Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.
Ülésnapok - 1896-26
26. országos ülés 1897. január 16-án, szombaton. 119 nem ezeknek az utódai, hanem azoknak, a kik a népszabadság ellen küzdöttek, (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) önök azoknak az utódai, a kik oda viszik a dolgokat, a honnan azok ki akarták menteni az országot. (Helyeslés a ssélsö baloldalon.) Ne dicsekedjenek önök ezen tünetekkel szemben a szabadelvű alkotásokkal. Hiszen voltak korábban is egyes ily tünetek. Ilyen az, hogy Mária Terézia idején az úr bért a kormány hozta be. Azt hiszik önök, hogy liberalizmusból? Koránt sem. Nagyon jól tudjuk ennek az okát. Ott van Kolonits bibornok, a ki nagy pártfogója volt a közteherviselésnek. De azért ki mondaná liberálisnak? (Közbeszólás a halóidal hátsó padjairól.) Ez talán annak a pártnak (A néppártra mutat.) lehet liberális, de senki más liberálisnak nem tartja. (Tetszés a szélső baloldalon.) Ha valaki olykor-olykor, néha-néha kivételesen liberális, az még nem jogosíthatja fel önöket arra, hogy magukat valóban szabadelvűeknek nevezhessék, mert a valódi szabadelvtíség csak itt van nálunk, a ki szabadelvű akar lenni, az jöjjön ide, mert, ott (A jobboldalra mutat.) az igazi szabadéi vtíséget nem fogja megtalálni soha. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Azok után, a miket előadtam, azt hiszem, hogy valóban teljes lehetetlenség, hogy önöket akárki liberálisnak — a liberális szó valódi értelmében — ismerhesse el. Lehetetlen, hogy valaki, akár az önök politikai rendszerének jóságáért, akár az önök nagyszerű liberalizmusáért, akár demokrataságukért járult volna az urnához, midőn a szavazások voltak. Teljesen lehetetlen, hogy ez a nemzet ilyenekért lelkesedjék, mikor századok tanúságai annak, hogy azokért, a mikért mi küzdünk, fegyverrel is kész voltunk, mikor rá került a sor — ne adja az isten, hogy ismét rá kerüljön — harczolni. Önöknek lehetetlen arra hivatkozniok, hogy ime a nagy többség, s azt meghozta az önök közjogi rendszere s a 67-es alap; mert nem is 67 az, a mi önöknél van, hanem annak elrontott kiadása. Am! ha azt hiszi, vagy azt hitte a miniszterelnök úr, hogy a nemzet inkább lelkesedik azért, hogy megkötött kézzel legyen oda adva Ausztriának, semhogy független legyen, és maga rendelkezzék vérével, vagyonával idegen befolyás és beavatkozás nélkfíl; ha azt hitte, hogy a nemzet jobban szereti azt, hogy két évi önkéntességet diktálnak a nyakába, hogy jobb szereti a virilizmust, hogy jobb szereti az olyan főrendiházat, a kétfejű sast, a feketesárga zászlót, a német vezényszót, akkor miért volt szllkség a pártkasszára, melyet annyira emleget a t. miniszterelnök úr? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Miért volt szükség arra a hivatalnoki közreműködésre, melynek dicsénekeket zengett Kristóífy képvisel úr? Azért volt szükség erre, mert ez a nemzet lelkében nincs, hanem a nemzetet egyes romlott pillanatokban ki lehet használni arra, hogy a párt uralmát fentartsák, mert tudatában voltak annak, hogy összeomlott volna politikai rendszerük, összetörött volna pártjuk, ha szabad választásokat engednek; (Igaz! Úgy van! szélső baloldalon.) mert ilyen eszközökkel tartották fenn 30 éven keresztül a hatalmat, midőn csak a miniszterek változnak, de kormányváltozás soha nincs, midőn a bukott miniszterek oda ülnek az újak háta mögé, a mikor nem elvek változnak, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) ez irtóztató bajokkal és veszedelmekkel jár, ez valóságos szülőoka és meleg ágya a korrupcziónak. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha nincs igazi kormányválság, ha nincs elvek változása a kormányon, hanem minden újabb kormány első feladatának ismeri az előbbinek visszaéléseit eltussolni, ha az eltagadási, az elsimítási rendszer kap lábra: akkor lassankint megérlelik a népben azt a szerencsétlen tudatot, hogy a ki hivatalt keres, a ki érvényesül id akar, annak nem tudni kell, annak nem képességgel kell birnia, annak nem kell elveihez szigorúan ragaszkodnia, hanem pártfogás kell, (Igaz! Úgy van! a széhő baloldalon.) és ezért a pártfogásért neki antichambrirozni, könyörögni kell, és a hatalmasak mosolvát kell lesnie. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez szüli azt is, hogy azt hiszik, hogy ma arra való a kormány, az alkotmány és a képviselet is, hogy folytonosan állásokat közvetítsen, (igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És innen van — nem akarom egészen a megfelelő kifejezést használni, mert tudom, hogy nem parlamentáris — a fejétől megy át a testbe a betegség, mely 7 áthatja a vérnek minden sejtjét, a vérnek minden keiingését. Ne csodálkozzanak tehát, ha mindenütt megtaláljuk a korrupezió azon jeleit, a melyeken kénytelenek vagyunk megbotránkozni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ne c-'o.l átkozzanak azon, hogy oly felfogás nyilatkozik meg a pártok helyzetéről is, mint a milyen a Pulszky Ágost képviselőtársamé, a melylyel a feliratot előterjesztette. Ez is valósággal jelzője az itt uralkodó szellemnek. Mert mit mond a képviselő úr. Azt, ós szórói-szóra idézem : »A többség kötelessége, hogy oly nyilatkozatokat ne tegyen — tudni illik a feliratban — a melyekért a munkásságbán a feleiősséget nem vállalhatja.« Kérdem, ez a többség kötelessége? Én legalább azt a kötelességet éreztem mind'g és fogom is érezni, hogy soha oly nyilatkozatot ne tegyek itt, a melyért ott, ha oda (A jobboldalra mutat.) vezetne a sors, helyt ne állhassak. Én mást, mint elvemet nem fogok odavinni, mert a mit itt