Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-22

22. országos ülés 1897. január 12-én, keűáen. Sí a törvény erejével ruházzuk fel akkor, a midőn egy és ugyanazon kérdésben a magyar országgyűlés már egyszer más álláspontot foglalt el. Nos, t. ház, ezt kellett az új választások által eliminálni; azt kellett lehetetlenné tenni, hogy az az eset be ne következzék, hogy egy esetleges felség-döntéssel szemben legyen egy parlament, mely meg ne tagadja önönmagát. Épen ezért volt szükség arra, hogy Magyarországon megvásároltassák egy többség, a mely lehetővé teszi azt, hogy . . . (Nagy zaj a jobbóldalon. Helyeslés és éljenzés balfelől.) Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy sem egyes képviselő, sem a ház egyes része ellen sértő kifejezést alkalmazni nem szabad; minden visszaélést azonban konkrété megjelölni minden képviselőnek jogában áll. Polőnyi Géza: Köszönöm alásan! Nem azért, mert nem tehetném, hogy egyenként soroljam fel, hanem egyáltalában nem szándékozom a t. házat soká untatni és miután a konklúziónak körülbelül a végén vagyok, röviden még csak a következőket akarom mondani. (Halljuk! Halljul!) A ki vesz, nem azért vesz csupán, hogy megtartson, hanem azért is, hogy eladhasson. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Én úgy látom, hogy erkölcseiben a nemzet el van ernyedve. A nemzet kellőleg figyelmeztetve lett arra, mi vár reá. Ha a nemzet maga nem tudott vagy nem bírt gondoskodni arról, ho^y kellő ellenőrzéssel álljon a nemzeti érdekek védelmére, legyen neki akarata szerint szabad a vásár, én azt megakadályozni nem tudom. Tudom, hogy képviselői állásomból folyólag szabad lenne, kötelességem is, adut magyar képviselőnek, a nemzet szívéhez magához szólani; hiába tenném. Szabad lenne felfohászkodnom a magyar királyhoz, a magyar nemzeti becsület védelmezőjéhez; nem tesstem, mert ha az nem volt elég, a mit a miniszterelnök úr a miniszterelnöki székből maga nyiltan bevallott, az én szavam kevés ahhoz, hogy erő'sebb súlylyal essék latba. Én Magyarországon ezen kérdés számára csak egy orvoslást látok: a magyarok jó Istene az, ki talán meg fogja oltalmazni a nemzetet a végső erkölcsi sülyedés örvényétől. Ebben az egyben bizom csak. De hogy a magyar nemzet ezt mentül előbb belássa, hogy ezek a választási visszaélések, melyek itt be lettek ismerve, miért lettek elkövetve, hogy ez az időszak bekövetkezzék, ezt siettetni kötelességünk. (Élénk helyeslés balfelől.) Ezért nem akarok gátat vetni annak és el akarom kerülni azt, hogy a költségvetési vitával bármi tekintetben időt fogyaszszak. Hadd lássuk mentől előbb, igen e, el akarják-e adni Magyarországot vagy sem? (Élénk éljenzés és taps balfelől. Mozgás jobbféläl.) Nem fogadom el a költségvetést. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) B, Bánffy Bezsö miniszterelnök: T. ház! (Halljuk!) Tartózkodni fogok attól, hogy Polónyi Géza képviselő úrnak a quóta megállapítására vonatkozó fejtegetéseivel foglalkozzam, bárha jeleznem kell, hogy álláspontját egyáltalában úgy, abban az értelmezésben, a hogyan ő teszi, magamévá nem tehetem. Lesz alkalma ,a t. háznak ezen kérdéssel foglalkozni és akkor alkalma lesz a kormánynak és ezen többségnek is bebizonyítani, hogy fejtegetései és állításai sem jogosak, sem alaposak nem voltak. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez alkalommal szükségesnek látom azonban néhány szót szólni azokra vonatkozólag, hogy megczáfoljam, — betűkkel és szavakkal lehet ezt czáfolni — hogy én nem mondottam, hogy a választások körül a visszaélések nagyok és általánosak voltak; nem hirdettem urbi et orbi, hogy törvénytelen eszközökkel jött létre ez a ház és a többség; sőt ellenkezőleg, mondottam, hogy itt és ott némi visszaélések lehettek, de távolról sem mondottam azt, hogy azon vádak, a melyek az ellenzék részéről felhozatnak, igazak és alaposak volnának. (Igaz! Úgy van! jobhfelől. Ellenmondások és zaj a baloldalon.) De szükségesnek tartok most legalább annyit elmondani, hogy Polónyi Gréza képviselő úr nem jogosan hivatkozik arra, hogy beismertem, bevallottam és illetékes nyilatkozatot tettem volna urbi et orbi, hogy törvénytelenségek voltak, hogy én azokat helyeslem. (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Szükségesnek láttam ezt elmondani azért, mert Polónyi Géza képviselő úr beszédének egész következtetése azon alapszik, hogy én mindazt beismertem. Nem ismertem be, mert nem igaz, mert nem áll, és ebből következőleg következtetései minden alapot nélkülöznek. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Ki következik?! Lakatos Miklós jegyző : Kossuth Ferencz! Kosuth Ferencz: T. ház! Pártom nevében és megbízásából, de magam nevében is, kinyilatkoztatom, hogy a ház asztalán lévő költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem követhetem azon utat, a mely útra lépett az előttem szóló két képviselő úr, kik saját pártjuk nevében a vitától való tartózkodást jelentették be, mert az én meggyőződésem az, hogy a képviselőknek, kik ezen országgyűlésre mandátumot vállaltak, kötelességük elveiket egész erejükkel hirdetni, védeni és érvényre juttatni igyekezni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon,) Nekünk, mint függetlenségi és 48-as pártnak hagyományos elvünk az, hogy mi semmi 67-es alapon készült költségvetést el nem foga-