Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.
Ülésnapok - 1896-23
54 23 * országos ülés 1897. január 13-án, szerdán. pártot csinálni (Igaz! Úgy van f Élénk helyeslés a jobb- és a szélső baloldalon.), vallásfelekezeti államot restituálni akarni oly lehetetlenség, mely a kor szellemébe ütközik. Csupán csak ezt akartam megjegyezni a t. képviselő úrnak. (Élénk éljenzés és helyeslés a jobb- és szélső baloldalon.) Major Ferencz: Személyes kérdésben kérek szót! {Zaj.) Elnök: A képviselő úr személyes kérdésben kíván szólani! Major Ferencz: A t. miniszter úr oly adatokat hozott fel, melyeknek igazságát a t. közoktatási miniszter szavai után el kellene hogy higyjem. Én többnyire ott voltam a kerületekben, de mondhatom, hogy soha ilyen fegyvert használni nem láttam és nem hallottam. Ezt én nyíltan, férBasan ki merem mondani. (Felkiáltások balfelől: Ez úgy van!) Ép úgy a szombathelyi választásnál semmiféle ilyen fegyver alkalmazását nem láttam és nem hallottam, sőt ellenkezőleg, a néppárt mindenütt csak a védelemre szorítkozott, (Zaj és ellenmondás a jobbolú/ilon.) mert minden oldalról meg volt támadva, üldözve lett minden módon, nem hogy ő agitált volna, sőt ellenkezőleg örült, ha nem bántották. (Zaj. Egy hang balfelől; Igaz! Úgy van !) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ne szóljon közbe. Major Ferencz: Csak ezt óhajtottam a t. közoktatásügyi miniszter úr megjegyzésére az igazság érdekében válaszolni. (Helyeslés a baloldal felső padjain.) Molnár Antal jegyző: Werner Gyula! Werner Gynla: T. ház! Beszédem egyetlen feladatául annak vizsgálását tűztem ki, hogy a mennyiben a választások^által előállott politikai helyzet következtében, az ellenzék egy része, a t. nemzeti párt, a parlamenttel szemben szokatlan és tűntető magatartást tanúsít, hogy a politikai helyzet előállásáért kit terhel első sorban a felelősség az ország színe előtt. (Halljuk! Halljuk!) Az 1892-iki váhsztások után a t. nemzeti párt nemcsak hadi állásait tartotta meg, hanem még megerősödött, sőt hódított is. Mi volt az oka, hogy öt évvel ezelőtt győzelmet arattak ? És mi az oka, hogy most vereséget szenvedtek? (Egy hang a baloldalon: A csendőrök szaporítása!) A képviselő urak nyilatkozata szerint a szolgabirák, alispánok, polgármesterek, főispánok, csendőrök, katonák, választási elnökök győzték le a nemzeti pártot. Hogy ezeknek a vádaknak mennyi jogosultságuk van, az a miniszterelnök urnak a felirati vita alkalmával elmondott . . . Hock János: Remek beszédében! (Élénk derültség a baloldalon.) Werner Gyula:... beszéde S e párt részéről elhangzott más beszédek által is az ország színe előtt már megczáfoltatott. De én elfogadom az ő állításukat a vita alapjául és erre az alapra állva kérdezem, hogy az öt évvel ezelőtti választásoknál teljesen ismeretlen volt a hatósági beavatkozás és a választásoknak pénzzel való befolyásolása? És ha ez nem volt ismeretlen dolog, hogy történhetett, hogy ezen hatalmas tényezők daczára a nemzeti párt győzelmesen megállta a helyét és most ugyanezen tényezőkkel szemben oly nagy, oly határozott vereséget szenvedett? (Egy hang a laloldalon: A pém!) Öt évvel ezelőtt gr. Szapáry Gyula vezette a választásokat, (Egy hang a baloldalon: Tisztességesen!) azt hiszem, hogy neki nem volt az a híre, hogy nem eléggé erélyes és hogy politikai ellenfeleit a harcz hevében kímélni szokta. De hogy ez csakugyan nem igy van, arra egy klasszikus tanunk van (Halljuk! Halljuk!) és ez a nemzeti párt igen tisztelt vezére, ki az 1892-iki választások után a felirati vitában kijelentette, hogy a lefolyt választásokkal a kormánynak az volt a czélja, hogy az ellenzéki pártokat, de első sorban a nemzeti pártot összemorzsolja. A szándék tehát ugyanaz volt akkor is, most is. A t. ellenzék szerint ugyanazok voltak az eszközök is, . . . Hock János: Nem egészen! Werner Gyula: . . . miért nem ugyanaz tehát az eredmény? Makfalvay Géza: Több volt most a pénz! (Elnök csenget.) Werner Gyula: Ezekről a választásokról szólva, kérdeznem kell, hogy a most lefolyt választások talán erőszakosabbak voltak, mint az öt évvel ezelőttiek? (Felkiáltások a haloldalon : Be mennyire !) Azon szerencsés helyzetben vagyok, t. ház, hogy a feltevésnek még az árnyékát is megczáfolhatom, (Halljuk! Halljuk!) még pedig a nemzeti párt igen tisztelt vezérének parlamenti nyilatkozatával, ki az 1892-iki választásokat a felirati vitában ekként jellemezte (olvassa): »Az országgyűlés ekként való feloszlatása nem egyéb, mint a kormány részéről politikai csődmondás, a melynél az erőszakot nevezték ki tömeggondnokká.« (Derültség a jobboldalon.) De még határozottabban is kifejezte magát, a midőn később így szól (olvassa): »Én sok választási küzdelemben vettem részt, de állíthatom, — és ha ez tagadásba vonatik, a vita folyamán tényekkel fogjuk igazolni, mert egész gyűjtemény adat van kezünk közt, — hogy ezeknél erőszakosabb és visszaélésekkel teltebb választások ebben az országban nem történtek.« (Derültség a jobboldalon.) Hock János: Fokozatosan haladtak! Madarász József: Tanultak!
