Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-38

112 38. országos ülés 1897. január 30-án, szombaton. hívebben és igazabban, mint a képviselőház elé terjesztett kérvény. És hogy ezen kérvényeknek mi az elintézési módja, arra igen helyesen mondta Kossuth Ferencz t. képviselőtársam, hogy a ház e tekintetben igen közönyösen jár el. A kérvények legnagyobb része figyelembe sem vétetik, hanem visszaadatik a kérvényezőknek, vagy irattárba tétetik. Másik része kiadatik a reszortminiszternek De még az esetben sines a háznak semmi remédiuma, ha pártolólag ada­tik ki a kormánynak, mert ez sem a háznak, sem a kérvényi bizottságnak abszolúte semmi jelentést tenni n^m tartozik arról, vájjon telje­sítette-e a ház határozatát. Ez az eljárás illu­zóriussá teszi a kérvényezési jogot és megin­gatja azt a bizalmat, melylyel az állampolgárok jogaik tudatában, az ország első alkotmányos testületéhez fordulnak. Hisz e kérvények fontosságát az a körül­mény is indokolhatja, hogy nem néhány ezer, hanem több ezázezer állampolgár fordul bizal­mával a házhoz, abban a hitben, hogy a nemzet érdekében álló igazságos kívánságát a ház a legalaposabb figyelembe veszi. Szerintem a ház legalább annyi revereneziával tartozik ezen több százezer polgárnak joga és bizalma iránt, hogy nem térhet napirendre ezen kérvények felett. Nem mondom, hogy érdemleges tárgya­lásba bocsátkozzunk ma, de legalább adjuk ki a kormánynak ezeket a kérvényeket, hogy tudja, miféle óhajjal járult a házhoz több százezer polgár. Ezért pártolom Kossuth Ferencz t. kép­viselőtársam indítványát, (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) Rakovszky István jegyző : Hegedüs Sándor! Hegedüs Sándor: T. ház! Az előttem szólott t. képviselő úr először a kérvények tár­gyalására vonatkozólag egy általános észrevételt tett, mely úgyszólván szemrehányás a háznak, hogy az a kérvényezési jogot kellőképen nem respektálja, és hogy T igen közönyösen jár el a kérvényekkel szemben. (Felkiáltások a szélső bal­oldalon: Úgy van!) Én ezt nem tapasztaltam; különben minden a kérvények tartalmától függ. Ha a kérvény fontos és megoldandó kérdésekre vonatkozik, akkor az illető törvényjavaslatokkal együtt mindig kellő méltatásban szokott része­sülni. Kénytelen vagyok azonban konstatálni, hogy vannak oly kérvények is, melyek valami nagy figyelmet nem igen érdemelnek. Ez a kér­vény nem tartozik azok közé és így e megjegy­zésemet erre nem is vonatkoztathatom. De ennek sorsát is tartalma döntötte el, mely szerint utasíttatik a kormány, hogy tegyen előkészüle­teket az önálló vámterület felállítására. Ha te­hát kiadatik a kormánynak, ez az utasítás azt kötelezi is. Ez pedig a dolog érdemleges elin­tézése, a mely elő! pedig ki akar térni nemcsak a szabadelvű párt, hanem mint vettem észre Ho­ránszky Nándor t. képviselőtársam is. Azt higzem, igen helyesen cselekszünk, mert ha elfogadjuk Kossuth Ferencz képviselő úr indítványát, mi­szerint a kérvény ezen tartalommal, ezen uta­sítással pártolólag adassék ki a kormánynak: ez azt teszi, hogy köteles a kormány az önálló vámteiületre vonatkozó intézkedéseket megtenni, és semmiféle tárgyalásba, alkudozásba, eset­leg egy közös vámterület alapján bele nem bocsátkozhatik. Ez elvágja az utat, elvágja a kérdést, elvágja a gordiusi csomót, (ügy van! jobbfelöl.) Ez lehet álláspontja, a mint tudom is, hogy álláspontja Kossuth Ferencz t. kép­viselőtársunknak és pártjának, de nem lehet álláspontja azoknak, kik a közjogi alapon indul­nak és esetleg a közös vámterületet fentartani kívánják. És itt szándékosan szitrtam közbe ezt, hogy: esetleg, mert a mint nekünk minden áron az önálló vámterület nem kell, úgy minden áron a közös vámterület sem kell. (ügy van! jobbfelöl.) Epén azzal tanúsítanánk tiszteletlen­séget az ügy és az ország érdekei iránt, ha ily kérvény tárgyalása alkalmával ily nagy­fontosságú dolgot inczidentaliter elintéznénk, (ügy van! jobbfelöl.) Mikor tudjuk, hogy a dolog érde­mileg a ház elé kerül; hiszen minden előkészület, minden tárgyalás arra kontempláltatik; legyünk egy kis türelemmel; nem tanúsítunk tiszteletlen­séget azon százezer iránt, a kit Tóth t. kép­viselőtársunk említett, mert hiszen nem azt mondtuk, hogy avval nem fogunk foglalkozni, nem azt mondjuk, hogy nem méltatjuk, nem azt mondjuk, hogy közönyösek vagyunk e kérdés iránt, hanem azt, hogy irattárba teszünk egy ilyen egyoldalúan utasító kérvényt, hogy ilyent egyoldalúan és inczidentaliter megoldani nem akarunk. (Helyeslés jobbfelől.) Csak eat teszi a mi álláspontunk, midőn a kérvényi bizottság ja­vaslatát pártoljuk. Még csak azt teszem hozzá, hogy a mi Polónyi Gréza t. képviselőtársam egyik figye­lemreméltó megjegyzését illeti, hogy tudniillik ez taktikai szempontból hibás eljárás lenne; ez néze­tem szerint téves. Miért? Mert Ausztriával szem­ben az, hogy evvel a kérvénynyel mi történik, hogy a kormánynak adatik-e, vagy az irattárba téte­tik-e, abszolúte befolyást az ottani állásfoglalásra vagy kapaczitáczióa, vagy a mi állásfoglalásunkra abszolnte befolyást nem gyakorol. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hát fogadják él!) Ha egyidejű­leg állást foglalnánk, az természetesen útját vágná minden tárgyalásnak, a mit mi nem aka­runk. (Mozgás a szélső baloldalon.) Másfelől azért sem lehet ezt tenni, mert úgy az a nyilatkozat, a mit Horánszky Nándor t. kép­viselőtársam tett, valamint, azt hiszem, minden

Next

/
Thumbnails
Contents