Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-26

26. országos ülés 1897. január 16-án, szombaton. 121 egyenetlenséget fog előidézni, nagyon Csalódik. Az eszmék, a melyekért mi síkra szállottunk, sokkal magasztosabbak, az érdekek sokkal szentebbek, semhogy azok előtt minden személyes aspiráczió el ne törpülne. (Élénk helyeslés a baloldal hátsó padjain. Zaj.) Vezéreink a törvényhozás tagjai; úgy, mint megtörtént akárhányszor más parlamentáris országokban, épen jelenleg Ausztriában is ... Elnök: Kérem a képviselő urat, ez nem személyes kérdés; ez nem szavainak magyarázata. (Nagy zaj.) Méltóztassék a képviselő úr vagy az egyikhez vagy a másikhoz, vagy mind a kettőhöz tartani magát. (Zaj.) Asbóth János: Távol van tőlem, hogy én a személyes kérdésben vagy szavaim értelmének helyreállítására vonatkozólag engem megillető felszólalási jogot oly terjedelemben kivánuám igénybe venni, mint a hogyan a t. elnökség a jobboldal egyik szónokának tegnap megengedte. (Nagy zaj.) Elnök: Kérek csendet! (Zaj.) Kérem, ne szakítsák félbe a szónokot. Asbóth János: Én szorosan a személyes kérdéshez kívánom magamat tartani és azzal szemben, a mit reám czélzólag a t. képviselő úr mondani méltóztatott, arra kívánok utalni, hogy nincs arra, semmi szükség, hogy azon vezéreink, a kik a magyar nép támogatása mellett ezen párt létrehozásában olyan nagy érdemeket szereztek, (Derültség a szélső baloldalon.) itt pótoltassauak. A mellett, hogy ők a törvényhozás másik házábaa ülnek, szükség lehet arra, hogy itt e házban, melynek vitáiban momentán elhatározások is merülhetnek fel, az egységes vezetés és eljárás biztosíttassák, de hogy erről miként gondoskodunk, az a mi dolgunk s ezt bizza ránk a t, képviselő úr. Én nem szeretek személyes kérdésekben felszólalni; (Felkiáltások a szélső baloldalon: Látjuk!) de ha már felszólaltam, meg fogja nekem engedni a t. ház és a t. elnök úr, mert megengedik a házszabályok is, hogy reflektáljak röviden arra is, a mit tegnap a i. pénzügyminiszter úr mondott, midőn ő az ő sajátságos humorával ellenmondást konstatált abban, hogy mi a destruktív radikalizmussal szemben egyfelől nemzeti konzervatív irányt hangsúlyozunk, másfelől mégis a népjogok kiterjesztése mellett szólalunk fel. Elnöki Kérem a képviselő urat, ez nem személyes kérdés. Én kénytelen leszek a szót elvonni, ha a képviselő úr nem tartja magát tisztán a személyes kérdéshez. Ez ezáfolat. Asbóth János: Kérem, ez szavaim értelmének helyreigazítása. (Élénk derültség.) A t. pénzügyminiszter úr ellenmondást konstatált szavaimban és én ezen ellenmondást alaptalanKÉrVH. NAPLÓ. 1896—1901. II. KÖTET. nak derítem ki szavaimnak megmagyarázása által. Ha a t. miniszter úr nemcsak a pénzügyminisztérium aktáit forgatná, hanem tekintetre méltatná, hogy mi történik a világban, (Derültség.) tudná azt is, hogy Angliában akárhányszor épen a konzervativek voltak azok, mint Disraeli, lord Randolph Churchill, a kik a nép alkotmányos jogainak kiterjesztése mellett felszólaltak és azt keresztül is vitték. Ezért a természetes fejlődéssel járó kiterjesztése a nép jogainak nem ellenkezik e konzervativizmussal. A nép jogai ezen természetes fejlődésének megakasztása reakezionárius politika, a nép jogainak elkoufiskálása pedig forradalmi politika. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Győry Elek: Én csak egy szót akarok szólni, t. ház, mert itt ősakugyan személyes megtámadtatásról van szó. Azt hiszem, hogy kötelességünk érzékenyebbnek lenni, ha egy képviselőtársam azt mondja, azért szólottam így, hogy viszályt gerjeszszek közöttük. Ez az iutenezióknak a kutatása. Én sajnálatomat fejeztem ki akkor is, mikor kezdtem beszédemet, hogy nem volt szerencsém a t. képviselő urat itt tisztelni; de megmondtam, hogy nem azért vagyunk itt, hogy egymásnak csak azt mondjuk meg, a mi kellemes, hanem azt, a. mi meggyőződésünk. Hogy őt pártvezérnek mondtam volna, azt nem tettem. (Zaj.) En csak abból következtettem, hogy azt mondotta mindig: mi, mi párt stb. Én nem tudtam, hogy a főrendiházra reflektált a t. képviselő úr, (Derültség.) de mindenesetre bocsánatot kérek, ha illetéktelenül pártvezérnek neveztem volna. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Lakatos Miklós jegyző: Marjay Péter! Marjay Péter: T. ház! Győry Elek képviselő úr beszéde után nekem, mint papnak, azzal kellene beszédemet itt kezdenem, a mivel a templomban végezni szoktam, hogy az ő beszédjére azt mondjam, hogy: ámen, mert ebben a beszédben annyi szent igazság foglaltatik, hogy egyetlen jó lelkiismeretű magyar ember sem mondhat egyebet (Zaj.) . . . Elnök : Csendet kérek! Marjay Péter: Ismétlem, arra a beszédre, a mit Győry Elek mondott, lelkiismeret szerinti kötelessége a magyar embernek más nem lehet, mint azt mondani, hogy : ámen. Én azonban tovább megyek, nekem is van egy kevés mondani valóm és méltóztassanak egy parányi türelemmel lenni, nem nagyon sokáig veszem igénybe a t. háznak figyelmét; rövid leszek, de őszinte és igaz. (Halljuk!) Azt mondták, hogy a költségvetési vita alatt a felszólalók legnagyobb része nem foglalkozott számokkal. Éu rögtön számokkal kezdem, legyen szíves a pénzügyminiszter úr is ide ball16