Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-22

44 22. országos ülés 1897. január 12-én, kedden. beszéde felett ez alkalommal napirendre térhetek. T. képviselőház! Az állami költségvetésnek, hogy megítélhető legyen, vájjon az állami érdekekről és feladatokról kellő mértékben történt-e gondoskodás, tartalmazni kell mindazon kiadásokat, melyek az állami élet szükségleteiből felmerülnek. Nálunk azonban más a gyakorlat. Önök azt, a minek fedezetéről a költségvetésben nem képesek gondoskodni, áthárítják a községekre, azonkívül az egyházakra és a jótékonyság könyöradományaira, A közigazgatás összes költségeinek fedezésére városaink saját vagyonukból nem képesek, tehát részben a polgárok egy részére kirovott külön jövedelmekből tartják fenn saját közigazgatásukat; a közegészségügyet, e legfontosabb közügyet, illetőleg az annak ellátására kirendelt körorvosokat a községek külön pótadóból tartják fenn, és hogy a körorvosok fizetése kiteljék s a különben is végtelenül megterhelt népen behajtható legyen, s a körorvos részint a nagy távolság, részint a járhatatlan utak, hegyek, völgyek és vizek akadályai miatt feladatát teljesíteni nem képes, a legszegényebb rétegekre nagy teher hárul s a legrászorultabbak részére semmi segély. Az állami népoktatás terén állami iskolákat létesítenek itt-ott rendszer nélkül, a hogy a pártérdekek megkövetelik, leginkább nagy, népes helyeken, a hol a felekezetek különben is jó iskolákat tar-^ tanak fenn, hogy görögtüzet lehessen gyújtani a nagy eredmény háta mögé a szabadelvű párt nagyobb dicsőségére. A felekezetek tartják fenn és gondozzák az iskolák legnagyobb részét, a kis községek nagy számában pedig, hova a segélyt kellene nyújtani, minden nevelés nélkül burjánzik fel a nemzedék. A körjegyzőségek, az állami adminisztráezió ezen végrehajtó közegei, szintén a, községek csoportosítása folytán azok külön pótadójából tartatnak fenn és hogy a körjegyzők fizetése kiteljék, nagy távolságban fekvő és gyér lakossággal bíró községeket csoportosítanak oly nagy számban, hogy a körjegyzők hivatalos teendőiket betölteni teljesen képtelenek. A középiskolai nevelés terén azok növendékeiről szintén a felekezeti és alapítványi alapok fentartói kénytelenek gondoskodni, sőt az egyetemnek katholikus jellege sem vitatható el, de hogy mindezek és hasonló intézményeken túl még újabb áthárítás is történjék, nyakunkba akasztották aa állami anyakönyvvezetést, egy bécrí gyárosnál megrendelt nemzeti szinti- vállszalaggal pedig, a mint önök kezelik az alkotmányt, inkább kétszínű jelvény illenék minden alkotásaikhoz, önök ki fogják találni, melyik a kétszínű'; szaporítani kellett a köröket, újabb teher, melyet az adózók keservesen éreznek, de az önök költségvetésében helyet nem foglalnak. Az egész költségvetés egy foltozó műhely számadása, a hol nem új és kész árúkat árúi a magyar állam, hanem itt-ott ötletszerűleg nyúl be s közéletbe; a magyar nemzet küzd, lassan halad előre az önök segítsége daczára, mely segítség foltot ragaszt nem oda, hova kellene, hanem a hol az önök mindenek felé helyezett pártérdeke megkívánja; a közszellem szájára, hogy ne nyilatkozzék, gáncsot a közszabadságnak, hogy eltántorodjék, békót a nemzeti öntudatnak, hogy elhigyje, hogy mindazt, a mit tőlünk követelnek, az nem a mienk és hogy e nemzet ajándékot nem fogadhat el senkitől, még egyezkedő szomszédaitól sem. Hány kórházat, lelenczházat, árvaházat, szegényházat, siketek és vakok intézetét tart fönn a magyar? Hol lehet hazánkban elhelyezni a gyógyíthatatlan tébolyodottat? Szegény emberekért, kiknek ápolási költségeibe hajthatatlanok, a magyar állam fizeti-e díjat? Nem. Ez is átháríttatik megyékre, külön e czélra kirótt betegápolási alapra. Különös elnevezés, hogy alap, 6 — 7%-ot kell legtöbb vármegyében fizetni, hogy a rendszertelenül ráháruló közterhek megtéríthetők legyenek s még így is óriási hátralékok maradnak fenn. Oly alap ez bizony, a minő nemzeti alapok a liberális pártnak egyszer véget érő tatárjárása után az utódokra marad örökül. Ez az egész költségvetés tehát nem tájékoztat bennünket arról, hogy mik az állami föladatok, s még kevésbbé, hogy ezen állami föladatokról kellő gondoskodás történik-e. De ha ezekről tájékozást nem nyerhetünk, annál jobban tájékoztat bennünket a közélet, a melynek meztelenségét hiába takargatják önök a hivatalos irodalom fóliánsaíval és a melynek szintelenségét és ékteíenségét hiába kendőzik a milleniumnak hivatalosan Összegyűjtött műkincseivel. A közélet szemléléséből látjuk, ho^y az országnak ezen szomorú helyzetét leginkább az egyházpolitikai törvények okozták. Az elkeresztelési rendeletből kifolyólag gyászos s végzetes lépésre ragadta az országot az önök politikája. Az a párt, a mely még az 1890-iki képviselőválasztások alkalmával még az egyházpolitikai kérdésekről nem is álmodozott és a meljmek még csak említésétől is félt, csak azért, hogy zsákutczába került politikáját megmenthessék és hogy az ország vitális érdekeit mélyen érdeklő közkérdésekről a közfigyelmet eltereljék, oly végzetes lépésre ragadtatta magát, hogy nemzetünk sorsa sohasem állt oly vigasztalanul, mint épen napjainkban. Feldúlták a felekezetek közötti békességet, merényletet intéztek az ország keresztény jellege ellen, s midőn látták, hogy a felzúdult közvéleménynyel szemben tehetetle-