Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.
Ülésnapok - 1896-25
90 25. országos illés 1897. január 15-én, pénteken. érzületébe a korrupczió még nem fészkelte be magát annyira, hogy a miniszterelnököt az or szag tisztessége és becsülete ellen elkövetett sértéséért kérdőre ne vonja. (Igás! Ügy van! a szélső baloldalon!) És én kérdőre vonom a miniszterelnök urat, mondja meg határozottan, nyiltan, honnét vette, kitől kapta azokat a milliókat, a melyeket a választóknak megvesztegetésére fordított, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) mondja meg határozottan és nyiltan, hogy kiktől személyenkint és mindegyiktől külön-külön mennyi összeget vett fel, mert ha ezt még most sem mondja, meg, ha ezt még továbbra is eltitkolja, és hogyha én meg másrészről azt látom, hogy az ő kormányzatának politikája odairányűl, hogy az országnak anyagi érdekei az osztrákoknak zsákmányul dobassanak oda, akkor — engedelmet kérek, t. ház — annak a gondolatnak kell kifejezést adnom, hogy a ki veszteget, maga is megvesztegethető, és az a gyanú erősödik meg bennem, hogy a megvesztegetésre szánt milliók nagy része Bécsen át jutott a' miniszterelnök úr kezéhez, azért, hogy azokkal oly többséget vásároljon, mely lelkiismeretlenül feláldozza az ország érdekeit az osztráknak, . . . Szőts Pál: Ezt már kikérjük magunknak! Polczner Jenő: . . . sőt a quótát is az osztrákok kívánságára, egyenes parancsára szavazza meg. (Úgy van! a szélsőbalon. Mozgás jóbbfélől.) Elnök : Arra akarom figyelmeztetni a képviselő urat, hogy semminemű oly kifejezés, mely akár egyesek, akár a ház egy része ellen sértő, a parlamenti szabály szerint nem alkalmazható, (Élénk helyeslés jobbról.) nem alkalmazható még eltakart, indirekt alakban sem, s ezért a képviselő urat rendreutasítom. (Élénk helyeslés jobbról.) Polczner Jenő: Meghajlok a mélyen tisztelt elnök úr figyelmeztetése és rendreutasítása előtt. Mégis kérdőre vonom a magyar kormányt, és követelem, hogy a saját tiszteséége érdekében ezt a gyanút oszlassa el, a gyanúra alapított vádat czáfolja meg. Ezt kivánja az ország tisztessége, ezt a kormány saját erkölcsi érdeke is. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert ha még azt sem teszi, akkor kérdem a miniszterelnöktől: Vájjon, ha egy ellenzéki párt valamely külföldi állam pénzével töltené meg kasszáját, hogy az ország érdekeit elárulja ama idegen országnak: nem látná-e lelkiismereti kötelességének, hogy ily hazaáruló párt ellen alkalmazza az ország büntető törvényét? Bizonyára igen. Ámde ebben az igenlő válaszban ben foglaltatik a miniszterelnök úr kormányzatának legsúlyosabb bírálata és ítélete. (Ügy van! a szélsőbalon.) T. ház! A miniszterelnök úr azzal mentegetődzik, hogy a hivatali erőszakot s megvesztegetést ő azért dolgoztatta, hogy ne legyenek itt a parlamentben a kormány működésének bírálgatok és hogy az ellenzéket megtörje, a mint hogy az az ő nagy gyönyörűségére, sajnos, csakugyan megfogyatkozva, és némely árnyalatában összemorzsolva került ide. Hát ez, t. ház, egészen új elmélet. Bánífy miniszterelnök úr nem tűri a bírálatot, és hogy bírálat ne is legyen, el akirja hitetni a nemzettel, hogy már maga a nemzet is megunta a bírálatot, és hogy maga az ország is arra vágyik, hogy legyen DG ár egyszer csend, békesség, hogy alakuljon által ez a magyar parlament egy süketnéma-intézetté, (Derültség a szélső baloldalon.) a hol a képviselők nem hallanak, nem beszélnek semmit, hanem vakon szavaznak meg mindent, a mit az a bölcs, ügyes és hazafias Bánffy-kormány elibtink terjesztett. Azt kérdezem én, t. ház, hát ez-e az alkotmányos politika, hogy az ellenzék megsemmisíttessék, elnémíttassék? Hiszen ez a politika egyenesen a legmerevebb abszolutizmusra vezet; (Ügy van! a szélső baloldalon.) mert az abszolutizmus az a mely feltétlenül és egyenesen eltiltja az oppozicziót. A kormány ezen alkotmányellenes és igazán káros, veszélyes és hátrányos tendencziájának már is látjuk azon balkövetkezményét, hogy mert sokak előtt az út arra nézve, hogy nézeteiknek, vélekedésüknek, gondolkodásuknak itt a parlamentben kifejezést adhassanak, a legigazságtalanabb módon elzúgatott, (Úgy van! a szélső baloldalon.) a parlamenten kívül alakúinak politikai pártok, illetőleg azok a politikai pártok a parlamenten kívül helyezik el működésüknek terét és súlypontját, (Ügy van! a szélső baloldalon.) a minek pedig, t. képviselőház, az a következése, hogy a népnek egyes rétegeiben, egyes köreiben oly irányzatok emelkedhetnek túlsúlyra, melyek a békés haladásnak meggátlására, a szenvedélyek felkeltésére és az oppozicziónak destruktív irányban való tevékenykédesére vezethetnek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a káros hatás szükségképen! következése annak, ha az ellenzék elől a reform útjai elzáratnak, ha az ellenzék a parlamentből kiszoríttafik. Ott, a hol ez történik, a hol az a czél, hogy az ellenzék összetörettessék vagy összemorzsoltassék, ott hiába beszélünk, ott alkotmányosság nincs, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) ott nincs különösen alkotmányos monarchia. Nincs pedig alkotmányos monarchia, mert egy alkotmányos monarchiának főismérvei és lényeges kellékei közé tartozik az alkotmányos pártéletnek kifejtése és megszilárdítása. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hisz egy kifejlett parlamenti államban az egész állami élet kiválóan pártküzdelmeken alapszik, (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) és egy