Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.
Ülésnapok - 1896-26
124 2B. országos ülés 1897. január lB-án, szombaton. a legnagyobb megvetésre s gyermekei kárhoztatására. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha az első magyarok ezer év előtt, mikor elfoglalták az országot, mikor az ország határához értek, összedugták volna fejüket s azt mondták volna: kivihetetlen, lehetetlen ezt a gyönyöríí hazát elfoglalni, akkor most a miniszterelnök ár meglehet, hogy ott volna valahol Ázsiában minden környezetével és sokaságával egyetemben. Akkor azonban nem úgy gondolkoztak az ősapák, hanem akárhányan voltak, — nem levén a számuk még ma sem kiderítve, — azt mondták: Ebire és hazát a hatalomnak ! A mai többség pedig azt mondja: Nyomjuk el a nemzetben a közérzületet és mondjuk neki, ezt lehetetlen kivinni. Ez országban annyi a baj, hogy ezt mind egy rövidre szándékolt felszólalásban lehetetlen elsorolni. Majd lesz alkalom, mikor nálam erősebb képzettségű és ékesebb szólású férfiak meg fogják ezt tenni. De pár megjegyzést mégis koczkáztatok. (Halljuk!) Azt mondta tegnap a pénzügyminiszter úr, hogy egészen más helyzete van egy olyan országnak, a mely összes intézményeit és így anyagi intézményeit is a saját czéljainak, saját érdekeinek, saját szükségleteinek megfelelőleg rendezheti be, mint egy oly államnak, mely nem önczél, hanem csak eszköz egy másik állam érdekében, a melynél tendenczia, hogy amaz minél inkább kizsákmányoltassék, egyszerűen gyarmatnak tekintessék; igenis egy nemzet önrendelkezési joga ebben állana, de ma ettől vajmi távol vagyunk, mert ha nem is összes javainkat, de e nemzet javainak legnagyobb részét egy másik kormány szipolyozza ki. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Magyarországot az Isten megáldotta mindenféle jóval. Van kitűnő gabonatermő földje, világraszóló bora, aranya, ezüstje a föld gyomrában, gyógyvize, van mindene, — csak kormánya és vezérlő férfiai nem olyanok, mint lenni kellene! Mert ha az Isten által adott jókat egy igazi nemzeti szellemű kormány használná fel az ország javára, e nemzet sokkal boldogabb volna. A szentírás azt mondja : »A szabadságban, a melyre hivattatok, mindvégig megéljetek és ne kötözzétek magatokat szolgálat igájával.* Ezt a szabadságot adta a magyarok Istene nemzetünknek, de tág lelkiismeretű hazafiak a szolgálat igáját vetették a nemzet nyakába, sőt maguk a vezérlők ez igát annyira megszokták már, hogy el se tudják hagyni. Nem a szolgálat igájára vall-e, hogy a magyar kormány a maga és a nemzet önérzetének soha kifejezést nem adott? tekintélyt szerezni nem tudott. Meg tud-e oldani egyetlen fontos kérdést, a nélkül, hogy a miniszterelnök ne futkosson folyton Bécsbe? Majd meglátják, mikor a kiegyezési tárgyalások folynak, hogy a miniszterelnök urat és társait nem győzi suszterjuk czipővel, mert mind elkoptatják a Pestről Bécsbe járással. A pénzügyminiszter úr port hintett a közönség szemébe, Azt mondta, majd megjavulnak a dolgok, mert a költségvetés \ x j% millióval többet ad a földmívelésügyi miniszternek az idén, mint tavaly. Ez a 1 1 /2 millió a foldmívelés mostani állapotának a megjavítására annyit ér, a mit azzal lehet jellemezni, mint mikor, — ismét a tanulókorom jut eszembe — ha valamelyik tanuló gyengén vagy nagyon rosszul felelt, azt mondta az öreg professzor: Hát fráter, ez a »semmicskénél valamicskével többecske«; ép így ez az összeg a foldmívelés és a közgazdaság megjavítására a semmicskénél valamicskével többecske. De még az a kérdés, hogy majd a miniszter úr ezt a semmicskénél valamicskével többecskét mire használja fel, mert ha festett lovakat vesz vagy festett bikát hozat elő és kiállítja, hogy a gazdasági egyesületek vezérei és azon férfiak, a kik a foldmívelés terén a nevelés munkáját folytatják, hozzák fel a tanítványaikat Debreczenből s a többi földmíves-iskolából, hogy azt a festett lovat nézzék meg, lássák azt a gyönyöríí tenyészbikát, és olyat tény észszenek a gazdaságban. Hát, t. képviselőház, az a iy2 millió nagyon kevés lesz, kivált ha úgy megy a képvásárlás, mint a múltkori hires képvásárlás ment, (Derültség a szélső baloldalon.) akkor festett lovakat és tenvészbikákat is keveset lehet venni ebből az összegből. Attól függ, mondom, hogy a l 1 ^ millió hogy lesz felhasználva, most csak azt mondom és majd ügyelni is fogunk itt rá, legalább ez a csekély értékűnek kijelentett és perhorreszkált párt ügyelni fog arra, vájjon milyen mértékben lesz felhasználva. Felteszem a földmívelésügyi miniszter úrról, hogy a legjobb akarattal és nemes igyekezettel fog a jóra törekedni, de előre mondhatom, hogy ezzel a kis összeggel keveset fog segíteni, hanem hogy mivel lehet segíteni, majd a tárczája tárgyalása alkalmával elmondjuk vagy elmondják majd hívatottabb emberek. A pénzügyminiszter úr azt is Ígérte, ezt is is csak szemfényvesztő pornak tekintem, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter azt mondta, egészen két millió forinttal többel fog rendelkezni az 1897-re szóló költségvetés szerint, mint az előző esztendőkben. Igen, csakhogy ez a két millió forint a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr előbbeni ígéreteinek csak tizedrésze beváltására is kevés iesz, mert hiszen azt ígérte volt az egyházpolitikai törvények tárgyalása alkalmával, hogy a szegény papságot akármelyik részen, akármelyik vallásfelekezetnél stóla-kár-
