Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-38

38. országos ülés 1897. január 80-án, szombaton. 119 el a többséget a tápéi kerületben és mondhatom Kis-Teleknek döntő súlya volt ebben. Ez időtől kezdve egy szegény néptanítóról van szó, kinek 300 frt fizetése és 50 frt lakpénze, ezt a néptanítót és nejét, ki szintén néptanító a kisteleki községi iskolában, hat álló esztendőn keresztül folytonosan üldözte és zaklatta a tanfelügyelő ár, mint az akták bizonyítják. Ez a két néptanító kötelességének az iskolában mindenkor pontosan megfelelt, épűgy a didaktika, mint a pedagógia terén, (Derültség jóbbfélol.) magánéletükben feddheti ének és mindannyiszor, valahányszor Tergina tanfelügyelő kőrútjába ejtette Kis-Teleket, — és erre tanú vagyok, személyesen magam is, mert vendégem volt a tanfelügyelő és láttam a proczesszus lefolyását, — egyedül és kizárólag politikai okokból kisebb-nagyobb mértékben, brutálisan vagy nem brutálisan folytonosan üldözte e két tanítót; és most legújabban, midőn az 1896-iki választások október 28-án lezajlottak a tápéi kerületben, Tergina. a ki ott nem szavazó polgár, mivel Szegeden lakik, — nem volt épen nagyon szép idő, — Tergina a választás színhelyére kiment; reggel 8-tól este 7-ig, még be nem záródott minden, ő mint szavazati jog nélküli kir. tanfelügyelő, ott őgyelgett és a jelenlevő kerületi tanítókat folytonosan presszionálta és midőn látta, hogy a függetlenségi és 48-as párt érdekében a szóban forgó Zsák tanító tőle telhetőleg minden törvényes törekvést megtesz, hogy a 48-as zászló diadalra jusson, tanúk előtt a következő kifakadást tette Tergina tanfelügyelő úr: »Ez a Zsák úgy működik, mint egy barom, ennek ki fogom törni a nyakát.« Erre tanú — ha a vizsgálat megindít! a tik, akkor meg fogom nevezni — egy előkelő államférfiú, a ki a túloldalon ül és közbecsülésben részesül. A politikai üldözést több ízben folytatta a tanfelügyelő úr: 1897 január havában, midőn Vadnay Andor Csongrád vármegye főispánja tiszteletére az, úgynevezett, kötéllel fogott bankettet rendezték,^ Gajári Ödön: Ez is hazugság! Tárosy Gyula: Az a túloldalon levő képviselő urnak a felfogása. Én szintén abba a kerületbe tartozom, és tudom, hogy 24 óráig volt ott egy úri ember, a ki vendégeket szerzett Szentesre, a bankettre. Ezen a banketten a tanfelügyelő úr tanuk előtt újra kijelentette, hogy ebben a hónapban végez Zsákkal. Hogy jött neki eszébe ily fényes estélyen, a hol csakugyan vígadni kell és elfeledni a gondokat, egy szegény ördög, egy szegény néptanító ? Ez igen fontos, jellemző jelenség arra nézve, hogy miről diskurál gátnak az urak. midőn oly nagy mulatságban is ily kicsinyesnek látszó dolgok kerülnek szőnyegre. Wlassics Gyula vallás-és közoktatásügyi miniszter: Felekezeti tanító ? YáFOSy Gyula: Községi tanító. Es midőn e hó 27-ikéű, tehát 3 nappal ezelőtt dr. Tergina Gyula tanfelügyelő megjelent Kis-Terenne községben, hogy az iskolákat megvizsgálja és egynehány más dolgot is elintézzen, délelőtt ÍO órakor bevégezvén az iskolavizsgálatot rendszeres szokás szerint tanegyesületi ülésre gyűjtötte össze a tanítókat, a hol tanügyi dolgok megbeszélése került szőnyegre. S Ő mire használta fel ezt? Röviden megmondta az ülésen, hogy a tanításban nincs semmi hiba, sehol sincs semmi kifogása, hanem ekkor a tanegyesületi gyűlésen az összes tanítók előtt az emelvényen újra rátámadt Zsák községi néptanítóra és nejére, a ki szintén tanítónő, s azt mondta: maguk csak korteskedni tudnak, kitelt az órájuk, a mérleg betelt, pusztulniok kell, pakkoljanak s ne várják a felhívást, kotródjanak a községbó'l. Azt kérdezem, t. ház, hol van az a törvényes intézkedés, a melynek értelmében a tanügyi értekezleteken politikai pontokat hozhatnak fel? Két emberről van sző. Kezdjük a dolgot szubjektive, hogy mi lennénk két ember, a kiket több év óta egy magasabb jogkörrel bíró ember mondhatni erkölcsileg tapos és általános terrorizmusban tart. így áll a dolog. S mit felelt erre Zsák tanító? Azt mondta: Nagyságos tanfelügyelő úr, erre nem válaszolok, mert tudomásom szerint a tanegyesületi gyűlésen annak nincs helye; de annyit megjegyzek, hogy ha már korteskedésről van szó, erre az utasítást hat évvel ezelőtt a tanfelügyelő úrtól kaptam, s felolvasta azt a levelet, a melyet előbb szerencsém volt felolvasni, hogyan szólíttatott fel a Lévay József érdekében való korteskedésre. Erre a tanítónő azt mondta: Ne félj, férjem semmit, mi kicsinyek vagyunk, a néptanítót el lehet tiporni, elhagylak, ha elhagyod a függetlenségi zászlót, de ha megmaradsz mellette és elcsapnak bennünket, szegény beteges asszony vagyok, együtt húzom veled a favágó fűrészt. Ez az önzetlenség, a mely inkább a koldusbotot választja; ezt becsülöm. Ezek előrebocsátása mellett tisztelettel terjesztem a t. kultuszminiszter úr elé interpellácziómat, a mely következőkép hangzik : »Interpelláczió a közoktatási és vallásügyi miniszter úrhoz! 1. Van-e tudomása a t. miniszter úrnak arról, hogy dr. Tergina Gyula, Csongrád vármegyének kir. tanfelügyelője, tanügyi felettes hatósági állását politikai czéíokra is fölhasználja? 2. Van-e tudomása arról, hogy országos választások alkalmával egyes tanítókhoz oly ér telmű magánleveleket küldöz, melyekben elvárja tőlük, hogy azok nem csak a kormánypárti jelölt mellett kitartanak, de korteskedjenek is? 3. Van-e tudomása arról, hogy dr. Tergina