Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-22

i'i 22. országos ülés 1897. január 12-én, kedden. menyek és iparczikkekért fizettünk a külföldnek 1885-ben 455 milliót, 1890-ben 485 milliót és 1895-ben 543 milliót. Tehát ezen utóbbi mérleg nem nagyon kedvező és ha csak arról volna szó, hogy a mi iparunk mennyire nem tudja kiállani a versenyt a külföldi nagy államok iparával, nagyon könnyen elmondhatnék, hogy a mi iparunk kezdetleges alantos fokon áll. De nem erről van itt szó, hanem arról, hogy ezen számcsoportokban oly szimptómák foglaltatnak, melyeket az ország lakosságának tudomására kell hozni, midőn arra a kérdésre adatik válasz, hogy gazdasági viszonyaink emelkednek vagy hanyatlanak-e; mert én e számokban megnyugtató jelenségeket látok. így például a kivitelnél 1885-ben befolyt 398 millió forint, 1890-ben 530 millió forint, tehát 132 millióval több, 1895-ben befolyt 504 millió, tehát 106 millióval több, mint 1885-ben. Viszont mi fizettünk a külföldnek bevitt nyersterményekért és iparczikkekért 1885-ben 455 milliót, 1890-ben 485 milliót, 1895-ben 543 milliót. Hát ez adatok mit bizonyítanak? Azt, hogy 1885-ben nyerstermények kivitelének lehetősége megvolt. A nyerstermények külföldre vitettek és ott iparczikkekké átalakítva, megdrágulva kerültek vissza hozzánk. 1895-ben a nyerstermények kivitelének lehetősége az árak óriási hanyatlása következtében csökkent. 1885-ben a mi nyersterményeínk kivitettek, mert a nyerstermények egy része az országban fogyasztatott, másik része az országban dolgoztatott fel, egy más része megint mint kész iparczikk vitetett ki. Mindazonáltal külkereskedelmi forgalmunk mérlege végeredményeiben nem állja ki az összehasonlítást a külföldi államokéval s az államhatalomnak, a hatóságok és a társadalom minden számot tevő faktorának törekednie kell, hogy a mezőgazdaságot, ipart és kereskedelmet gyámolítva, e mérleg nemcsak jelenségeiben, hanem végeredményeiben is kielégítő legyen. De vannak a költségvetés keretén kívül is oly adatok, melyekbői következtetni lehet egy ország közgazdasági emelkedésére vagy hanyatlására. Épen most említette Kossuth Ferencz t. képviselőtársam, hogy a földbirtok mennyire meg van terhelve és mennyire megváltoztak a viszonyok 1868 óta. Hisz ez természetes, s ez nemcsak nálunk, hanem az egész világon így van. Ha valahol birtokom volt, a hol vasút nem járt s a hol befektetést nem tettem, az a birtok megért 1868-ban 1000 forintot, én pedig tartoztam rá 500 forinttal: akkor az a birtok 50°/okal volt megterhelve. Ha 10—20 évvel később az ára 10.000 forint lett és meg volt terhelve 1000 forinttal: ez azt bizonyítja, hogy vagyonom emelkedett 900 forinttal, nem pedig, hogy elszegényedtem. (Zaj a szélső baloldalon.) Én szívesen meg fogom hallgatni a képviselő urakat. Ezenkívül is egész halmaza vau az adatoknak, a melyekből következtetni lehet egy országgazdasági fejlődésére. Ilyenek a termelési, fogyasztási és takarékossági adatok. Nézzük például a kőszenet, mely gyártelepeink mozgató ereje, vasutaink életerejét képezi, s mindinkább házi fűtésre, világító gáz készítésére használtatik, úgy, hogy hasznossági szempontból ezen bányatermék igen sok fémet és más ásványt régen detronizált. A kőszénfogyasztás és termelés sok részben összefügg valamely ország gazdasági emelkedésével. És mit látunk itt? 1885-ben nálunk a kőszénfogyasztás volt 25 millió métermázsa kilencz millió forint értékben, 1890-ben 32 millió métermázsa 11 millió forint értékben és 1895-ben 45 millió métermázsa 17 millió forint értékben, tehát tiz év alatt a kÖszéntermelés és fogyasztás húsz millió métermázsával és nyolcz millió forinttal emelkedett. Igen jó argumentumot ennek bebizonyítátására szolgáltatnak a Magyarországon létező biztosító társaságok. 1885-ben a Magyarországon létező külföldi és belföldi biztosító társaságoknál a magyar lakossság biztosítva volt összesen 220 millió forintra, a melyért fizetett 10 millió forint évi díjat. Polónyi Géza: Amerikában! Arányi Miksa: Magyarországon. Azóta elmúlt 10 esztendő és a kereskedelmi minisztérium megbízásából az országos statisztikai hivatal az imént tette először közzé az 1895-ik évi hivatalos adatokat, a melyekből kitűnt, hogy 1898-ben a Magyarországon létező összes külföldi és belföldi biztosító társaságoknál a biztosított tőke emelkedett 370 millió forintra, tehát 10 év alatt 150 millió forinttal, a melyért a magyarországi lakosság fizet 16 millió forint évi díjat, tehát az évi díjfizetés emelkedett hat millió forinttal. (Egy hang balfelöl: Mennyi esett ebből a külföldre?) Arányi Miksa: Nem mondhatom meg. Elnök (csenget) : Figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy ne szakítsák félbe a szónokot. Arányi Miksa: Magyarország lakossága tehát évenként ily módon 16 millió forintot takarít meg családja jövőjének megállapítása czélczéljából és ha igaz volna azon állítás, hogy az állampénztár bevételeinek emelkedésével a lakosság köz vagy onosodása csökkent, első sorban a biztosító társaságok pénztárainál kellene ezt látnunk, ennek nyomát pedig seholsem látjuk. Nézzük például a Magyarországon létező takarékossági mozgalmakat tekintetbe véve az összes pénzintézteket, takarékpénztárakat, ban-