (Halljuk! Halljuk!) Az emberi művelődés történetében az ókori görög nemzet nem politikai tényei, hanem a szépmüvészetek és közte örökszép szomorú játékaival tette nevét halhatatlanná. Az újkorban az angol tesz világhódításokat, de fenségesebb az a hódítás, melyet a művelt lelkekre gyakorolnak Shakespeare hatalmas, megrázó, felemelő tragédiái. A franczia sas I. Napóleon alatt végigszárnyalt a világon, de végigszárnyal még inkább most a franczia szellem, a friss művészet erejével. A művelt világ minden színháza meghódol neki és általa minden szíven ott lobog győztesen a franczia trikolor. És ez ellen hiába állítunk vámsorompót, hiába volna a koronának hármas szövetsége. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És ne higyje a t. belügyminiszter úr, hogy a franczia színművészet egyszerre lett. Ezzel szemben is érvényesült a természet örök törvénye, mely szerint minden előbb rügyet hajt, fejlik, lombosul és azután virágzik. De a franczia állam mindig ott volt mellette, segélye, rokonszenve és szeretetével. Tehát nagy a színművészet ereje még idegen nemzetekkel szemben is. Mennyivel nagyobb a színművészet hatása saját nemzetére. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát az igaz, hogy számszerű adatokkal ezt nehéz bizonyítani. Pedig a statisztika, a rubrika, az akták és az anyagiság világát éljük és csak az imponál, a hol az iktatószámok tíz- vagy százezrekre rúgnak, vagy a miben az állam be18