Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-23

a 4 23. országos ülés 1897. január 13-án, szerdán. először is odafordulok, de e pártnak általam is mélyeit tisztelt vezére tegnap kijelentette, hogy a vitát felveszi és fentartani kívánja, — a t. függetlenségi -párt elutasítja a költségvetést azon közjogi negáczió alapján, a melyet 30 év előtt politikai álláspont gyanánt elfoglalt, és a melylyel még azok is, a kik ezen politikával nem értettek egyet, sőt azzal éles ellentétben állottak, azt hitték, hogy kiindulási pontúi fog szolgálni oly nemzeti aspirácziók megvalósítására, a melyek a nemzet közérzületében kétségkívül helyed foglalnak. A t. függetlenségi párt azonban ma is ott áll, a hol 30 év előtt: a rideg negáczió terén Mereven, mondhatnám, mint egy élő szobor áll a történelmi jog alapján, a nélkül azonban, hogy ezen alapról egyetlen egy lépést is tett volna előre, mintegy önmagát és összes erőit lelánczoló modern Prométheusz, görcsösen ragaszkodik a történelmi jogalaphoz és nem veszi észre, hogy azóta nagy idők vonultak el feje felett, nem veszi észre, hogy azok, a kik ugyanazon történeti jogalapból annak idején kiindultak, ezen ősi jog politikai tartalmát a viszonyok által kivánt más formában ugyan, de teljes mértékben visszaadták a nemzetnek, a mely ekképen politikai önállóságának tudatában nem a meddő közjogi harezok, hanem a szellemi és anyagi fejlődés terén keresi jövendő boldogulását. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ámde, a t. függetlenségi párt, jóllehet éreznie kell, hogy a sérelmi politika felett a nemzetnek haladni kívánó szelleme napirendre tért, mint mondani szokták a 48-ból nem enged és állítja,' hogy a pragmatika szankezió köztünk és ő Felsége többi országai közt csak perszonál-uniót hozott létre, mely nem terjed ki egyébre, mint a trónöröklés megállapítására, a miből önként követ kezik, hogy közös ügyek egyáltalán nem is léteznek. Én nagyon jól tudom, t. ház, hogy ezen nagy államjogi kérdésben mindkét oldalról oly hazafiak mérték össze fegyvereiket, a kiknek én csak törpe epigónja lehetek, és a kiknek abbeli felszólalásai a magyar parlament legfényesebb lapjait képezik, mindazonáltal e kérdésről szólva, lehetetlen nem hangsúlyoznom, hogy épen a pragmatika szankezió, a mely épen a t. függetlenségi pártnak is álláspontját képezi, épen ezen változatlan alapszerződés rendelkezéseiből természetszerűleg fobynak azon közösügyek, a melyeket a t. függetlenségi párt elfogadni nem akar. Én azt hiszem, t. ház, hogy mindannyian egy érteleinben vagyunk arra nézve, hogy a pragmatika szankezió perszonál-uniót hozott létre, de másrészt nem tagadhatjuk azt sem, hogy köztünk és ő Felségének többi országai között egy jogi kapcsolatot létesített, a mely, t. ház, a pragmatika szankezió két eszméjében nyert kifejezést. Az egyik eszme, t. ház, az uralkodónak ugyanazonossága a megállapított trónöröklési rend szerint, a melyet senki kétségbe nem von. A másik eszme az, hogy Magyarország és kapcsolt részei egy részről, ő Felségének többi országai másrészről viszonosan és együtt feloszthatatlanúl és elválaszthatatlanul birtoklandók. E két eszmében rejlik, t. ház, a két állam jogi kapcsolata, melyet a nemzet soha meg nem tagadott, sőt a mely az 1848: III. tör vény czikk 8 az 1861-iki feliratokban nyiltan és világosan meg is állapíttatott. Most már mi következik ebből, t. ház? Úgy mi, ezen az oldalon, mint a t. függetlenségi párt a túloldalon, egyformán a pragmatika sankezió alapján állunk s ezen államjogi szerződés rendelkezéseit s az abban foglalt jogi kapcsolatot sem meg nem bonthatjuk, sem megbontani nem akarjuk. És itt támad fel a kérdés, t. ház, hogy mi czélból mondotta ki a pragmatika szankezió a feloszthataflan és elválaszthat.tlan birtoklást és mi ennek a természetes következése? Azért mondották ki őseink a pragmatika szankezióban azt, hogy sem a magyar korona országait, sem az örökös tartományokat egymástól elválasztani nem lehet, hanem azok viszonosan és együtt feloszthatatlanúl és elválaszthatatlanul birtoklandók a közös fejedelem által, mert ezáltal magukra, illetőleg az országra vállalták azon fontos kötelességet, hogy ezen birtoklást minden támadás ellen megvédeni fogják. íme, t ház, ugyanazon pragmatika szankezióban foglalt elválaszthatatlan és fel oszthatatlan birtoklásból folyó közös védelem igy lesz szülő -anyja azon közös ügyeknek, a melyeket a t, függetlenségi párt, jóllehet a premisszákat magáévá teszi, de azoknak logikai következését már elfogadni nem akarja. Pedig a mint a pragmatika szankczióból a védelem kötelezettsége kétségtelenül folyik, nekünk épen oly kötelességünk ennek teljesítéséről is gondoskodnunk, hogy ezáltal a feloszthatatlan és elválaszthatatlan birtoklást a két államra nézve minden irányban megvédhessük. Önként következik mindezekből, t. ház, hogy jóllehet a pragmatika szankezióban közös ügyekről említés téve nincsen, de az ebből folyó védelem kötelezettségéből ezen védelem eszközei a külügy és hadügy, mint közös ügyek oly logikai következetességgel bontakoznak ki, hogy a ki egyszer a pragmatika szankeziót, mint történelmi jogalapot elfogadta, az elfogadta egyszersmind azon közös ügyeket is, a melyek a .pragmatika szankczióból, illetőleg a jogi kapcsolatban álló két állam természetszerű viszonyából folynak. Egyébiránt, t. ház, a közös viszonyok által szült közös ügyeket köztünk és ő Felsége többi