Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-33

33. országos ülés 1897. január 25-én, hétfőn. 293 már ki is jelentettem, hogy annak eltávolítása szükséges és biztosíthatom a képviselő urakat, hogy az el is fog távolíttatni akkor, mikor az itt első tételében behelyezett költségvetés rendjén a külső átalakítás odajut, hogy a homlokzat is igazíttatik. (Mozgás a szélső baloldalon.) Én nem tudok garancziát vállalni arra, hogy ez az idén lesz vagy jövendőben; (Mozgás a szélső baloldalon) de kétségtelen, t. ház, hogy a felvett sorozat rendjén ezen átalakítás megtörténvén, a közjogunknak teljesen megfelelő czímer elhelyezésre fog ott jutni. (Helyeslés a jobboldalon.) Arra kérem a t. házat, méltóztasson már csak azért is, hogy Pichler képviselő úr óhajtásának mentül előbb megfelelni lehessen, (Derültség jobbfelöl.) a tételt úgy, a hogy be van helyezve, elfogadni (Helyeslés a jobboldalon.) Gr. Zichy Jenő: T ház!... Elnök: Milyen czímen kivan a képviselő úr szólani? Gr. Zichy Jenő: Szavaim értelmének helyreigazítása czímén. Én tévedtem, — tévedhetünk mindig, ezt be kell ismerni, — a mennyiben tavaly csakugyan nem voltam itten a budget tárgyalása alkalmával. Én itt hallottam, hogy tavaly sem volt itt báró Jósika, s ez nekem feltűnt. A választ örömmel veszem tudomásul. Rakovszky István jegyző: Eötvös Károly ! Eötvös Károly: T. ház! Csakugyan én is emlékszem, hogy Jósika, ő Felsége személye körüli miniszter úr tavaly a költségvetés tárgyalásakor itt jelen volt. De nem az a fődolog, hogy jelen volt-e vagy nem volt jelen ; a kétfejű sas kérdése a fődolog, és az ő Felsége személye körüli miniszter tavaly indokoltnak jelentette ki ezen kétfejű sasnak ott való létét. A t. miniszterelnök úrnak mai kijelentése is, burkoltan bár, de a 20® éves múltra hrratkozva némileg indokoltnak jelentette ki, bogytaz a kétfejű sas ott van; a melyről csak annyit mond: elismeri, hogy az Magyarország mai közjogi állásával meg nem felel. Nohát 200 év óta sohasem felelt meg, ezzel az egy gyei legyünk tisztában. Ott Magyarország czímere a kétfejű sas hasában van. Mi tényleg annak a gyomrában voltunk, de államjogilag soha. És a miniszterelnök úrnak azt mondani, hogy annak a czímernek 200 év óta való ottléte igazolja ezt, nem szabad, épen az ő állásában nem szabad. Annak a 200 éves ottléte 200 éves visszaélés. A miniszterelnök úr azzal biztat bennünket, hogy ha a nemzet kívánja annak a czímernek eltávolítását, — mint tavaly Jósika miniszter úr is mondta, — az nem lehet; hanem várni, míg a kőműves majd véletlenül letaszítja, az lehet. Ha a nemzet jogainak, a nemzet méltóságának meg nem felel, hogy Bécsben, más ország fővárosában a mi nemzetünket reprezentáló épületen ilyen czímer legyen, ha ez csúfság, visszaélés, államjogunk sértése, akkor kell, hogy az a nemzet akaratából jöjjön le onnan, uem pedig azért, mert a kőműves leveri egy álláscsinálásnál. Ez a felfogás az, a mely ellen mi tiltakozunk s melyet kivált abból a miniszterelnöki székből el nem fogadunk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Sajátságos, hogy midőn államjogi helyzetünk képviseletének minden tekintetben való kiegészítéséről vau szó, mindig vannak kifogások, nehézségek, jövőre való utalások stb., akkor mindig tekintetekre kell tekintenünk, érzékenységeket kell kímélnünk. S ha a nemzet akarata törekszik efféle bajon segíteni, akkor a miniszteri padokon ilyenféle kifogásokkal állanak elő, hogy majd úgy építésközhen lekerül onnét ez a czímer. Gr. Zichy Jenő képviselőtársam hivatkozott az itteni Reichrathépületre. Találkoznék-e mi nálunk olyan őrült ember, a ki az osztrákoktól rossz néven venné, hogy a kétfejű sasukat feltették a homlokzat tetejére? Feltehetik, mert az övék, úgy illeti meg őket, mert államuk méltósága úgy hozza magával. Hát Magyarországon nincs e tekintetben semmi érzékenység, nem is lesz; mi becsüljük és méltányoljuk, hogy ragaszkodnak államuk igazaihoz. De midőn Magyarország hasonló érzelmeiről van szó, akkor már a nemzet joga nem érvényesülhet? Akkor már a kőművesekre kell várni, míg azt a rossz czímert véletlenül letaszítják? A Hentzy-szoborról is azt mondják, hogy annak az eltávolítására is rákerül a sor, ha a teret szabályozzák, ha a város leszállítja a szinvonalat 2 méterrel. Attól tartok, a város n«m szállítja le soha. Ez is porhintés a szemekbe. Hát itt két akkora épület gyökeres átalakításáról van szó, mint a két bécsi kanczellária, s ha csak évi 10.000 forintos részletekben kezdjük ezt meg, akkor a miniszterelnök úr 15-dik utódja alatt is ott lesz az a kétfejű sas. Mert valószínűleg ezt az építkezést is 40 esztendőre osztják majd fel, mint a királyi palotáét. Hátulról kezdik s nem elülről. A mikor annak a 40 esztendőnek a 40-ike elérkezik, akkor is félek, hogy a kőműves legutoljára a kapuhoz ér. (Derültség a szélső baloldalon.) Én abban nem nyugszom meg, hogy a kőművesek majd leszedik; mert a nemzet akarja, mert a nemzet jogának, méltóságának és külképviseleti érdekeinek az felel meg, tehát el kell onnan venni rögtön. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Erre nézve indítványozom én, hogy