Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-23

23. országos ülés 1897. január 13-án, szerdán. nincs Svájczban nemzetiségi kérdés? Miért nem akar a német kifelé gravitálni, pedig ott van a dicső nagy Németország? Miért nem akar a franczia Francziaországhoz csatlakozni, pedig ott van a dicső franczia köztársaság? Miért nem akar az olasz kimenni, pedig ott van az új Olaszország, dicső, szabad állam Ezek mindenekelőtt svájcziaknak vallják magukat. Azt fogják talán erre mondani, t. ház, hogy Svájczban nincsenek izgatók. Minálunk vannak ugyan, — erre is ki fogok majd térni, — de Svájczban, ha volnának is, azok semmire sem mennének, mert ott az izgatásnak talaja nincs, ott a német, az olasz és a franczia nem gravitál kifelé, hanem meg van elégedve és svájczi honpolgárnak vallja magát. Magam is elismerem, hogy nálunk vannak izgatók. De kik azok ? Egynéhány hírlapíró, egynéhány ügyvéd. Ezek azonban mindössze sem sokan vannak, izgatásuk nem jön számba. Hanem csakugyan vannak izgatók, a kiknek a száma nagy. Ezek főkép a papságból és a tanítók Borából kerülnek ki. De ezen a hajon nagyon könnyen lehet segíteni, t. ház. Mert mi indítja őket arra, t. ház, hogy a magyar állam ellen elégedetlenek legyenek? A megélhetés kérdése. Nézzük meg azt a szegény oláh papot, annyi jövedelme sincsen, hogy cselédet tartson. Magam is több ízben jártam Erdélyben és láttam, hogy a szegény oláh pap maga munkálja meg a földjét. Az ily szegény paptól ne kívánjuk azt, hogy lelkesedjék a magyar államért. Azok a szegény tanítók is oly rosszul vannak szituálva, hogy jóformán a mindennapi kenyerük sincs meg, ezek bizony elégedetlenek és izgatják a népet is. De ezen a bajon nagyon könnyen lehet segíteni. Ha nekünk annyi pénzünk van, hogy az osztrákoknak felemelhetjük a quótát, akkor a sok pénzből egy milliócskát erre a czélra lehetne fordítani, hogy az alsó papság és a tanítók helyzetét javítsuk. Biztosítom a t. házat, hogy akkor nincs nemzetiségi kérdés, nincs izgató Magyarországon, de sőt az izgatókból lesznek a magyar állameszme és a magyar nemzetiség leghűségesebb terjesztői és apostolai. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hozzáteszem még, hogy, ha ezeknek a helyzetét az állam javítja: le lesznek kenyerezve. A kinek mégis kedve lenne agitálni, attól az állam megvonhatja a szubvencziót. E kitéréssel csak azt akartam demonstrálni, hogy nemzetiségi kérdés sem volna minálunk, ha anyagi viszonyainak kedvezőbbek lennének. Ezeket a dolgokat nem látom én sötéteknek, t. ház, hanem csak tárgyilagosan fogtam fel a dolgot. Az a belső meggyőződésem, hogy nem kell azzal megelégednünk, ha látjuk, hogy költségvetésünkkel, hála istennek, valahogy rendben vagyunk, deficzit nincs, egy kis felesleg van, az ország fejlődik, meg mi. Nem, t. ház. Ne a fényes külszín után tekintsük helyzetünket, hanem tekintsük azt behatóan s ismerjük, t. ház, pártkülönbség nélkül kötelességünknek minden erőnkből és tehetségünkből odaműködni, hogy ezeken a bajokon segítsünk. (Helyeslés.) Az ellenzéknek, t. túloldal, nem hivatása javaslatokkal állani elő, ez a kormány hivatása ; azonban mégis csak röviden néhány dologra irányzóm a t. kormány becses figyelmét. (Halljuk ! Halljuk! a szélső baloldalon) Mint előbb kifejtettem, nekünk nem kell megelégednünk már most ezzel a kis felesleggel, hanem komolyan oda kell törekednünk, hogy új jövedelmi forrásokat teremtsünk, az ezen új jövedelmi forrásokból befolyó összeg arányához képest azokat a legsúlyosabb s legterhesebb adókat leszállítsuk. így, t. ház, — sajnálom, hogy erre nézve, hiába fogok beszélni, — hivatkozom az önálló vámterületre. Hiszen ez nem áll ellentétben a 67-iki kiegyezéssel. Hiszen a 67-iki kiegyezés is fentartotta ezt a világos jogát Magyarországnak, midőn azt törvénybe iktatta. Ha már most úgy a t. kormány, valamint a t. túloldal egy kis kurázsival birna {Derültség.) s ráállaua az önálló vámterületre, nem kellene azért vámháborút kezdeni Ausztriával, hanem mint szabad nemzet szabad nemzettel egyezkednénk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hiszen akkor tetemes vámbevételeink is lennének, akkor mindjárt lehetne a súlyos helyzeten segíteni. Azonkívül, t. ház, lehetne ám még egy olyan adót is behozni, — és a pénzügyminiszter úr, azt hiszem, szívesen fogja meghallgatni, a miről most szólok, — oly adót, mely nem nyom a világon senkit sem és mégis jövedelmünket egy kicsikét szaporítaná. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Itt van például a gyufamonopólium. Ezt bátran be lehetne hozni. Hiszen ki szenvedne ezáltal kárt, rövidséget? Azt a pár gyufagyárost lehetne kárpótolni, és az állam, hogy az a szegény ember a gyufáért több pénzt ne adjon, intézkednék, hogy egy bizonyos árban adja azt el. Hiszen a gyufamonopólium Francziaországban is megvan, s ebből meglehetős szép jövedelmet húz a franczia állam; ha pedig mi veszszük a mi pipás népünket Magyarországon, bizony szép jövedelmet hajtana ez nálunk is, és ezt az új jövedelmet mindjárt lehetne adóleszállításra fordítani. Azután, t. ház, lehet ám még segíteni ezeken a bajokon a fizetőképesség úgyszintén az anyagi jólét emelésével is. Különösen nagyon lehetne segíteni a hitelviszonyok javításával, hogy az a szegény nép a hitelt ne —- mint előbb